Gyakori a „bezzeg régen minden jobb volt" szemlélet a magyar autósoknál, ami részben érthető is, hiszen míg egy modernebb jármű gyakran csak a fél orr-rész lebontása után cserélhető fényszóróizzóval, eltömődött részecskeszűrővel vagy hibaüzenetek sorával kedveskedik tulajának, addig a Trabant-Lada korszakból annyi emlék maradt meg, hogy pár szerszámmal minden baj leküzdhető. Más kérdés, hogy akkoriban rendszeresen kellett bütykölni, alattomosan támadott a rozsda és hamar eljött a motorgenerál.
Ha ilyen hosszú léptékre nem is vállalkozott, 20 év trendjeit idén először nagyító alá vette a Német Autóklub, az ADAC. Fontos fejlődés ez, hiszen
évente közzétett jelentéseikben amúgy csak 8 éves korukig szokták nézni az autókat,
Magyarországon viszont 14,5 éves az állomány életkora. Erősen torzítja viszont a statisztika használati értékét, hogy csak az olyan esetek szerepelnek benne, amikor sárga angyalnak kellett segítenie a bajbajutott sofőrökön, akik autóikkal nem akartak vagy tudtak „lábon" eljutni a szervizbe.
Az elmúlt két évtizedben folyamatosan forgalmazott, legalább a klubnál 7000 darabos állománnyal jelenlévő típusok közül a Toyota Yaris szerezte meg az abszolút elsőséget, de azt is kiemelték, hogy évjárattól függően az Audi A3/A4 sorozat, és a Mercedes A-osztály is ritkán robbant le. A 26 modell pontos ranglistáját sajnos nem hajlandó nyilvánosságra hozni az autóklub (a TÜV statisztikái pedig csak a műszaki vizsgákra vonatkoznak), viszont megfigyeltek pár meghibásodási trendet.
Miközben hódít a nagynyomású közvetlen befecskendezés, az ADAC szerelői a korábbinál kevesebb injektorhibáról számoltak be, de a hengerfejekkel is ritkábban van gond.
A dolog hátterében fejlettebb tömítések állnak, illetve a modern gyártástechnológia.
Előrelépés megbízhatóság terén a digitális gyújtás elterjedése is, töredékükre csökkentek a párásodási gondok, vagy a nyestek által megrágott gyertyakábelek.
Új, és egyáltalán nem elhanyagolható tényezőként megjelentek viszont a kipufogógáz-visszavezetés problémái, és e téren a közeljövő sem tartogat jó kilátásokat, hiszen minél több tisztítóberendezés kell a szigorodó normákhoz, annál több macerára kell számítani. Szintén feltűnő 20 év statisztikáiból, hogy a feltöltőkkel együtt a turbóhibák is elterjedtek.
Míg húsz éve nem volt ritka látvány (például nyaralási időszakban az autópályák dugóiban) egy-egy felnyitott motorháztetővel és gőzölögve rostokoló autó, addig a közelmúltban nagyon sokat fejlődtek a hűtőrendszerek, mind anyagfelhasználás, mint hőmenedzsment szempontjából.
Jobban ellenállnak a rozsdának a mai (gyári) kipufogórendszerek,
illetve tartósabbak az üzemanyagpumpák és –vezetékek, igaz, az E10-es benzin hosszú távú hatásai még nem jelentek meg teljesen a felmérésben.
Az ADAC segélyszolgálati minkatársai két jellemző lerobbanási okkal találkoznak egyre többször a mai autóknál. Ezek egyike a defekt, ami persze nem újkeletű gond, csakhogy egyre többször nincs már pótkerék (még manókerék sem), amit maguk feltehetnének a tulajok. Csak defektjavító szett van a csomagtér rekeszében, amit sok tulajdonos nem tud használni, gyakran lejár a javítóhab szabatossága, illetve (például egy kátyús gumisérülésnél) eleve nem is ér semmit – marad ilyenkor a segélyhívás.
Akad egy alkatrész az autókban, ami a fejlődés ellenére egyre több hiba forrását jelenti (az összes beavatkozás 41,8 százalékát): a 12 voltos akku.
Egyre több elektromos fogyasztó jelenik meg a fedélzeten,
néhány vezérlőegység még a motor leállítása után is fogyaszt egy ideig, a generátorok és a feszültségszabályzók sem állnak mindig a helyzet magaslatán. Az új kocsik akkuja is megadja magát 5-6 év után, az idősebbeknél pedig sok városi használatnál borítékolható a gyakoribb csere, de kevesen méretik be előre.