Ezen múlik a VW jövője, de még lenne mit csiszolni rajta - Volkswagen ID.3 teszt

Sokat puhult a forma a tanulmányhoz képest, de az arányok nagyjából változatlanok

Nagy vihart kavart az európai autópiacon a Volkswagen első dedikált villanyautója. A többször elhalasztott piaci start és a számos más felmerülő probléma után most végre hozzánk is megérkezett az ID.3, amelyet a Bogárhoz és a Golfhoz mérhető, korszakos modellként emleget a gyártója. Részletes tesztünkből kiderül, hogy így van-e.

A 2016-os Párizsi Autószalon talán legnagyobb szenzációja a Volkswagen I.D. Concept tanulmányautó volt, amely előrevetítette az új, teljesen elektromos modellcsalád érkezését. Utána három évet kellett várni, hogy leleplezzék a szériagyártású ID.3-ast, de 2019 szeptemberében

hiába állt már ott az autó fizikailag a Frankfurti Autószalon színpadán, a vevőknek még sokat kellett várni rá.

Ekkorra már óriási befektetéssel átalakították a zwickaui üzemet (itt készültek évtizedekig a Trabantok), hogy kizárólag villanyautók készülhessenek itt. A gyártás beindítása a csúcstechnikájú gyár ellenére nem ment simán,

az első autók szoftverével súlyos problémák adódtak,

ezért a kocsik hónapokig nem juthattak el a vásárlókhoz. Mindezek tudatában kíváncsian vettem át a tesztautó kulcsát, annyit előre elárulok, hogy az együtt töltött hét során vegyes érzelmeket váltott ki belőlem az autó.

Hogy néz ki?

Nem vitték túlzásba a cicomázást, viszont még ebben a fehér-fekete színben is kellemes, jó kiállású járgány ez. Szemből is könnyen beazonosítható, a lámpa, a túlnyomórészt egyenes, egyszerű vonalak és persze a méretes, friss dizájnt kapott VW jelvény egyértelműen mutatja, melyik gyártó termékét látjuk. A lökhárítóban lévő, a golflabdák felületére emlékeztető bemélyedések jópofák, a hűtőmaszk hiányát pedig jól megoldották, nem tűnik utólagosan befalazottnak az orra.

Apropó lámpák, a tesztautóban az IQ.Light nevű okosfényszóró volt, amely egy full LED-es, dinamikus és statikus kanyarfénnyel ellátott, mátrix távfénnyel dolgozó rendszer. Egy rossz szavam se lehet rá, hisz remekül világít, kifejezetten élvezetes vele este az autózás.

Ügyes üdvözlőfényt is kreáltak hozzá, ilyenkor olyan hatást kelt, mint ha kinyitná a szemét.

Az orr-rész rövidsége kevésbé feltűnő, a rajta lévő fekete műanyag betét már inkább, ez egyfajta légterelőként javítja az aerodinamikát. Bár profilból a C-oszlop hasonlít a Golféra, az összhatás mégis más: az ID.3 inkább egyterűs, mintsem hagyományos kompaktos.

Ez köszönhető a 6 centivel magasabban húzódó tetővonalnak (amire nyilván a padló alá helyezett akku miatt volt szükség), meg a 13 centivel nagyobb tengelytávnak, no meg az előretolt kabinnak. A forma hozta magával az igen nagy és laposan elnyújtott szélvédőt is, emiatt

az A-oszlopot egy üveggel osztották ketté, ami átlósan előre zavar a kilátásban.

Felszereltségtől függően minimum 18 colos kerekeket szerelnek az autóra, a tesztautón a 19 colos változat került (furcsa méretű, 215/50-es gumikkal), de létezik egy 20 colos, aerodinamikus változat is, amely hasonló, mint a 2016-os tanulmányautóé.

Hátulról a legerősebb a Golf rokonság, az arányok és a lámpák formája is a testvérmodellre emlékeztetnek. Más viszont a csomagtérajtó, ami egyrészt a tetőhöz hasonlóan feketére fényezett, másrészt a formája sem szokványos, de ezt csak kinyitás után látjuk. A kissé magasan lévő rakodóperem nem is tűnik fel, de a lámpáknál lévő kivágás már annál inkább. Hátul szintén LED-es lámpák dolgoznak, ide jutott futófényes irányjelző és X alakban világító féklámpa, az üdvözlőfény itt is látványos animációt jelent.

