Elektromosan állítható plexit sem tud felvonultatni, mint a Honda Forza, viszont a fix, félmagas gyári a maga nemében remek darab. Mögötte nagyobb tempónál sem éri orkán a vezetőt, városban pedig remekül el lehet látni felette, így normális időjárás és
vegyes használat mellett nem indokolt túraszélvédőre lecserélni.
A Burgmant néhány zivatarban is volt szerencsénk kipróbálni, idoma jól védi a lábakat a felcsapódó víztől, persze a fentről jövő áldás ellen esőnadrág (vagy Tucano) kell.
Akinek ez kevés, kérhet gyári extraként kézvédőt és markolatfűtést is, az esősebb napokon vagy szürkeaszfalton kigyorsítva azonban hiányoltuk a kipörgésgátlót – a 36 Nm-es nyomaték párszor megriszálja a robogó farát. Olyankor is el tud kicsit vándorolni a tervezett ívről, amikor kátyús vagy keresztbordás úton túl optimista tempóval kanyarodunk, jó burkolaton azonban profitálni lehet abból, hogy a külsőhöz illően a futóműbe is vittek némi sportosságot, elődeinél sokkal ügyesebb.
Miközben a legkevésbé sem tűnik hintaszéknek, szerencsére megőrizték kényelemorientált hangolását, hiszen a legtöbb tulaj gyors akar ugyan lenni vele, de nem a vezetési élményt hajkurássza (arra úgyis rendes nagymotor való),
hanem kihulló fogtömés nélkül szeretne A pontból B-be eljutni.
Nagy tengelytája, masszív vázszerkezete és ideális villaszöge miatt sztrádatempónál is stabil az egyenesfutás, az ABS-szel megtámogatott fékrendszer pedig hatékonyan és jól adagolhatóan lassít.
Jellegzetesen egyhengeres orgánumú, de nagyon kulturált és egyáltalán nem kell vibrációkat a 399 köbcentis, Euro 4-es besorolású DOHC-motor. Irídium gyertyával és átdolgozott légszűrőházzal vértezték fel a legutóbbi frissítésnél, ezzel még rugalmasabb lett, maximális nyomatéka 4800-as fordulatnál áll hadrendbe. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy városban nem kell koppanásig húzni a gázkart ahhoz, hogy az autókat maga mögött hagyja, amikor a sor elején rajtolunk zöld lámpánál.
Kis és közepes tempónál 31 lóerejével vehemens előzésekre futja a Burgmannel,
kanyargós vidéki utakon még szórakoztató kigyorsításokra is lehet számítani, de 120 km/h felett már látványosan fogy a lendület. A megengedett sztrádatempót még lehet tartani vele (bár nem mennénk vele így Bécsig), a 140 pedig már tényleg a vége, a célnak azonban megfelel. Aki pedig netán élénkebb reakciókat és gyorsítóképességet szeretne, ne a motort, hanem az erőátvitelt tuningolja egy variomatic-kittel.
Gyári állapotában a kényelemről és a takarékosságról is szól a Burgman, nem véletlenül gyullad fel finom gázkezelésnél zöld eco-lámpa a műszerfalán, igaz, továbbra sem értjük, miért nem terjed jobban a robogók közt a Honda-féle start-stop rendszer. A tesztelt gép bejáratósan a kijelző szerint 4,3 litert fogyasztott, ami egyezik a gyári WMTC-értékkel, de sportosan hajtva és a tankolásból számolva 4,45-ös részeredményt is kaptunk. Finoman vezetve ugyanakkor beéri ennél egy literrel kevesebbel.
Összességében tehát a menettulajdonságaiban, kinézetében és szolgáltatásaiban is komoly többletértéket hordoz ez a kanapérobogó a cikkünk elején említett 200-ashoz képest,
ugyanakkor ez is vezethető A2-es jogosítvánnyal.
Olcsónak viszont legfeljebb a kéthengeres nagyrobogókhoz képest tűnik, a 2,45 millió forintos árából pedig akár házon belül is lehet nagymotort kapni, például 650-es café racert vagy túraendurót – természetesen ingázás helyett inkább más feladatokra.
Valódi riválisa a 25 lóerős, de könnyebb Honda Forza 300 ABS (2,09 millió forint) és a sportosabb Yamaha XMAX 400 (2,34 millió), de a Piaggio Bevery Sport Touring (2,29 millió forint) is feltűnhet a radaron. Még érdekesebb egy új alapgép a BMW-nél, a látványos C 400 X (2,38 millió forint), de ez is jóval kisebb kapacitású a kanapérobogóknál. XL-hosszúsága, kényelme és helykínálata alapján is a Burgman e műfaj királya, más kérdés persze, hogy a vevők zöménél ma is ezek-e a fő prioritások.