A Karlsruhei Technológiai Intézetben (KIT) csupán egy miniatűr gyártósort állítottak össze, amely egy teherszállító konténerben is elfér, és naponta alig néhány liter üzemanyag előállítására alkalmas.
Beindítását mégis áttörésnek tartják
az e-üzemanyag néven, illetve szén-dioxid-semleges és szintetikus üzemanyag néven is ismert technológia történetében.
Az állomáson az úgynevezett power to liquid eljárást alkalmazzák: megújuló forrásokból nyert áram felhasználásával gyártanak folyékony üzemanyagot,
amelynek alapanyaga az állomás körüli levegőből kivont szén-dioxid és gőz halmazállapotú víz.
A két anyagból úgynevezett szimultán elektrolízissel hidrogént és szén-monoxidot állítanak elő, majd egy újabb lépésben úgynevezett hosszú láncú szénhidrogéneket, amelyeket a folyamat befejező lépésében úgy darabolnak fel, hogy
benzinnek, dízelnek vagy kerozinnak megfelelő üzemanyagot lehet gyártani belőlük.
A szövetségi oktatási és tudományos minisztérium Kopernikusz projektek (Kopernikus Projekte) nevű energetikai tudományos fejlesztési programjának finanszírozásával kidolgozott módszer előnye, hogy
a légkörben felhalmozódott szén-dioxid mennyiségének növelése nélkül lehet használni belső égésű motorokat,
ami nagyban hozzájárulhat az éghajlatváltozás megfékezéséért folytatott küzdelem sikeréhez.
A számítások szerint
a technológia nagyjából tíz év múlva lesz érett az ipari méretű üzemanyaggyártásra.