Ilyen, amikor egy kanapé 130-cal repeszt – Suzuki Burgman 400 teszt

Tényleg olyan hosszú, mint egy dívány a nappaliból, és a kényelme is ahhoz mérhető – akár sztrádán, akár a zsúfolt belvárosban gurulunk vele. A multifunkciós, 31 lóerős nagyrobogóval az autós napi ingázáshoz képest sok időt és üzemanyagot lehet megspórolni, ráadásul A2-es jogosítvánnyal is vezethető, de néhány aprósággal még feldobhatták volna, ha már ennyit kell fizetni érte.

21 évvel ezelőtt épp a tesztelt széria öregapjával, a Suzuki AN400Y-nal kezdődött a száguldó kanapék története. Előtte okos (bár nem előzmények nélküli) felismerést tettek a japán mérnökök:

nem muszáj sebváltós nagymotorral küszködni nagyvárosban,

sem csenevész robogóval lakott területen kívüli utakra merészkedni akkor, amikor a két műfajt keresztezni is lehet. Megszületett a könnyen vezethető, erős és kényelmes Burgman, azzal a céllal, hogy minél több autóst is átültessen nyeregbe.

Ahogy teltek-múltak az évek és a konkurencia is észbe kapott, sorra jöttek a fejlesztések, köztük a befecskendezés, a 14 colosra növelt és dupla tárcsafékes első kerék, idővel pedig az egyhengerest az olajfogyasztásról is sikerült leszoktatni. Közben a család is szépen gyarapodott, az A1-jogsisoknak bevezették a 125-ös Burgmant, a csúcsra pedig megérkezett a jókora, elektromosan behajtható tükrös, bivalyerős 650-es változat, amelynek már állítólag meg vannak számlálva a napjai.

Minket azonban most a két középső változat érdekel: a tavaly ilyenkor tesztelt 200-as, és a mostani 400-as.

Megdöbbentően nagy, pontosan egymillió forint az árkülönbség köztük,

miközben a kisebbik modell is alkalmas arra, hogy közúton vagy autópályák bevezető szakaszán, lehetőleg nem túl nagy távon bevigyen a városi forgalomba, és ott jól muzsikáljon. Ám komoly, akár napi 2x50 kilométeres ingázáshoz, valódi sztrádahasználathoz vagy hétvégi túrákhoz bizony a 400-as kell.

215 kilós óriás, szépen újracsomagolva

Ez a gép nem egy big blockot hordozó kis-Burgman, hanem önálló vázat és kasztnit kapott, mégpedig két évvel ezelőtt. Sportosabbak lettek a vonásai, amire a LED-füzéres dupla fényszóró, a bútorgörgő helyett immár 15 colos első kerék és tesztgépünk esetében a népszerű feketénél sokkal izgalmasabb, matt kék fényezés is rátesz egy lapáttal. Nem csak a szójáték, de a forma miatt is sokan csúfolják e robogótípust burgonyának, ám ennél szó sincs amorf fazonról, tisztességes dizájnt kap a vásárló.

Ez komoly különbség az avíttabb 200-ashoz képest, ami a fél mázsával nagyobb tömegre is igaz ám, meglátszik ugyanis hosszú távon a gyorsabb gumi- és fékkopáson, na meg a manőverezésen.

Nem csak öccsénél, de a vetélytársainál is testesebb,

mindenekelőtt hosszabb a Burgman 400, elég beszédes adat a 158 centis tengelytáv. Szűk helyeken lavírozni tehát óvatosan kell, pehelysúlyú motorosoknak a középállványra húzással is meg kell küzdeniük, de akad pár enyhítő körülmény.

Nyugodtan lehet például lejtős úton is oldaltámaszon hagyni, mert széria a rögzítőfék, és csak távoli felülnézetből (például teraszról) látszik igazán, hogy középen mennyire el van karcsúsítva a Suzuki teste. Ebből, és a mindössze 75,5 centis nyeregmagasságból következik, hogy átlagos testmagasságú vezető mindkét lábát talppal le tudja tenni az útra, még az alacsonyabbaknak sem kell pipiskednie. Az autók közt pedig egész jól lavíroz, még ha nem is fér át mindenhol, mint a higanyszerű, apró Address.

Miért ne lehetne legurulni a Balatonra?

Méreteiből adódóan a nagyobb vezetőknek sem kell majompózban ülni rajta, az idom mögött bőven elférnek a térdek, hosszabb úton pedig egy magasabb konzolon lehet lábat pihentetni –

ehhez külön jól jön, hogy a nyergen állítható a vezető háttámasza.

Ilyet sajnos nem kap a magasabban trónoló utas, pedig gyorsításnál jó szolgálatot tenne. Utólag persze rakható rá támla csakúgy, mint túradoboz, utóbbin érdemes elgondolkodnia annak, aki másodmagával leugrana egy balatoni hétvégére.

Hagyományos módon (kulccsal) old ki a retesz, de a nyerget már gázteleszkóp emeli magasba, és máris rakodható a Burgman 42 literes tárolója. A robogókhoz, vagy pláne nagymotorokhoz képest igazán örülhetünk, hogy tömött hátizsákot vagy egy nyitott és egy zárt sisakot el tud nyelni, de az elődök cethalnyi gyomrához képest azért némi visszalépés. Örömteli viszont, hogy két fedett rekesz is került a kormány alá, a nagyobbik jobboldaliban hasznos, 12 voltos szivargyújtó-aljzattal.

Bár akad néhány egyszerűbb műanyag, mint például a vézna tanksapka, robogómércével teljesen meggyőző a minőség, nem is beszélve az ergonómiáról.

Logikusak a kapcsolók és remekül leolvasható az analóg műszerfal,

bár a Burgman némileg el van maradva 2020 szolgáltatásaitól: szó sincs Yamaha X-Max-féle kulcsnélküli rendszerről vagy színes kijelzőről, még az alaptudású (hőmérséklet, óra, átlagfogyasztás, napi kilométer) fedélzeti számítógépet is kormánykapcsoló helyett előrenyúlva lehet csak léptetni.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!