A 2014-ben bemutatott első Mercedes GLA hatalmas piaci sikert hozott a stuttgarti gyártónak, hiszen több mint egymillió fogyott belőle a világon. Ennyi vásárló nem tévedhet – gondolnánk, de az az igazság, hogy a manapság dúló SUV őrület idején kis túlzással bármit el lehet adni a vásárlóknak, aminek prémium embléma csillog az orrán és kicsit nagyobb a hasmagassága az átlagosnál. Nem is tudott sokkal többet ennél a GLA I,
valójában nem volt más, mint egy terepruhába öltöztetett, leheletnyivel magasabb építésű A-osztály,
amiért kb. 20 százalékkal többet kellett fizetni. Persze a Mercedes SUV-ok között még így is a legolcsóbb volt, ami garanciát jelentett a sikerre. A vásárlókat még az sem zavarta, hogy a hátsó ülésein alig volt nagyobb a hely, mint egy sportkupéban, és a vezetőülése csak hajszállal volt magasabban, mint egy hagyományos ferdehátúé.
A Mercedes is tisztában volt a GLA hiányosságaival, ezért az utód kifejlesztésénél a helykínálat, a használati érték és a szolgáltatások javítását tekintette legfőbb célnak. Bár a karosszéria másfél centivel rövidebb lett, ezt bőven ellensúlyozza, hogy a szélesség 3, a magasság 10,4, a tengelytáv 3, a nyomtáv 4,6 centivel nőtt meg. Így elérte a Mercedes, hogy a 441 centiméter hosszú új GLA az elődjénél kicsit rövidebb parkolóhelyre is befér, de belül mégis egy kategóriával nagyobb.
Ez már nem egy emelt futóművű ötajtós kompakt, hanem egy vérbeli szabadidő-autó, vagy nevezhetjük crossovernek is. A látványos átváltozásról a mackósabb, magasabb karosszérián kívül a fényezetlen műanyaggal védett, hatalmas kerékjáratok tehetnek, amelyekbe már akár malomkerék méretű, 20 colos felniket is lehet rendelni (700-940 ezer forintos felárért). De az alapmodell is 17-eseken fut, amihez képest nem nagy ugrás a tesztautó 18-as szettje, amelyhez még viszonylag ballonos gumik tartoznak.
Hibátlanul simul bele a dizájn a Mercedes legújabb formanyelvébe, a GLA a kompakt modellcsaládból talán a B-osztályra hasonlít a legjobban, de azért bőven van annyi egyedi részlete, hogy ne lehessen vele összetéveszteni. Az azonos technikájú GLB sokkal szögletesebb nála, aminek az a fő oka, hogy azt hét üléssel is lehet rendelni, ellentétben a GLA-val, amely
szigorúan ötszemélyes, de így is elképesztően variálható.
A hátsó ülései 40/20/40 arányban osztottak, így két személy akkor is kényelmesen ülhet a második sorban, ha például síléceket kell szállítani, mert akkor csak a keskeny, középső támlát kell lehajtani. Ha pedig lapra szerelt IKEA bútort kell szállítani, jól fog jönni, hogy felár ellenében az első utasülés támlája is előrehajtható. Szintén egyterűs vonás, hogy az ajtók derékszögben nyílnak, és, hogy
a komplett hátsó üléspad 14 centis sínen is tologatható,
így lehet választani, hogy nagyobb hátsó lábteret, vagy csomagtartót szeretnénk-e.
Jó kompromisszum a középső helyzet, mert ekkor 435 literes a hátsó üreg (az elődé 421 literes volt), és a hátsó lábtér már ekkor is bőven elég két átlagos magasságú felnőttnek. Leghátra tolva a padot akár kosárlabdázók is elférhetnek, ilyenkor ugyanis a hátsó ülőlap és az első ülés háttámlája között 30 centiméteres szakadék tátong.
Persze elöl azért jobb utazni, például azért, mert az igen kényelmes, kihúzható combtámaszos
vezetőülés 14 centivel van magasabban, mint az elődben.
Emiatt nem csak a forgalomra lehet jobban rálátni, de a parancsnoki pozíciótól végre tényleg úgy érezhetjük, hogy egy valódi SUV-ot irányítunk, továbbá a ki- és beszállás is könnyebbé vált.
A digitális vezetői környezet ismerős lehet az A, B, CLA és GLB osztályokból, alapáron két egybefüggő, 7 colos monitor jár, de felárért ezeket 10,25 colosra lehet növelni. Természetesen a bal oldali a műszerfal, amely ötféle stílusban képes megjeleníteni a menetadatokat és a fedélzeti számítógép információit.
Nem csak a grafika, hanem a két óra funkciója is szabadon választható
a kormányon lévő kapacitív érintőgombok segítségével, így például a fordulatszámmérő helyére betehető a térkép is. Jobb oldalon a gesztus- és hangvezérlésre (magyarul nem) is képes MBUX infotainment rendszer érintőképernyője található, amelynél jobb felbontású, élesebb és kontrasztosabb képű kijelzőt ma egyik kompakt autóban sem találni.
Az általános minőségérzet hozza a Mercedestől elvárható szintet, gondos az összeszerelés és jók az anyagok, még az sem zavaró, hogy a műszerfal és az ajtópanelek felépítése faék egyszerűségű, mert úgyis a szélesvásznú kijelző viszi el a show-t.
Igazán csak a kormány mögötti bajuszkapcsolók rontják le az összképet,
a jobb oldali az automata váltó előválasztó karja, a ballal pedig az irányjelzőt, a távfényt és az ablaktörlőt lehet egyszerre irányítani. Nem csak az volt a bajom velük, hogy olcsó és kemény műanyagból készültek, hanem az is, hogy a baloldali végén olyan lazán forgott a többállású kapcsoló, hogy irányjelzés közben többször is sikerült véletlenül aktiválnom az ablaktörlőt.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!