Aki pár éves Volkswagenből ül át, nem fog hinni a szemének

Beállítástól függően akár már a közeledésünkre kinyitja magát az ID.3, de az első kilincsek megérintésével mindenképp feltárul előttünk az utastér. Aki hozzászokott a Volkswagen konzervatív beltereihez, azokat elsőre sokkolni fogja a látvány.

Gyakorlatilag nincs műszerfal,

csak a kormányoszlopra helyezett kisméretű kijelző a műszeregység, ezen felül pedig csak a középen lévő, nagyobb érintőképernyő szúr szemet. Oké, de hol vannak a gombok?

Na, itt léptek igazán merészet a német mérnökök, mert az új Golfhoz hasonlóan

a gombokat gyakorlatilag teljesen megszüntették, ami a használhatóság rovására megy.

A helyüket érintésérzékeny felületek vették át, csak négy kapcsoló maradt ténylegesen fizika. Még a jól bevált tekerős a világításkapcsoló is ment e levesbe, érintős panel vette át a helyét ahol, az ablakfűtés is megtalálható. Érthetetlen, hogy miért csak két billenőgomb van a négy elektromos ablakhoz (a REAR feliratú felület megnyomásával lehet elérni, hogy hátul ereszkedjen az üveg). Értem én, hogy így olcsóbb gyártás, de ennyire látványosan nem kellene spórolni, pláne nem egy 15 milliós autó esetében.

Annyi a hely, mint egy Passatban

Szerencsére a gombokkal ellentétben térből nincs hiány, az ID.3 nem csupán golfosan tágas, hanem a helykínálata az eggyel nagyobb kategóriában is megállná a helyét. Elöl a nagy szélvédő, a falként tornyosuló műszerfal hiánya remek térérzetet ad. Ráadásul

a klasszikus középkonzol sincs meg, így a lábunk és a térdünk nincs korlátozva a mozgásban.

Németesen feszes tömésűek, de igen kényelmesek a hosszú ülőlapú ülések, pedig még gerinctámasz sincs bennük. Felárért elektromos állítású, AGR minősítésű, masszírozós, kihúzható combtámaszos változatot is kérhetünk. Az üléshez rögzített, felhajtható, keskeny könyöktámasz nem olyan kényelmes, mint a széles, doboztetős változatok.

Hátul még egy kétméteres sofőr mögött is marad elég lábtér egy kisebb felnőtt számára.

Teljesen sík a padló és a kardánbox sem nyúlik hátra drasztikusan, így rövidebb távra egy ötödik utast is jól elfér.

Szerencsére a hátsó padot nem süllyesztették a padlóhoz túl közel, és az ülőlapja is erősen döntött, amitől jól megtámasztja a combot. Nincs viszont hátravezetett klíma, cserébe két USB-C csatlakozó, tényleg kényelmes könyöklő pohártartóval és - felszereltségtől függően - ülésfűtés is jár a második sorban utazóknak. Osztottan dönthető a háttámla, viszont ilyenkor a lépcsőt képez a padlóhoz képest, így akinek több hely és praktikum kell, az inkább várja meg az ID.4-est.

A minőség rendben van, az anyagminőség nem annyira

Mivel se váltókar, se középkonzol nem zavar a képbe elöl, a felszabaduló teret hasznosították. A két ülés közötti konzolon találunk pohártartót, telefontárolót (rögtön duplát, mert az egyik vezeték nélküli töltő is) és egy elhúzható roló alatt egy nagy rekeszt is, utóbbihoz kivehető elválasztó is jár. Szép és jól konfigurálható a belső hangulatvilágítás, amelyet kiegészít az

ID Light fantázianevű fénycsík a szélvédő tövében.

Töltés, navigálás illetve ráfutásveszély esetén ez információs, illetve figyelmeztető funkciót tölt be.

Ahogy vártam, az összeszerelésbe nem lehet belekötni, egy pisszenés se hallatszik még rossz úton sem, legfeljebb a futómű dobol egy kicsit rossz úton. Más a kép a felhasznált anyagok tekintetében, mert

aki puha, kellemes tapintású műanyagokat vár, az bizony csalódni fog.

A kijelzők körüli és mögötti világos terület egy része valóban ilyen, ezen felül viszont csak rideg, kemény plasztikot használtak a beltérben, ami csalódás a Volkswagentől. Viszont az a fura, hogy még így is minőséget sugároz az autó: ahogy csukódnak az ajtók, amilyen egyenletesek az illesztések, és a varrások, és amilyen ízléses a szövet-Alcantara üléskárpit, azt tanítani kéne.

A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni az ID.3-at!