Szerencsém volt, amikor barátokkal terveztük a kétnapos kirándulást az Eb-futam Nyíregyháza-ralira, hiszen pont arra a verseny hétvégéjére kaptam meg tesztre az új Subaru Forestert, amely ideális járműnek tűnt a Zemplén meghódításához. Négy megtermett férfinak és két napra elegendő csomagjaiknak
bőven van hely a 4,62 méteres (vagyis egy Tiguannál arasznyival hosszabb) SUV-ban,
ráadásul egy ralira Subaruval érkezni nem csak stílusos (bár az Imprezák már kezdenek kikopni a mezőnyből), hanem hasznos is, hiszen olyan helyekre is be lehet parkolni vele, ahova egy átlagos személyautóval, de talán még egy városi szabadidő-autóval sem merne senki.
A Forester ötödik nemzedéke kívülről nem nagyon különbözik a 2012 és 2018 között gyártott negyediktől, maradt a szögletes formavilág egyenes oldalfalakkal és hatalmas üvegfelületekkel, a tervezők
a használhatóságot és a jó kilátást továbbra is fontosabbnak gondolták, mint az öncélú megoldásokat és az álsportos megjelenést.
22 centis hasmagassága jelzi, hogy terepen is helyt tud állni, de tagadhatatlan, hogy egy RAV4, CR-V vagy egy XC60 sokkal mutatósabb tárgy, nem véletlen, hogy azokból jóval több is szaladgál az utakon.
Ha a dizájntól nem is kapunk sokkot, azért a lemezek alatti technika elismerésre méltó. Ez a Forester már a Subaru új globális padlólemezére épül, és a karosszériája többségben (55 százalék) tartalmaz nagy és ultranagy szilárdságú acélokat, ezért
a torziós merevsége 40 százalékkal javult.
Ez nem csak az igényes (elöl MacPherson, hátul kettős kereszlengőkaros) futóműnek nyújt megfelelő alapot, de arra is garancia, hogy a makulátlanul összeszerelt utastérben hosszú évek múlva se jelenjenek meg nyekergések, zörgések.
Egy karosszéria merevségének könnyen elvégezhető tesztje, ha egy kisebb árkon áthajtva csak átlósan két kerék ér talajt: a Forester ekkor sem ad ki semmiféle zajt sem, és könnyen tovább is tud haladni a mechanikus, állandó összkerékhajtásának és részlegesen önzáró központi differenciálművének köszönhetően. A sokféle vezetéstámogató rendszer mellett a merev struktúrának is szerepe volt abban, hogy
az EuroNCAP tavaly a legbiztonságosabb családi SUV/egyterű modellnek választotta meg
a Forestert, ami egy kis független gyártótól komoly siker.
Miután a nehézkes mozgásukkal is a „van benne anyag" érzést erősítő, szinte derékszögben nyíló ajtókon át bejutunk az utastérbe, pont olyan látvány fogad, amilyet egy régimódi, a minőséget a saját felfogása szerint értelmező japán autómárkától vár az ember. Minden kapcsoló és kezelőszerv masszívnak érződik, az ergonómia nem tökéletes (pl. a sávtartó és a koccanásgátló gombja a tetőre került), de
a kezelés annak ellenére pofonegyszerű, hogy rengeteg gombot és a három képernyőt kell átlátni.
Itt nincs szélesvásznú kijelző, gesztusvezérlés, velünk beszélgető személyi asszisztens, online kapcsolat, személyre szabható digitális műszerfal vagy head up-display, viszont ami van (és az sem kevés), az logikusan, intuitívan használható.
Egy Audi Q5-ben vagy Mercedes GLC-ben persze finomabb textúrájúak az anyagok, szebb a képernyők grafikája és a felületek is jobban illenek egymáshoz, de bármennyiben fogadok, hogy 10-15 év után a Forester lesz az, amelyiken kevésbé látszanak majd belül az öregedés jelei.
Még luxusautókban is ritka, amit a Forester tud:
arcfelismerő kamera azonosítja a vezetőt beüléskor
(maszkkal nem képes), ami után előhívja a vezetői profilhoz korábban elmentett ülés-, tükör-, és klímabeállításokat, sőt, még a korábbi fogyasztási grafikonokat is. Menet közben is aktív a kamera, elég csak pár pillanatra ránézni a mobiltelefonunk kijelzőjére, hogy azonnal figyelmeztessen csipogó hanggal és felirattal, hogy hová kellene inkább a figyelmünket összpontosítani. Kicsit idegesítő, de ez a rendszer is sok életet fog megmenteni, annál is inkább, mivel a fáradtságfigyelés is ezen alapul, nem pedig a kormányzás vizsgálatán, mint a legtöbb autóban.
Sok vezetéstámogató rendszert ad a Subaru, kár, hogy a sávtartó asszisztens önvezetésre nem válik be autópályán, mert nem a sáv közepén tartja a Subarut, hanem csak akkor avatkozik be aktív kormányzással, amikor elértük a felfestést.
Az meg egyenesen ijesztő, amikor tolatva parkolás közben magától satuféket nyom a Forester, amikor úgy érzi, nekikoccanhat valaminek,
de biztos, hogy az évek során sok apró sérüléstől fogja megóvni magát így.
Hiába kellett sokat várni az első benzines-elektromos Subarura, az e-Boxernek nevezett új hajtáslánc sok vizet nem fog zavarni a mai hibrid mezőnyben. Hogy miért? Egyrészt nem kaphat zöld rendszámot (mert nem plug-in), másrészt aki nem tudná, hogy hibrid, szinte észre sem venné vezetés közben. Bár néha menet közben is leállítja a benzinmotorját, és
tud menni lassan (legfeljebb 40 km/h-val) és keveset (legfeljebb 1,6 km-t) árammal is,
igazából a legtöbb szituációban úgy viselkedik, mint egy sima benzines. Még legnagyobb dugóban is csak lehelni szabad a gázpedált, ha azt akarjuk, hogy ne induljon be a boxer a rövid szunyókálás után. De általában pár méter megtétele után úgyis beröffen, ráadásul nem olyan észrevétlenül, mint a hibrid Toyoták soros négyhengeresei.
Tudomásul kell venni, hogy a CVT váltóba integrált villanymotor itt csak azért van, hogy fékezéskor áramot termeljen vissza, hogy támogassa és gyorsan újraindítsa a kétliteres benzinest, és, hogy valamelyest (11 százalékkal) csökkentse a fogyasztását. Nem pedig azért, hogy tartós zéró emissziós közlekedést tegyen lehetővé, ehhez ugyanis 16 lóerős teljesítménye, és a 66 Nm-es nyomatéka egyszerűen kevés, de a csomagtartóba tett, mindössze 25 kilós lítium-ion akku kapacitása sem elég.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a Forestert!