A belteret optikailag nagyítja a műszerfal teljes szélességében egy vízszintes csík, amin visszaköszönhet az autó külső színe, ahogy kint a tető és a tükrök is lehetnek az alaptól eltérő fényezésűek. Sőt, létezik egy feláras felni, amiben a küllők közé tett betétek is viselhetik ezt a választott színt.
Ezzel kicsit a játékosság, személyre szabhatóság felé akarnak nyitni,
hogy ha csak részben is, de valamennyire pótolják az Opel kínálatából mostanra kieső Adamot.
Az, hogy félig német, ezúttal azt is jelenti, félig francia, hiszen a platformon túl a motorcsaládot és váltókat onnan kapja. Egyféle dízelt kínálnak, ami egyben az egyetlen négyhengeres erőforrás is. Az 1.5-ös HDi 102 lóerőt és 250 Nm-t teljesít, alapjáraton kis remegést épp átad a kormányra, de azt a benzineseknél sem ússzuk meg. Menet közben, főleg bemelegedve viszont kulturáltabb a hangja, és hajtósabb etapokkal együtt 4,5 liter körül evett.
Benzines fronton csak háromhengeres, 1199 köbcentis motorok lesznek.
A belépő a 75 lovas, turbó nélküli változat, ötös kézi váltóval.
Ilyet sajnos nem tudunk próbálni, hiányzott a tesztről, de ha a hírek igazak, városi forgalomban vagy kevésbé sietős sofőröknél megállja a helyét. Fölötte ugyanez van turbóval és 100 lóerővel az Elegance kivitelben, vagy 130-cal a GS Line-ban, ami a csúcsot jelenti.
A sportosságot sugallja sok fülnek a GS, de attól azért fényévekre van. Szépen viszi az autót, az autópálya tempó meg sem kottyan neki, de a nyolcfokozatú automataváltó annyira nem szeret visszakapcsolni, hogy még a normál közlekedést is megkeseríti. Ezt leszámítva szépen összedolgozik a motorral, úgyhogy remélem, ezen is csak szoftveresen kell majd finomítaniuk még.
Az Elegance kivitelhez létezik az automatán felül hatsebességes kézi váltó is,
szerintünk ez a legoptimálisabb választás. Pontosan, könnyen kapcsolható, nagyobb élményt is nyújt így, mint a 30-cal több lóerővel próbálkozó GS Line. Mindkét benzines 7,5-es átlag körül fogyasztott hasonló módon használva, mint a dízelt.
Ami a Corsa igazi különlegessége a német-francia fúzión túl, hogy már a tervezéskor számoltak az elektromos hajtással, ezért ha a jövőre érkező Corsa-e-re szeretnénk és tudunk nagyságrendileg 9 millió forintot költeni (itt olvashat róla részletes bemutatót), akkor is ugyanilyen méretű beltérrel számolhatunk, nincsen elcsalt hátsó lábtér, vagy megkurtított csomagtartó.
A hagyományos, belsőégésű motorokkal egy bevezető akció keretében 4 milliótól indul az ár, nagyjából 5 millióért hozunk el egy racionálisan felszereltet, és 6,5 millió felett van a full extrás kivitel. Ahogy a legtöbb már mai kisautó, a Corsa is egyféle, ötajtós változatban érhető el, azoknak pedig, akiknek kis alapterületen több hely kell, a Crossland X-et ajánlják alternatívaként.
A gyártás helyszíne változatlanul a spanyolországi Zaragoza,
brit piacra ezt is Vauxhall néven szállítják.
Menetpróbánk tapasztalatait összegezve elmondhatjuk, hogy kár fanyalogni, mert nincs min. Mindig is voltak tulajdonosváltások, ez egy normális működés része, és a PSA-val nem a rövidebbet húzták, ez mostanra már tisztán látszik. Az Opel büszke lehet az új Corsára, mert pont annyira francia, hogy az segítse őket, és pont annyira német, hogy helye legyen a piacon.