Bár az elmúlt években a legtöbb vásárló racionálisabb modelleket választ, voltak idők, amikor az E46-os kódú (táskás fényszórói miatt Derricknek is becézett) BMW 3-as volt a legnépszerűbb használt importautó. Emiatt máig van belőle bőven eladó, csakhogy sokuk kilométerszámlálóját még az itthoni regisztráció előtt visszatekerték, és a kínálatban nehéz rozsdamentes, vagy legalább igényesen kilakatolt példányt találni. Használhatóság szempontjából sokak jolly jokere volt a 320d Touring, ezeknél érdemes ügyelni az örvénycsappantyú-problémákra, a kuplungra és a légtömegmérőre.
Mára a piacon egyre többen inkább a négyhengeres, szívó benzineseket keresik, amelyek (ha nem hengerfejesek) átlagos menetteljesítményeket nyújtanak, a márka hagyományaihoz illően remek kormányzással, kézi váltóval és futóművel. A széles választékban rövid Compact, valamint gyönyörű kupé és kabrió változatok is feltűnnek, bár ezek közül is sokat széthajtottak az önjelölt versenyzők. Ahogy korosodnak, egyre többen inkább következő 3-as generációt (E90) keresik, amely modernebb és kevésbé karakteres, ugyanakkor még nem kapta meg a hírhedt Prince benzinmotor-családot.
Mai szemmel is egész csinos forma, kis parkolóhely-igény, praktikus kialakítás, opeles alkatrészárak és viszonylag megbízható működés. Sok érv szól a Corsa harmadik generációja mellett, amely ha nem is olyan vágyott darab, mint az igényes motortechnikájú Toyota Yaris vagy a tágas Honda Jazz, de
az ára is sokkal barátságosabb, nem beszélve az óriási kínálatról.
Elődjénél, a Corsa B-nél sokkal jobb a minősége és főleg a korrózió elleni védelme, az utód D-nél pedig könnyebb építésű, vagyis azonos teljesítménynél agilisabb. Persze benne van már a korban, a legfiatalabb C-modellek is 14 évesek.
Ahogy a többi kisautónál, ennél is nehezen eladhatóak a dízelek, a benzinesek közül az egyliteresek szerény dinamikát nyújtanak. A nagyobb négyhengeresekkel kellemesebb az élet, igaz, vegyes a felhozatal, akadnak szíjas helyett láncos vezérlésűek (1,4 és 1,8 Ecotec), illetve Twinport kivitelűek, utóbbiak részterhelésen le tudják zárni szívócsatornájukat. Ha a korábbi tulajdonosok is betartották a karbantartási munkákat, némi plusz figyelmet szentelve a kormányműnek és az olajszintnek, korosan sem háklis az Opel, csak a kellemetlen és drágán javítható Easytronic robotváltót kell elkerülni.
Megfizethető családi autónak az egyik legésszerűbb választás az Octavia második generációja, amely 2004-től 2013-ig volt gyártásban. Elődje hibáját kiküszöbölve hátul tágas az utastere, a csomagtér pedig a limuzinnál is óriási, ráadásul az ötajtós kialakítás miatt könnyen pakolható.
Így még sok holmihoz sem létszükséglet a kombi,
az óriási piaci kínálatban pedig a szerényen felszerelt modellek mellett néhány off-road ruhás Scout, gyors RS vagy nagy ritkán gázüzemű Dual is felbukkan. Na meg rengeteg kiszolgált cégautó (vannak köztük jók is!), vagy sárga matricáitól megszabadított budapesti ex-taxi.
Tanácsos tehát vásárlásnál felderíteni az Octaviák előéletét, ellenőrizni a futásteljesítményt és a karbantartásokat, de a legnagyobb dilemmát a motorválasztás okozza. Az 1,4-es szívó benzinessel nemigen lehet lyukra futni, ám nyugodt vezetőt kíván a 75-80 lóerő, míg a meglehetősen elavult 1,6-os többet fogyaszt némi pluszteljesítményért cserébe. Kellemesebben mozognak a turbós TSI-k, csak amellett, hogy érzékenyek az olaj szennyeződéseire, korai kiviteleik botrányosan sok gondot okoztak a megnyúlt vezérműláncokkal. Ez esetben nem elvetendőek tehát a dízelek, számos változatuk még kettős tömegű lendkerék és részecskeszűrő nélkül készült – mínusz két hibalehetőség.
