Egyterű helyett miért ne lehetne csapatszállító? - Fiat Talento EcoJet 145 teszt

Nem csak külföldi transzferjáratokra vagy dolgozók szállítására jó egy kilencszemélyes, B-kategóriás jogosítvánnyal vezethető kisbusz, hanem a nagycsaládosok ideális járművének is tűnik, főleg állami támogatással. Ebben a mezőnyben - még ha nem is a legfrissebb konstrukció - erejével, kényelmével és praktikumával kellemes társ lehet a francia tollakkal ékeskedő Talento, ám az egykor oly kedvező árlistát keresgélve jön a hidegzuhany.

Régen a Ducato megkurtított változatát hívták Talentónak (olyat használtak anno bordó színben a MATÁV dolgozói is), ma önálló modellt jelöl. Sajnos már csak zárt furgon változatban kapható Forrás: Origo

Életünk első autója általában kicsi, mégis az egész baráti kör elégedetten költözködik a segítségével. Aztán mire két gyerek is rugdosná az első ülések támláit, jó eséllyel egy méretes kombiban, egyterűben, vagy mostanában egyre többször egy SUV-ban találjuk magunkat, mégis az az érzésünk, hogy valamit ki kell hagyni, ha le akarjuk csukni a csomagtérajtót. Aztán jön a harmadik, és el kell indulni valami más irányba: egyterűt keresni. A nagycsaládos támogatás pont az ilyen esetre dobta a mentőövet, és a számokat tekintve sokan éltek is a 2,5 millió forintos lehetőséggel.

Hogy még kuszább legyen a helyzet, az Opel is árulta ugyanezt az autót Vivaro B néven, sőt, bizonyos piacokon Nissan NV300-ként is kínálták Forrás: Origo

Ezekben a hétüléses buszlimuzinokban elfér egymás mellett a három gyerekülés, sokuknak praktikus tolóajtaja van, viszont ha a nagyi is jönne velünk, borul a rendszer.

A harmadik sor kihajtható ülései általában csak rövid távokra szólnak, amikor nem szempont a kényelem, a kilátás,

vagy, hogy legyen saját levegőrostélya az ott utazóknak. Használatukkor a csomagtér jelképesre apad és az utas is nagy biztonsági kockázatot vállal, mert egy ráfutásos balesetkor pár centire ülni a hátsó szélvédőtől nem szerencsés. Ha nőnek a gyerekek, vagy négyen-öten vannak, csak egy jó megoldás marad: a kisbusz.

B-s jogsival vezethető, de drágább D2-es autópálya-matrica kell rá, a terhelhetősége egy tonna. Könnyedén tartja a forgalom ritmusát Forrás: Origo

A Fiat évtizedes rutinnal indul az átemblémázásokban, a pickupja Mitsubishi-klón, a Ducato sokáig a Citroen Jumperrel és Peugeot Boxerrel volt édestestvér, a tesztünkben szereplő Talento pedig valójában egy Renault Trafic. Bár nemrég újult meg a modell, faramuci helyzet áll fenn, mert már nem lehet kapni ezt a személyszállító kivitelt: év elején a Fiat-Chrysler beolvadt a Stellantis nevű konszernbe, ahol a PSA-val került egy fedél alá, ami meg a Renault régi riválisa. Ezután a rombusz emblémás gyár felbontotta az együttműködést az olaszokkal, de a közös áruszállító furgon kivitel még megmaradt.

Mindenhol szép szőnyegezés van az utastérben (a raktérből viszont hiányzik egy gumitálca), és légbefúvók is vezetnek hátra. Az alapmodellekhez nem jár bal tolóajtó Forrás: Origo

Már nem biturbós, de remek az új dízelmotor

Ami a külsőt illeti, keveset változtattak rajta, ráadsául egy gyártósoron készült a Trafic és a Talento. Kettejük hátulját jelvény nélkül nehéz lenne megkülönböztetni, elöl a lökhárító és a hűtőrács kapott új formát, de a lemezekhez egyáltalán nem nyúltak. Az oldalán futó vonalak az első ajtónál kétfelé nyílnak, ami optikailag még hangsúlyosabbá teszi az első traktust, de ez nincs kárára, nem tűnik tőle orrnehéznek az egyébként teherautók között egész vonzó vonalvezetésű fülke. Némi játékosságot csempésztek az oldalablakok kivágásába is, de természeten megmaradt a funkcionális dobozforma.

Két állásban rögzíthető kalaptartó, és kisebb súlyokat is elbír. Szerencsére az alapól 1,8 m3-es csomagtartó kapott világítást, és oldalt egy jó mély csempészzsebet is kialakítottak Forrás: Origo

A keskeny gépháztető alatt egy kétliteres, kellemes karakterű dízelmotor dolgozik 145 lóerővel (korábban ugyanilyen teljesítményű, de 1,6-os biturbó hajtotta), ami tisztességes, 350 Nm-es nyomatékot ad le már 1500-as fordulattól. Persze sokkal beszédesebb a számoknál, hogy mit lehet érezni az erőből vezetés közben.

Nos, a búcsúzó Talento az utóbbi évek legkiegyensúlyozottabb furgonja a hajtási karakterisztika szempontjából.

Hírből sem ismeri a motor a turbólyukat, egyenletes a teljesítményleadása és a zaja hidegen még épphogy beszűrődik, melegen viszont forgatva is alig hallható.

Bélelt gépháztetejét felnyitva úgy néz ki, mint egy jókedvű kisgyerek siltes sapkában. Az 1,6-os biturbó helyett már kétliteres, nagyon kulturált Euro 6d-Temp dízelmotort használnak, felárért akár duplakuplungos váltóval Forrás: Origo

További jó hír, hogy a kézi váltó pontos, könnyen kapcsolható, hatodikban pedig kisujjból, 2600-as fordulat mellett hozza a 130-as tempót. 100 km/h felett vissza sem kell kapcsolni, gázadásra szépen megold mindent nyomatékból, ezzel abszolút problémamentessé téve a hosszú utazásokat. Országúton nálunk 7,5, sztrádatempónál pedig 9 liter gázolajat fogyasztott, ami teljesen jó egy ekkora tömegű és homlokfelületű, ugyanakkor ilyen dinamikusan mozgó kisbusztól. Apropó, méretek: a népszerű L2H1 kivitel 40 centivel megtoldott hosszt (tengelytáv: 3,5 méter) és normál tetőt jelöl.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!