Ez volt az a korszak, amikor a BMW komolyan odapörkölt a Mercedesnek: a középkategóriában a 3-as sorozat (E30) és a 190-es „bébi" Benz, a luxusautók között pedig az 1986-ban bemutatott 7-es (E32) és az S-osztály (W126) viaskodott. Mégis, a legnagyobb meccset 1988-tól a BMW 5-ös (E34) és a később E-osztálynak hívott W124-es széria vívta egymással a nagyautók szegmensében (más néven felső-középkategóriában), hozzájuk zárkózott fel a galvanizált karosszériájú Audi 100-as.
Akkortájt a bajorok a sportosság zászlaját lobogtatták,
így kellett némi idő, hogy a piac egyáltalán elfogadja a dízel BMW-t, és hogy ez milyen nagy szó, azt jól mutatja: a négyhengeres benzinmotorral szerelt 518i alapmodell „rangon alulinak" számított a kizárólag soros hathengeresekkel (illetve később V8-asokkal is) mozgatott 5-ösök között. De aztán megemésztették a vásárlók, miként az ennél a szériánál bevezetett Touring nevű kombikat, illetve összkerekes 525iX-változatokat is.
Természetesen a gázolajos gép csakis hathengeres lehetett, és az osztrák Steyrnél készült dr. Anisits Ferenc irányításával. Az 524td még az elődtől örökölte a 2,4 literes, 115 lóerős M21D24 hajtóművet, majd ezt váltotta 1991-ben a 2,5-ös M51D25, kétféle teljesítménnyel. Az 525td (1993-tól) ugyanúgy 115, a töltőlevegő hűtős 525tds viszont már 143 lovas volt, utóbbinál komolyabb dízelmotoros szériaautót akkoriban senki nem kínált. Még ez a motor került lefojtva az Opel Omegába is.
Tesztalanyunk egy 525tds limuzin, 1994. májusi gyártású, jelenlegi magyar tulajdonosához 2000-ben került Németországból. A „nagykorú" karosszériát kikezdte a rozsda, ezért 2012-ben a négy ajtót, a két első sárvédőt és a csomagtartófedelet cserélték, a küszöböket is javították,
majd a gyári Oxford metálzöld színnel telibe fújták az autót.
Már így sem makulátlan az állapot, a horzsolásos sérülések mellett hiányzik egy díszléc, a vezetőajtó kilincsburkolata is leesett és rosszul áll az egyik ablaktörlő.
Nehezen, fémes hanggal csukódnak az ajtók, nem olyan finoman és tompán puffanva, mint hajdanán, de minden működik az elektromosan állítható tükröktől kezdve az első-hátsó villanyablakokig. A bőrkárpit nem eredeti, az ülések és az ajtóburkolatok másik E34-esből valók, de megvan az autó saját szövetgarnitúrája is. Hangulatos a tolótető, és a kényelem adott, bár helykínálatból az aktuális 3-as már többet ad. A csomagtartó 460 literes, alacsony rakodóperemű és jól pakolható.
A hajtáslánc a tulajdonos szerint bontatlan, a futás 350 ezer km körüli.
Pontosan nem tudni, mert a pixeles kijelző olvashatatlansága típushiba és ebben az autóban is kísért, vacakol továbbá a vízhőfokmérő is, de ezek javítása nem komoly probléma. A hathengeres dízel hidegen kissé csattogó, jellegzetes orgánummal kel életre, az alapjárata ingadozik, de nagy gázra, gyorsítva sem ereget koromfelhőket. Tipikus tds-probléma lehet a hengerfejesség, itt nincs ilyen és adagolóhiba sem.
Lineáris a teljesítmény leadás, nincs konkrét fordulatszám, ahonnan hátbavágóan meglódulna a BMW - a töltőnyomás felépülésével a motor 1800-tól egyenletesen húz fel, a nyomaték pedig 2200-nál tetőzik 260 Nm-rel. A dinamika mai szemmel legfeljebb átlagos, de negyed évszázada nagyon menő volt, amit az „olajkályhás" 525tds tudott. Kézi váltóval a töltőlevegő-hűtős változat 200 km/h feletti végsebességet tudott, és ma is különleges az örvénykamrás, sorhatos dízel kellemes morajlása.
Sajnos a kuplung zavaróan fenn fog, de az ötgangos kézi váltó még mindig finom, csak a kar jár kissé lötyögősen. Jól harapnak a fékek, viszont
a kormányművet javítani kell, mert középállásban óriási a holtjáték,
miként a futóműre (amely gyárilag kapott rövidebb és keményebb rugókat) is ráférne egy alapos beállítás és szükség szerint néhány kopóalkatrész cseréje. A rugózás egyébként nem tűnt sprődnek, ahogy aggasztó zajokat, kopogásokat sem hallottunk.
Több más nyugat-európai országhoz hasonlóan az egykori fő piac Németország nagyvárosaiból is kitiltották az ilyen régi, legfeljebb Euro 2-es dízeleket, nálunk azonban több a td/tds motoros E34, mint a benzines. Sokuk persze irgalmatlan futásteljesítménnyel, leharcolva rója napi autóként köreit a lejáró vizsga és bontóba adás előtt, de jó pár példányt azért igyekeznek megmenteni az enyészettől, és kisebb vagy nagyobb lépésekben felújítva félreteszik veterán hobbiautónak.
Műszaki adatok - BMW 525tds (1994)
Hengerszám/szelepszám: 6/12. Hengerűrtartalom [cm3]: 2497. Teljesítmény [LE/kW (1/min)]: 143/105(4800). Nyomaték [Nm (1/min)]: 260(2200).
Hosszúság x szélesség x magasság [mm]: 4720x1751x1412. Tengelytáv [mm]: 2761. Csomagtartó [l]: 460. Gumiméret: 205/65 R15.
Végsebesség [km/h]: 207. Gyorsulás 0-100 km/h [s]: 11,0. Vegyes fogyasztás [l/100 km]: 7,1.
Piaci érték [Ft]: 269 000 – 1 290 000 (hazai internetes használtautós portálról).
Még több olvasnivaló Az Autó szaklap májusi számában: