A hazai autóállomány átlagéletkora nő, jelenleg 14 év körül van. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez az életkor a legkelendőbb kategória a használtautó piacon, ilyet keres az átlagos vásárló.
A tipikus autó tehát 2005-ben készült, túl van már délceg ifjúságán,
nagy valószínűséggel volt már koccanás vagy baleset részese, és bizonyosan kell rajta kisebb-nagyobb dolgokat javítani.
Pontosan ilyen autót vettem, el is mesélem, hogyan. Bár a családi autóvásárlási kedvezményt kihasználva már megrendeltük az új Opel Combo Life-ot, a népszerűsége miatt legalább 6 hónapot kell rá várnunk, mire megérkezik. Szükségem volt tehát egy autóra gyorsan, ami a következő paramétereknek felel meg:
Ez utóbbival alaposan lekorlátoztam magam, hiszen sok ígéretes vétel tűnt fel sok száz kilométerre, azonban macerásnak és kockázatosnak ítéltem az azonnali leutazást, hiszen mindig benne van a pakliban, hogy az autó végül nem egészen olyan, mint a képeken vagy a telefonban.
Persze tudom, hogy kompromisszumot kell majd kötnöm, ha jó vételt akarok, erre örömmel hajlandó is vagyok, álljon itt a lista, hogy mi az, ami nem érdekel:
És a legfontosabb: a keret 500 ezer forint rá, átírással és az első szervizzel együtt, tehát 400 ezer forint környékén kellene lennie a vételárnak alku után. Nem könnyű, de szép feladat és, hát ki ne szeretne elmerülni a használt autók mocsarában napi 2 órában hirdetéseket bújva? Mondjuk, a feleségemről tudom, hogy nem, de hát nem vagyunk egyformák.
Ebben az árkategóriában már rengeteget számít, hogy ki és hogyan használta az autót, így széles spektrumon nézelődtem, de azért valahogyan persze szűkíteni is kellett.
A piac pedig kegyetlenül és általában igazságosan áraz,
hiszen ami jó, az nagyon ritkán lesz olcsó, ráadásul még a nepperekkel is meg kell verekedni érte, akik az alkalmi vételekre még a hirdetésfeladás napján rárepülnek. Belevetettem hát magam a keresésbe és a következő, nekem tetsző modelleket azonosítottam:
Honda Jazz (2002-től)
A családban van Jazz, így ismerem, szeretem és maximálisan megfelelne minden elvárásomnak, kivéve egyet: 500 ezer alatt nincs, még a 2002-es példányok is 650 ezer felett kezdődnek, jellemzően külföldi papírokkal.
Talán kevesebben tudják, hogy létezik lépcsőshátúként is: a neve City, de a kínálat is kicsi, itt sem jött szembe a bomba ajánlat. Gyorsan be kellett látnom, hogy akármennyire is kiváló autó a Jazz, most el kell engednem.
Suzuki Swift (2005-től)
Hatalmas ugrás volt annak idején a „vasaló" Swift és mára kiderült, hogy megörökölte az előd golyóállóságát is.
Olcsó hozzá minden, jól megy, megbízható, bár hátul kicsit szűk,
de tetszene nagyon. Úgy tűnik viszont, hogy ezzel mások is így vannak és csak elvétve találni 600 ezer környékén - akkor is jellemzően háromajtós, klíma nélküli modelleket.
Egy olyan Swift, amit már szívesen megvennék, a népszerűsége miatt drágább a keretemnél, de azért fél szememet rajta tartottam a hirdetésfigyelő Swift blokkján.
Toyota Corolla (2000-től)
Adná magát, hogy a Verso mellé egy kétezres évek eleji Corollát vegyek, de még a korábbi békalámpás is tetszik. Ez utóbbiból egy igazán jó a 2002 utáni masszívabb változatból csak erősen kompromisszumos darabként férne a keretbe. Jó autó és tetszik is, rajta van a radaromon.
Hyundai Accent / Kia Rio (2002-től)
Kicsi, de megbízható és a szó jó értelmében véve igénytelen koreai autó, ami egészen addig láthatatlan, amíg nem kezdjük figyelni. És lám, van belőle bőven, csak ki kell nyitni a szemünket.
Belül kicsit szűkös, de a korai példányok kombi-szerű karosszériával készültek, a 2006-os modellváltás utáni Rio pedig már sokkal autószerűbb, benzinesként viszont megkérik az árát.
Ettől függetlenül ez egy élhető alternatíva,
hiszen 2003 körüli modelleket akár 300 ezer környékén is lehet találni. Érdemes volt rájuk is figyelnem, hátha felbukkan egy szépnek tűnő példány.
Skoda Fabia / Seat Ibiza / VW Polo (2003-tól)
A VW-csoport kisautójával Népstadiont lehetne rekeszteni, egyszerű és tartós technikájukra az egyik fő veszély a rozsda, erre oda kell figyelni. Én az 1,4-esekkel szimpatizáltam jobban, az 1,2-es háromhengeres tud kellemetlen meglepetéseket okozni.
A Volkswagen hiába ugyanaz a lemezek alatt, mindig drágább, így főleg Fabiákkal barátkoztam, és meg is néztem kettőt. Az egyik korábban csúnyán sérülhetett elöl, gyanús volt, hogy légzsák is nyílt, ilyen autót nem szeretnék, a másik pedig rettenetesen rozsdásodott a küszöböknél, túl sokat kellett volna vele foglalkozni. Mindenesetre figyelemre érdemes típuscsalád, kis szerencsével lehet jót találni.
Mitsubishi Colt 2004-től
Talán kicsit kevésbé ismert, de igazán jó hírű kisautó, ami egészen tágas belsővel készült. Strapabíró és alacsony fogyasztású, főleg az 1,1-es 75 lovas benzinmotorral. Ki is néztem egyet 270 ezer kilométerrel, amit 600 ezerre tartottak, de telefonon kiderült, hogy
a leírtakkal ellentétben nincs benne klíma és a futóműnek is gyanús hangjai vannak.
Még jó, hogy nem mentem el Hatvanig megnézni, és hálás vagyok az eladónak, hogy már a telefonban őszinte volt.
A beállított hirdetésfigyelőből ömlöttek a hirdetések, de azt is megfigyeltem, hogy sok olcsó autót már csak Facebookon hirdetnek meg különböző csoportokban, így ott is érdemes jelen lenni. További előnye a közösségi médiának, hogy egy kattintással látható az eladó is, így könnyű kiszűrni azokat, akiktől az ember nem szívesen venne használt autót.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik, és bemutatkozik a kiválasztott Suzuki is. Kérjük, lapozzon!