Bár a vászontetőn ezúttal csak a mintázat jelenti az újdonságot, eleve érdekes a kialakítása. Nagyjából 18 másodperc alatt, akár menet közben (30 km/h-s tempóig) monokinire tud vetkőzni a Mini, kár, hogy az övvonal felett tornyosuló ponyva miatt innentől odavész a visszapillantás lehetősége a belső tükörben. Akad egy érdekes, köztes napfénytető üzemmód is a kevésbé meleg napokra, ilyenkor csak a vezető és utasa feletti 40 centis rész nyílik ki, az oldalkeretek pedig a helyükön maradnak. Szintén hasznos, bár más kabrióknál is gyakori funkció, hogy egy gombnyomásra liftezik az összes oldalablak.
Tud még valamit az angol-német kisautó, ami ellentétes e műfaj újkori sajátosságaival: viszonylag rövid, és meredek szögben áll a szélvédője,
úgyhogy óriási szabadságélményt nyújt, és rendesen át is járják kabinját a fuvallatok.
Gyors országúti-, és főleg sztrádatempónál a szélfogó háló felrakásával elég hatékonyan lehet csitítani az orkánt, összességében bizony nagyon átgondolt kabrióval van dolgunk. Ezt a karosszéria merevsége is jól mutatja, egyenetlen felületen parkolva sem csavarodik, és az alapvetően feszes (de nem kőkemény) futóművel rossz úton haladva is csak minimálisan remeg.
Élhető rugózási komfortja, na meg 1,6 millió forinttal olcsóbb ára sokaknak fontos érv lehet amellett, hogy a JCW sportváltozat helyett beérjék a tesztünkben szereplő Cooper S modellel. Mindkettőt ugyanaz a kétliteres, kettős megfúvású turbós motor hajtja, csak itt 193 lóerő áll hadrendbe. Vajon elég ennyi? A Cabrio karakteréhez mindenképpen, amit a 7,1 másodperc alatt megfutott százas sprint és a 230 km/h-s végsebesség is mutat, és a valóságban is mindig van ereje a kigyorsításokhoz és előzésékhez. Dinamikusan, de nem széthajtva vegyes használatban nálunk 8,3 litert fogyasztott.
Tavalyelőtti ráncfelvarrása óta a Cooper S klasszikus automata helyett duplakuplungos robotizált váltóval kérhető felárért, ami jól muzsikál a hétköznapokban: sosem rángat, gyorsan lépked felfelé hét fokozatával. Úgy programozták a vezérlését, hogy kihasználja a motor alacsony fordulaton ébredő nyomatékát (280 Nm), vagyis spórolni lehet a benzinnel,
ilyenkor a kétlövetű kipufogó felől mély, de nem zavaró dörmögés szűrődik be az utastérbe.
A legtöbb tulajdonos be is éri majd ennyivel, az sem zavarja őket, hogy a lámpánál a start-stop rendszerrel mindig elnémul a Mini.
Forszírozott tempóhoz azonban muszáj átkapcsolni sport módba, hogy hirtelen gázadásra ne késlekedés legyen a válasz, sőt, érdemes előzésnél a kormány mögötti váltófüllel visszakapcsolni. Őszintén szólva, el tudtuk volna viselni a Cooper S-ben a gázfröccsadagolós, precíz kézi váltót, és bizony az elődök vadul durrogó kipufogóját is hiányoltuk – ebben csak házfalak között jól hallható lefúvószelep sóhajtásai maradnak szórakozásnak. Bár a részecskeszűrős, turbós, Euro 6d-Temp motorok mezőnyében nem számítanak rossznak a gázreakciók, a hiperaktívtól is elég távol állnak.
Más autókhoz mérten továbbra is közvetlen és precíz a kormányzás, ami az igényes futóművel együtt a kanyarok mesterévé teszi az immár bő 1,3 mázsás Cabriót, de hiányzik belőle az a vadság, elcsépelt fordulattal élve a gokartos vezethetőség, ami a régi Cooper S-eket jellemezte. Alighanem rendjén is van ez így,
tempós örömautózásra ott a JCW, míg ennél a hétköznapi használatóság volt fő szempont,
hogy a napi munkába járós tötymörgést éppúgy el lehessen viselni, mint a hosszú autópálya-etapokat. A célközönség nagy részét eleve jobban érdekli az okostelefon-tükrözés és a Harman/Kardon hifi.
Adaptív tempomat, táblafelismerés és ráfutásra figyelmeztetés van a fedélzeten, amúgy nem vitték túlzásba az asszisztenseket, ez a kocsi nem akarja átvenni az irányítást. Helyette olyan gegeket tud, mint az Always Open Timer, ami a korábbi generációnál a dekadencia csúcsaként analóg műszert jelentett (külön vízhőfokmérő bezzeg nem volt), most pedig a középső kijelzőn mutatja a nyitottan megtett órák számát és a kinti hőmérsékletet. Önálló vagy csomagban kérhető extrák szorgos beikszelgetésével az egekbe lehet amúgy tornászni a Mini árát, ugyanakkor a vetélytársak kihalásával furcsa helyzet állt elő: alapkivitelben ez a modell az ország legolcsóbb új teljes értékű kabriója.
136 lóerős, és csak a legszükségesebb felszereléseket kapja a 7,52 millió forintos belépő Cooper, de nyitott tetőnél illúzióromboló lehet egy háromhengeres motort hallgatni.
Érdemes inkább továbblépni a combosabb, 8,7 milliótól mért Cooper S kivitelhez,
amihez tesztautónál az 1,36 milliós Sidewalk csomagot is hozzáadták a már említett optikai kiegészítőkkel. Bonyolítja a képletet, hogy ehhez még meg lehet rendelni a külön Sidewalk felszereltséget (menetdinamikai módok, állítható magasságú utasülés, automata klíma, LED-fényszóró és ködlámpa, tárolócsomag stb.), így máris 11,52 millió forintnál járunk.
Nyilván sokan azon szörnyülködnek, hogy milyen praktikus és masszív SUV-ot lehetne kapni ennyiért, de a Minit a maga rétegmodell kasztjában elhelyezve kiderül, hogy nyitott élményautóként ilyen összegért csak a Mazda MX-5 jöhet szóba. Az amerikai sajtóban amúgy már a Mini Cabrio felett is kongatják a vészharangot, de a gyári szóvivő szerint egyelőre nem törölik a kínálatból – miért tennék, Németországban a márka minden ötödik eladott autója nyitott. Ha tippelnünk kéne, maradni fog, sőt, közeljövő hozhat olyan vászontetős változatot, amelybe benzin helyet már áramot kell tölteni.