Mostanra lett igazi alternatívája a hibridnek - Hyundai Ioniq Electric teszt

Megújult a villanyautó-piac egyik titkos favoritjának számító Ioniq, amely frissebb formaterve mellett leginkább nagyobb kapacitású akkumulátorával és ezáltal megnövelt hatótávjával igyekszik vonzó maradni az egyre növekvő kínálatban. Kipróbáltuk, és érdekes tapasztalatokat szereztünk – főleg, mert támogatással szinte a hibrid változat árából is beszerezhető a tisztán elektromos kivitel.

Egyre nagyobb a mozgolódás az elektromos autók témában, a gyártók sorra jelentik be első vagy akár sokadik ilyen modelljüket, hiszen az európai kibocsátási kvóták miatt extra nyomás van rajtuk: senki sem szeretne vaskos eurómilliókat fizetni büntetésként a CO2 kibocsátási norma túllépéséért. A kínálat elsőként a két véglet felől kezdett bővülni, hiszen a prémiumgyártók méregdrága, nagyméretű és nagyteljesítményű SUV-okkal indítottak.

Ezeknél a 0-100-as gyorsulás, a lóerők és newtonméterek halmozása, no meg a belsőégésűeknél már megszokott luxus háttérbe szorította az olyan fontos dolgokat, mint a fogyasztás, hatékonyság, hatótáv. Lenyűgöző autó az Audi e-Tron, a Mercedes EQC és a Jaguar I-Pace, de lássuk be,

ezek az átlagos felhasználónak túl nagyok, feleslegesen erősek és nem utolsósorban megfizethetlenek.

Így aligha segítik elő az elektromobilitás széles körben való terjedését.

Tulajdonképpen a belsőégésű piacon sem más a helyzet, Golfból vagy épp Corollából nagyságrendekkel többet adnak el, mint S-osztályból vagy A8-as Audiból. Ezért van szükség igazi nép-villanyautókra, már csak azért is, hogy az egyelőre még mindig magas vételárak csökkenésnek induljanak. Erre jó példa a Nissan Leaf, amely elsőként nyújtott „földközeli" élményt az újdonságra éhezőknek, azóta már a miniautókat és a kis SUV-okat is elérte a villamosítás.

Látványosabb maszk és LED-karmok

A Hyundai-Kia konszern is ugyanerről a megfizethető oldalról közelítette meg a témát, és mára három típusból áll a konszern kínálata idehaza (a Kia Soul EV-t sajnos nem árulják). Már teszteltük a Kona elektromos változatát és a Kia e-Nirót egyaránt, ideje volt hát, hogy az Ioniq is bizonyíthasson. E kompakt ferdehátú érdekessége, hogy

hagyományos hajtáslánccal eleve nem is kapható,

kizárólag hibrid, plug-in hibrid vagy elektromos változat létezik belőle.

Tavaly egy frissítés keretében megújult a teljes család, ami érintette a külsőt, az utasteret és a műszaki tartalmat is. Drasztikus változásokra nem került sor, csak a szokásos ráncfelvarrási trükköket vetették be. A korábbi, teljesen sík, az orrba belesimuló műanyag panelt egy térben kissé kiemelt, a valódi hűtőrácsot imitáló mintázatú és sötétszürke műanyag kerettel ellátott megoldás váltotta le. Ez távolról egész jól titkolja a zárt mivoltát, de közelről is kellemesebb a szemnek.

Az óriási Hyundai emblémán nem lepődünk meg (főleg mert mögötte van a radar is), viszont kapott két „orrlyukat" is. Ezeket a fedelek automatikusan nyílnak, ha szükség van extra hűtőlevegőre, bár a teszt ideje alatt részben kánikula volt, én egyszer sem láttam, hogy kitárultak volna. Új lett a lökhárító, elsősorban a szélső része, a korábbi ködlámpafészek immár teljesen a menetfényé lett, ami dupla csíkkal emeli a látványt. Mellette légnyílás segíti a levegő oldalsó, simább áramlását.

Áramvonalasabb, mint a divatos SUV-ok

A fényszórók sem maradtak érintetlenek, a lámpa formailag nem, technikailag azonban változott: hat részre osztott, teljes egészében ledes rendszer került a bura alá.

Sajnos hiába néz ki jól, csalódást keltő a fénye,

mert erősen aszimmetrikus és keskeny sávban, foltosan terít, az pedig főleg furcsa, hogy manuális a magasságállítása. A korábban nálam járt lágyhibrid Vitara például sokkal profibb volt ezen a téren.

Hátul a frontrészen alkalmazott receptet ismételték meg. A lökhárítóban lévő műanyag elem sötétebb színt kapott, és itt is megújultak a lámpák, de itt nem lehet panasz rájuk, remekül világítanak és a dupla nyíl alakú fények látványosak. Feltétlenül említést érdemel, hogy a Prius-sziluettre emlékeztető Ioniq légellenállási együtthatója 0,24, ami kiváló érték, villanyautók között talán a legjobb is jelenleg. Ez bizony sokat számít, és egyik fő előnye a crossoverekkel szemben.

Belül is serényen dolgoztak a mérnökök, kidobták a komplett műszerfalat és újat tettek a helyére.

Nem csupán a vezető előtti digitális egység változott, hanem új lett az árnyékoló, az összes légbeömlő és a középső multimédia kijelző, sőt még a klímapanel is. Dekorációs betétek helyett egy keresztben végigfutó krómcsík oldja a kissé egyhangú szürkeséget odabent. Változtatás nélkül hagyták a kormányt, ami nem baj, mert az eddig is jó volt.

Idéntől már befűthetjük okostelefonról

A középső részen sajnos nagy ellenségem, a zongoralakk is jelen van, ám inkább barátkozzunk az érintős klímavezérlővel. Bár önálló, az központi képernyőtől függetlenül kezelhető, mindenképp megszokást igényel. Szerencsére az érintőfelületek elég távol vannak egymástól és a kezelése sem bonyolult. Érdekesség, hogy a 2020-as modellévtől már kétzónás a rendszer, a 2019-es gyártású tesztautóban ez még nem volt benne.

Ugyancsak emiatt hiányzott a Hyundai új, BlueLink névre keresztelt, online kapcsolatos, távoli vezérlésre is alkalmas rendszere is. Ugyanakkor a korábbinál jobb felbontású, és

10,25 colosra nőtt érintőkijelzőn már az új szoftver is futott.

A kezdőképernyőt testre szabhatjuk, egyszerre akár három különböző információt is láthatunk rajta. Továbbra is könnyen kezelhető, teljesen magyar és a gyorsaságára sem lehet panaszunk.

Online kapcsolat esetén a beépített navigáció többek között élő forgalmi információkkal dolgozik, illetve okostelefonunkkal figyelemmel követhetjük a töltési folyamatot, valamint ezt és a fűtés/hűtés előprogramozását is megoldhatjuk távolról. Az új beltér amúgy nem rontott a márkánál hagyományosan jó ergonómián, mindent kézközelben és logikus helyen találunk és kezelhetünk.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!