Az ember azt gondolná, hogy egy autógyártó valamilyen parádésan felöltöztetett kivitellel vagy egyedi modellel ünnepli harmincadik születésnapját. Nos, e fontos jubileumot most szeptemberben tartó Lexus más utat választott, miután nem négykerekű, hanem egyenesen egy kerék nélküli jószággal mutatta meg a világnak, mivel szeretné felhívni magára a figyelmet napjainkban.
Ha már évforduló, feltétlenül érdemes szót ejtenünk azokról a meghatározó típusoktól, amik naggyá tették a Toyota leányvállalatát.
Így a történetet elindító LS400-asról, mely a mai napig igazodási pont,
főképp az amerikaiak körében, tekintettel arra, hogy kivitelezési minőségével, selymes járású V8-asával és elismerésre méltó menetkomfortjával még az elvakult németautó hívőket is elbűvölte.
De ott volt első SUV modelljük, az RX300 1998-ban, majd jött a hármas BMW méltó ellenlábasa, az IS 300, aztán sorra jelentek meg a mára a márka védjegyévé vált hibridhajtással mozgatott különféle típusok. A Lexus Európában is megvetette a lábát, globálisan elért eredményeiket pedig nyugodtan nevezhetjük kimagaslónak, mivel 2014-ben – több mint 582 ezer eladott autóval - a negyedik legkedveltebb luxusmárkává léptek elő a BMW, az Audi és a Mercedes mögött.
Külön érdekesség, hogy Magyarországon is nagy elismertségnek örvendenek az „L" betűs négykerekűek, az idei év első kilenc hónapjában közel hatszáz darab új Lexust vettek itthon,
ezzel a márka piaci részesedése 0,5 százalékon áll,
amivel – arányaiban - alaposan felülmúlja Közép-Európa környező piacait a magyar. Tegyük hozzá, sok, nálunk jóval gazdagabb országban sincs olyan renoméja a márkának, mint itthon.
Talán ezért is fordulhatott elő az a furcsa helyzet, hogy a Miamiba szervezett Luxus LY650 yacht bemutatóján hazánkat két újságíró is képviselte, míg például Ausztriából, Csehországból vagy Portugáliából egyet sem hívtak az eseményre. Meg kell hagyni, a Toyota-Lexus csapat valamennyi tagján érződött, hogy apait-anyait beleadnak ebbe a rendezvénybe, ami érthető is, hiszen nem egy autóval, hanem a konszern termékpalettáján eleddig nem megszokott hajtóval parádéztak Miami felettébb előkelő részén, Fort Lauderdale-ben.
Elsőre furcsának tűnik, vajon miért vág bele a világ legnagyobb autógyártója egy ilyen projektbe, de ha jól belegondolunk, igazán logikus ez a lépés. A Lexus még mindig abban a fázisban van, hogy
szeretné magát minél szélesebb körben elfogadottá és elismertté tenni,
ehhez pedig – ismerve az úri közönség igényeit – jól jöhetnek olyan termékek, amelyek az autózástól némileg elkülönülnek.
Úgynevezett lifestyle termékekkel – kerékpárral, ruházati termékekkel, elektronikai cikkekkel stb. - már eddig is sok autógyártó előjött, de azért valljuk be, egy hajó elég meghökkentő ahhoz, hogy a márka híveiben és a vagyonos polgárokban felkeltse az érdeklődést. Aki azt gondolná, hogy ez az egész egy geg a Toyota-Lexus részéről, az nagyon téved, mivel a japánok a jachtbiznisz nagyágyúival léptek szövetségre.
A hajót ugyanis a méltán elismert Marquis Yachts tervezte, míg a belső kialakításával nem kisebb csapatot, mint az olasz Nuvolari Lenard vállalatot bízták meg. Utóbbit személyesen Dan Lenard tervező képviselte a bemutatón, akin látszott, hogy szenvedélye a hajó.
A kabinbelső minden porcikájáról pazar előadást tartott,
így még az olyan, vízi járművekhez nem értő autóőrültek is élvezettel hallgatták, mint jómagam.
Érdekes volt persze beszédbe elegyedni a Marquis mérnökével is (Yosh Delforge), aki felhívta a figyelmünket arra, hogy egy ilyen jacht elsősorban az Újvilágban életképes, mivel az európai vevők ízlése némileg eltér az amerikaiakétól, s nem pont ilyen hajókra vágynak. Ez megmagyarázza, hogy miért nem hozzák Európába az LY650-et, ami az USA piacán kívül Japánban lesz kapható.