Újabb olcsón fenntartható kisautó a sorban, a Polo negyedik generációja (9N). Érdekes, hogy a Seat Ibiza és az egykor igen népszerű Skoda Fabia I. nem került be a toplistába, pedig a Volkswagennel közös technikán osztoznak. Ráadásul ebből mifelénk lépcsőshátút és kombit sem kínáltak, kizárólag három- vagy ötajtós ferdehátút. Jellegzetessége volt az egy-egy nagy- és kis kereklámpás kialakítás,
amit 2005-ben konvencionálisabb orra változtattak,
és még szupertakarékos BlueMotion dízel, illetve 150-180 lóerős GTI is készült belőle, de persze a kínálat zömét nem ezek alkotják.
Vásárlásnál nem árt a típus néhány érzékeny pontjára figyelni (váltó esetleges akadása, beázások, futómű felől érkező zörgések), na meg a felszereltségre: itthon elég sok volt a fapados modell, és a klíma hiánya megnehezíti a későbbi újraeladást. Alapigényekre, városi rohangálásra az 1,2-es háromhengeresek is alkalmasak, és keveset esznek, országútra vagy autópályára inkább az 1,4-esek valók. Utóbbiakat olykor automataváltóval is kombinálták, ezeket a példányokat ma sokan keresik női- vagy kezdőautónak, miközben olcsó ajánlatként még az előd Polo III-asok is piacképesek.
Gyors és kényelmes prémiumautót, megfizethető áron? Sokak fejét elcsavarja az E60 kódjelű, ötödik generációs bajor nagyautó-széria, amely a Chris Bangle vezette dizájnercsapat könnyen emészthető, méltósággal öregedő formatervei közé tartozik. A topmenedzserek egykori kedvencét kombiként és összkerékhajtással, millió extrával (többek közt head-up kijelzővel és éjjellátóval) is meg lehetett vásárolni, de a mai nagyfelbontású érintőképernyők korában eléggé elavultnak tűnik a forgótárcsás i-Drive rendszer. Természetesen komfortja és biztonsága messze a népautók szintje felett áll.
Remekül illenek hozzá a hathengeres, benzines szívómotorok (a facelift óta direktbefecskendezéssel), a piacon népszerűek a bivalyerős 530d modellek is, illetve a fogyasztásra jobban ügyelők körében a négyhengeres 520d-k.
Ám főleg a sokat futott dízeleknél érdemes felkészülni a BMW szervizigényére,
a fenntartás könnyen felemészthet évente százezreket – ez bizony nem szimpla technika. Persze ugyanez igaz az előd- és utódmodellre (E39, illetve F10), csakúgy, mint a hazai piacon valamivel kevésbé népszerű egykori riválisaira, a Mercedes E-osztályra, Audi A6-ra és a Volvo S80-ra is.
Ezek a márkák uralják az utcaképet
Míg a legtöbb adásvétel tárgyát képező modellek fenti sorendjét a Belügyminisztérium adatai alapján a Datahouse állította össze, addig teljes autóállomány adatait a Központi Statisztikai Hivatalnál lehet lekérdezni – igaz, csak márkák szerinti összeállítás érhető el, utoljára a 2019-es teljes évről.
Eszerint az összesen 3 812 013 darab hazai személyautóból közel félmillió Opel, míg a második helyezett Suzuki után a Volkswagen fért fel a képzeletbeli dobogóra. Feltűnő a Fiat-állomány magas, 16 év feletti kora, míg a legfiatalabb márkának a (22. helyezett) Dacia számít, mindössze 5,7 éves átlaggal. Íme, a leggyakoribb márkák:
1. Opel, 496 793 autó, átlagos kor: 15,6 év.
2. Suzuki, 431 432 autó, átlagos kor: 14,9 év.
3. Volkswagen, 371 791 autó, átlagos kor: 15,9 év.
4. Ford, 315 108 autó, átlagos kor: 13,0 év.
5. Renault, 222 825 autó, átlagos kor: 14,6 év.
6. Skoda, 206 360 autó átlagos kor: 12,0 év.
7. Toyota, 201 601 autó, átlagos kor: 12,3 év.
8. Peugeot, 144 263 autó, átlagos kor: 14,8 év.
9. Fiat, 127 118 autó, átlagos kor: 16,2 év
10. BMW, 125 650 autó, átlagos kor: 13,5 év