Közel sem hibátlan, de a vevők így is imádni fogják - Kia XCeed 1,4 T-GDI teszt

Kicsit magasabb a Ceednél, de azért még nem terepjáró

Érdekes látni, hogy még az olyan vérprofi gépezet is képes megbotlani, mint a koreai autóipar. Az XCeed a kivétel, ami erősíti a szabályt. Én bármelyik Kiát simán, „de" és „ha" nélkül merném ajánlani, a Ceed crossover változatáról viszont ezt nem mondhatom el.

Élénken él még emlékezetemben az első Ceed (akkor még Cee'd) megjelenése 2006-ból. A szörnyűséges Ceratót váltó kompakt autóval a Kia végre kiemelkedett a homokozóból, letette a lapátot és odament a nagyfiúkhoz bandázni. Persze akkor egy nagy saller kíséretében hessegették őt el a nagyképű idősebbek. Azóta kiosztott az élet pár pofont,

a kis dedós felnőtt, és a többiek kénytelenek voltak helyet adni neki.

A Ceed a harmadik generációra nemcsak kézzelfogható minőségben (a lemezek alatti dolgokkal régóta nincsen baj), de dizájnban is beérett, és végleg egy ligába került a kategória nagymenőivel: a Focus, a Corolla vagy a Golf nem iskolázzák már le élből.

Az ötödik elem

A költséghatékonyság jegyében a legtöbb gyártó már rájött, hogy egy modellt többféleképpen kell öltöztetni, hogy a kínálat mesterségesen szélesedjen, amitől a vásárló úgy érzi, a lehetőségek száma végtelen. Ennek megfelelően a Ceed családban van egy ötajtós ferdehátú, egy kombi, egy ProCeednek hívott lapos sportkombi és

a terepjárós hatást keltő XCeed,

cikkünk témája. Utóbbi a legújabb, elég pazarul néz ki, ezzel a terepes öltözékkel, krómdíszekkel, tetősínekkel és nagy, 18 colos felnikkel erősen rá lehet kívánni, még akkor is, ha nem túl látványos a tesztre kapott példány alapszíne.

A marketingesek szerint a tigris orrára emlékeztető Kia-frontrész könnyen felismerhetővé és visszafogottan agresszívvá teszi, az egész forma szépsége főként az egyszerűségben rejlik. Nincs túlbonyolítva a hátsója sem, de mégis ez talán a legjobb nézete, a széles és kerek far jól áll neki. Nők és férfiak egyaránt megnézték az XCeedet, volt, aki szóvá is tette, hogy mennyire gyönyörű, és egyet kell értenem vele: a kompakt kategóriában nekem is ez a dizájn a kedvencem.

Fél centi híján 4,4 méteres hosszával még városban is élhető marad,

a parkolóhely-vadászat könnyebb vele, mint egy rendes SUV-val.

Milyen belül?

Autóbelsőben nem a koreaiakat szokták iskolapéldaként emlegetni, pedig aki néhány év kihagyás után most ül bele egy Hyundai-ba vagy Kiába, erősen meg tud lepődni. Nehéz olyan anyagot találni, amibe bele lehetne kötni, a kezelés elsőre megy, a gombok, kapcsolók finoman járnak, az egész összkép nagyon rendben van.

A helykínálat nagyjából olyan, mint a Ceedben,

vagyis elegendő, a csomagtartó 31 literrel még nagyobb is, de így is csak 426 literes.

Újdonság a Kiánál a teljesen digitális műszerfal,

ami most menő dolog, de nem tetszett benne, hogy nagyon fárasztja a szemet: leállításkor vettem észre, hogy azért, mert az LCD feketéje nem igazán fekete, inkább erősen világító szürke. Csak a két legjobb felszereltséghez jár a 12,3 colos Supervision, a többihez a régimódi analóg régi órák járnak.

Jó dolog az Xceed kényelmes üléseiben ülni, közben a feláras, szép hangú JBL hifin valami ismeretlen nevadai alterrock együttest streamelni a telefonról és a fűtött kormányba kapaszkodni.

A szoftver egyébként elég szigorú:

menet közben nem engedte a telefont párosítani még az anyósülésen ülő kollégának se.

Megbízhatóan működik a 2-es szintű önvezető képességű asszisztens, sávban tartja az autót, ügyel a követési távolságra és a holttérre, ha pedig ütközésveszélyes szituációt érzékel, villog, csipog és rezeg. A kormányt néhány másodpercre elengedve át is veszi az irányítást, de utána szól, hogy tessék a kezeket a kormányon tartani, bár a kormányzást akkor sem hagyja abba.

A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, mi nem tetszett az XCeedben!