Egy efféle exkluzív járműnél a gyártási mennyiség meglehetősen kicsi,
évente 6-8 darabot állít majd elő a Marquis, a bemutató példányt pedig már el is adták, nem meglepő, hogy szinte csak poroszkáltunk a hajóval a Floridai-félsziget csatornahálózatán. Meg kell hagyni, így is élveztem az utazás minden pillanatát a 65,5 láb, tehát csaknem húsz méter hosszú óriás teakfával borított fedélzetén.
A süppedős szőnyeggel és mozitermi élményt kínáló TV-rendszerrel felszerelt előkelő tulajdonosi kabinban ücsörögve könnyedén bele tudja magát élni az ember – akár csak néhány órára is - a hipergazdagok kiváltságos helyzetébe. A nem mindennapi kiránduláson velünk tartott egy hajós magazin munkatársa is, akit arról faggattam, szakemberként hogy látja, milyen színvonalon áll ez a jacht a konkurensekkel összevetve.
Elégedetten bólogatott, de azt sem tagadta: a kabinban akadt néhány olyan részlet, amit még finomíthattak volna. Megakadt a szeme néhány kevésbé jól sikerült illesztésen vagy a nem teljesen homogén felületet mutató, lakkozott faburkolatokon. Ezek apróságok, és várhatóan a későbbiekben orvosolják őket, bár az amerikaiaknak ez még simán belefér.
Megszállott autós lévén nagyon izgatott, hogy mi mozgatja a szárazon több mint 33 tonnás monstrumot. Nos,
a Lexus a hajós világban különösen elismert Volvo Pentától vette a komplett hajtást,
tehát a motort, a vezérlést, az irányító rendszert és az elektronikát, állítólag most ez az egyik legjobb összeállítás a világon.
Többféle motorral rendelhető a jacht, az IPS 1050 jelű alapmodellben két darab 800 lovas, hathengeres, 12,8 literes, hengerenként négyszelepes turbódízel dolgozik a fedélzet alatt, de választhatunk 900 lovas IPS 1200-ast vagy 1000 lóerős IPS 1350-est is, vagyis a csúcsmodell 2000 lóerővel hasítja a vizet. Nehéz szóhoz jutni ilyen számok hallatán, de tegyük hozzá, az LY650 nem sporthajó, hanem elsősorban nyugodt krúzoláshoz és családi kirándulásokhoz kitalált jármű.
Erre utal a felső híd (angolul flybridge) is, ami a szakavatott szemnek rögtön elárulja, hogy nem száguldásra tervezett óriás áll előtte.
Az együtt 25 ezer köbcentis motorok fogyasztásáról nem esett szó,
de a négyezer (!) literes tank sejteti, hogy az izomkolosszusok nem csak csipegetik a gázolajat.
Egyébként a Volvo Penta rendszere olyan zseniális és könnyen kezelhető, hogy nincs szükség soktagú személyzetre, akár két ember is elboldogul az irányítással. Számtalan érzékelővel és külső kamerával felvértezték, s a partra merőlegesen is képes mozogni, ezáltal könnyűszerrel benavigálható a kikötőbe.
A végére maradt az ár, bár mostanra olvasóink is kitalálhatták, hogy nem magyar pénztárcához illő számok következnek: az alapmodellt 3,8 millió dollárért,
azaz hozzávetőlegesen 1,2 milliárd forintért kaphatjuk meg,
ami főleg annak tudatában mellbevágó összeg, hogy a yachtok még az autóknál is durvábban vesztik az értéküket. Vagyis aki újonnan ruház be egy ilyenre, annak valóban édes mindegy, mi lesz a számla végösszege.
Találkozás Akio Toyodával
Sokan nem is sejtik, milyen nehéz egy-egy cégóriás vezérét megközelíteni. Legtöbbjüknek sem kedve, sem ideje nincs arra, hogy egy-egy autóbemutatón pózoljanak, legfeljebb a különösen fontos típusok érkezésekor vagy a vállalat és a márka életét befolyásoló eseményekkor állnak ki a pódiumra, de akkor sem jellemző, hogy közel kerülhetnénk hozzájuk.