Megszínesíti az életet - Suzuki Jimny GLX 1.5 automata teszt

A formavilág nem éppen a fraktálok bonyolultságát hozza, négy egyszerű vonal, ami egy kockában végződik. A futóműve már tíz évvel ezelőtt is autós viccek központi eleme lett volna, 130 feletti tempónál folyamatosan azon gondolkodtam, mikor borulok be az út menti árokba. Mégis, pályafutásom húsz évének legszórakoztatóbb, és egyik legszerethetőbb autója volt az új Suzuki Jimny. Ja, és úgy megy bármilyen terepen, mint az álom.

Érdemes azonnal leszögezni, hogy a Jimny nem a plázában vásárolgató, fodrászhoz hetente többször látogató, a kényelmet és csendet kereső jómódú hölgyek városi terepjárója. Mégpedig azért nem, mert a Suzukinál meg merték hozni azt a bátor döntést, hogy egy emelt hasmagasságú autó ne csak úgy nézzen ki, mint egy terepjáró, de minden elemében úgy is viselkedjen.

Abszolút tudom tisztelni ezért a Suzukit, mert ebben a döntésben benne volt egy ordas nagy üzleti bukás esélye is. De ennek ép az ellenkezője történt:

jelenleg is 6-9 hónapot kell várni az új Jimnyre,

olyan nagy a megrendelésállomány. Joggal merülhet fel, hogy mi szükség van egyáltalán egy nem túl modern és nem túl kényelmes kis terepjáróra 2019-ben? Persze aki feltesz egy ilyen kérdést, annak fogalma sincs arról a rétegről, akikhez a Jimny szól.

Bármily meglepő, vannak még az életnek olyan területei, ahol nem kizárólag a látszat a fontos, hanem az, hogy egy tárgy az adott területen a legjobb legyen, és az általa nyújtott szolgáltatásokat maximálisan kihasználhassuk.

Ezeket a tárgyakat hívják célszerszámnak,

én például navigációra csak Garmint használok, az okostelefonos megoldások csak ímmel-ámmal vagy sehogy sem használhatók ott, ahol általában a hobbim vagy a munkám miatt mozogni szoktam; terepen, motoron, repülőn.

Haptikus kijelző helyett rusztikus felépítés

Manapság, ha nehéz terepen, biztonságosan szeretnénk eljutni egy pontra, és viszonylag kis költségvetéssel rendelkezünk, akkor általában a Dacia Duster vagy a Lada Niva (mai nevén 4x4) merült fel alternatívaként. Bár a Duster SUV-átlag feletti terepjáróképességgel rendelkezik, inkább a személyautós vonásai miatt szeretjük. A Lada pedig... nem igazán említhető egy lapon egyik mai modern terepjáróval sem, a megbízhatóságról nem is beszélve.

Az új Suzuki Jimnyvel azonban egy olyan új modell mutatkozott be, ami alapjaiban fogja megváltoztatni a kategória vásárlóinak gondolkodását. Biztos vagyok benne, hogy erdészek, vadászok, horgászok, földmérők, mezőgazdasági mérnökök százával fogják vásárolni a Jimnyt, mert ez az autó

éppen azt tudja nagyon jól, amire a hétköznapokban egyre kevésbé van szükségünk.

Bármilyen körülmények között elvinni minket gyakorlatilag bárhová.

Az ilyen igények esetén pedig nem űrtechnikára, haptikus kijelzőre meg két tucat vezetéssegítő rendszerre van szükség, hanem a már ismert és jól bevált – szükség szerint a helyszínen is javítható – megoldásokra. A Jimny létravázas felépítése és a kényelmet nélkülöző merev tengelyek pont ilyenek. Persze megvan az a hátrányuk, hogy hétköznapi használatban meglehetősen kényelmetlen a menetkomfort.

Kanyarban ügyetlen, manőverezésnél zseniális

A kanyarstabilitás már a harminc évvel ezelőtti autókban is jobb volt, nemegyszer erős kételyeim támadtak, hogy a nem túl acélos tempó ellenére vajon nem borulunk-e fel a kanyarban.

A legjobb megoldás tehát az, ha nem megyünk gyorsan a Jimnyvel.

Ahová szánták, vagyis erdőbe, nehéz terepre (de még zsúfolt városba is), ott ez a veszély nem igazán fenyeget és így már sokkal szerethetőbbek lesznek az autó ősrégi konstrukciójából adódó gyengeségek.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ez a végletekig leegyszerűsített formavilág nem túl zajos-e autópálya-tempó mellett? A látszat ellenére nekem semmivel sem volt hangosabb az új Jimny, mint például egy Duster vagy egy Niva. Viszont mindennél praktikusabb, ha szűk helyeken, ösvényen kell közlekedni, és ami még fontosabb, hogy a szinte függőleges ablakoknak köszönhetően sokkal nehezebben melegszik fel az utastér, mint a mai modern autóknál.

Karosszériája egyetlen pillantással átlátható és felmérhető,

hogy hol van vége az orrnak vagy éppen a hátsó résznek. Aki látott már olyan autóst, aki két kézzel fogja felül a kormányt, és kitartóan az autó orrát bámulja (én mostanában sok ilyennel találkozom), az rögtön értékelni fogja a Jimny formavilágát. Ugyanis ezt az autót még a leggyakorlatlanabb sofőrök is képesek játszi egyszerűséggel vezetni. Apropó formavilág, nem szimpla divattárgy, hanem korszakos ikon lesz pár éven belül.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!