A Seat már a 90-es évek közepe óta készíti a Cupra jelzésű modelljeit, kizárólag a márka legerősebb és leggyorsabb autói viselhették a nevet. Akkoriban még a 150 lóerős Ibizával indult a sor, manapság már 280-300 lóerős Leonok viselik büszkén.
Nemrég azonban érdekes lépésre szánta el magát a martorelli cégvezetés:
önálló márkává tették a Cuprát,
amelyet megpróbálnak a tömeggyártók és a valódi prémiummárkák közé pozícionálni árban és műszaki értelemben is úgy, hogy a sportos beállítottság megmaradjon. Ez a lépés kísértetiesen hasonlít arra, amikor tíz éve a Fiat az Abarth-ot tette külön márkanévvé, és ez nem véletlen, ugyanis a Seat elnöke, Luca di Meo akkoriban még az olasz autógyártó marketingosztályát vezette.
Bár a Cuprának hamarosan önálló modelljei is lesznek
(2021-ra állítólag héttagúra nő a kínálat), az első modelljük még egy hároméves Seat típus, az Ateca gyári tuningolásából született. Különböző okai vannak, hogy ezt választották. Egyrészt az Ibiza és a Leon már kifutó modellnek számítanak, a Cupra változatuk is már régen megjelent a piacon, így nem jelentett volna nagy durranást még egy bőrt lehúzni róluk.
Viszont az Atecából eddig még nem készült igazán erős sportváltozat (a 190 lóerős FR-t nem számítom annak), így a Cupra verzió újdonságértéke adott, másrészt kisebb kockázatot jelent egy hétköznapokon is jól használható, divatos családi SUV-val betörni a piacra, mint egy szűk réteget érdeklő kőkemény hot hatch-csel.
Ráadásul a 300 lóerős Cupra Atecával sikerült egy új piaci rést is találni, ugyanis
korábban ennyire erős szabadidő-autókat csak a prémiummárkák készítettek,
a tömegmárkáknál 240 lóerő jelentette a plafont, például a dízel Skoda Kodiaq RS is eddig merészkedik el. Az első 7000 Cupra vásárló egy kis ajándékot is kap: egy szénszál dobozkát, amiben egy szénszálas kulcsborító és egy karkötő van.
Az egy centis ültetést, a sportosabb lökhárítókat, a diszkrét tetőszpojlert, a méhsejt mintás rácsokat, az egyedi felniket, a négy kipufogót leszámítva a Cupra Ateca szinte pont úgy néz ki, mint egy háromhengeres, alap Seat Ateca. Nem csoda, hogy nem kelt nagy feltűnést az utakon,
aki megnézi, az is inkább az ismeretlen embléma miatt teszi.
A szokásos Seat logók helyett ugyanis a Cupra rézszínű emblémáit ragasztották rá, amelyek inkább hasonlítanak egy kigyúrt testépítő nonfiguratív tetoválására, mint egy autómárka logójára.
Belül a szénszálmintás, vastag sportkormánytól eltekintve a normál Ateca műszerfalát találjuk, ami ugye ugyanaz, amit a Seat Leonba már 2012 óta építenek. Hét évvel később már nagyon meglátszik a kor ezeken a formákon és anyagokon, szerencsére az összképet azért pár aprósággal sikerült feldobni, mint például az ajtókon és az üléseken felbukkanó Alcanata kárpitozás, vagy a krómozott és fényes fekete betétek. Lerontotta az összképet a tesztautó zörgő műszerfala, a hang forrását nem sikerült beazonosítanom.
Alapáron jár az éles felbontású, könnyen leolvasható digitális műszerfal, amely négyféle módon képes mutatni a vezető számára a legfontosabb menetadatokat; van olyan téma is, ahol a fordulatszámmérő van a középpontban, és olyan is, amelyen nehéz leolvasni a sebességet és a fordulatszámot. A központi, 8 colos érintőképernyőre szintén nem lehet panasz, a VW-konszern autóitól megszokott logikus menürendszert és könnyű használhatóságot nyújtja, megspékelve néhány cuprás specialitással, mint az olajhőmérséklet, a pillanatnyi teljesítmény, vagy a kocsira ható nehézségi erők mutatása.
Kár, hogy a magasra szerelt sportülésnek nem csak a pozíciója, hanem a formája sem igazán sportos, csak minimális oldaltartást ad, ami passzol a SUV-jelleghez, de a cuprasághoz már kevésbé. Aki versenyautós hangulatot és jobb tartást szeretne, 530 ezer forintért rendes kagylóüléseket is vehet. Amúgy a helykínálat ugyanolyan bőséges, mint bármelyik Atecában, a 485 literes csomagtartó nem csak SUV-mércével kicsi, a kombi Leoné is több mint 100 literrel nagyobb.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a Cuprát!