Elvétve jellemző a nehéz munkára befogott haszonjárművekre, hogy jó állapotban megérnék a veteránkort, ez alól csak a speciális felépítményűek képeznek kivételt. Arányokat nézve a katonai gépek mellett a fő túlélők a tűzoltóautók: rendszerint garázsban tartják őket, így nem eszi meg őket a rozsda, és gondos karbantartás mellett aránylag kevés kilométert futnak. Hivatásosból nyugdíjazva sem vezet mindig bontóba az út, jó hasznukat szokták venni az önkéntes tűzoltó egyesületek.
Korábban mi is kipróbáltunk egy létesítményi (papírgyárban őrködő) IFA W50-est, de német vagy osztrák adományként jó néhány régi Mercedes, Magirus-Deutz és más nyugati típus is harcra kész a lángok ellen. De mi újság a hazai típusok felhozatalával?
A Csepelek többsége bizony elmúlt ötven éves, így rég kikoptak az állományból,
és a szabad ég alá száműzve szép kort megérve ugyan, de végül mégis elpusztultak. Épp ezért örömteli az újpesti kezdeményezés, amely műszaki örökségünk fő mérföldköveit mutatja be.
Európa egyetlen más országában sincsen olyan tárlat, amely kizárólag helyi gyártású tűzoltóautókat mutatna be – nyilatkozta Béres Ferenc IV. kerületi tűzoltóparancsnok, ráadásul a kiállított gépeket egy kivétellel mind fél nap alatt be lehetne üzemelni járóképesre. Azelőtt raktárakban illetve nem látogatható garázsokban porosodtak, idén nyáron viszont kicsinosítás vagy részleges felújítás után a skanzenbe kerültek, így nem csak megnézni lehet őket, a gyerekek be is ülhetnek a fülkékbe.
A skanzent Szent Flórián szobra őrzi, és a sétautat nem korlátok, hanem tűzcsapok közé rögzített tömlők szegélyezik. Összesen kilenc járművet állítottak ki külön-külön tető alatt,
a többségük gépjárműfecskendő, de akad köztük létrás szerkocsi is.
A korelnök egy gőzhajtású fecskendő, amelyet anno lovakkal vontattak a tűz helyszínére, és ma is tudna vízsugárral oltani egy tízedik emeleti panellakást. Jóval fiatalabb, „mindössze" száz éves a Mercedes-motoros létrás tűzoltókocsi, amely míves réz hűtőjével és nyitott vezetőfülkéjével jócskán kitűnik társai közül. Kevésbé feltűnő, de legalább ilyen érdekes a szürke színű (vállalati) MÁVAG, amelyben az utolsó fennmaradt jobbkormányos magyar tűzoltóautót tisztelhetjük.
Természetesen a legtöbb nosztalgiát a Csepelek váltják ki, így a skanzenben is áll klasszikus csőrös D420-as, gyönyörű alumínium buldogfülkés D705-ös, illetve modern lengyel kabinnal és hathengeres Rába-motorral gyártott D750-es. Mégis,
talán a legérdekesebb színfolt az összkerékhajtású Ikarus 526-os,
amelyből mindössze 125 darabot építettek a székesfehérvári buszgyárban Finta László formatervével, a minél gyorsabb be- és kiszállás érdekében harmonikaajtós, tízfős fülkével.