Egyedi formájú családi villanyautó, és nem is kerül sokba - Kia e-Soul-teszt

Kompakt, viszonylag megfizethető és józan szempontok szerint tervezett elektromos autóból még nincs igazán nagy kínálat a piacon, a Kia e-Soul azonban egyike ezeknek a modelleknek. A kisebbik akkumulátorral, közel alapkivitelben teszteltük az e-Niro testvérét.

A Kia évek óta jelentős tényezőnek számít villanyautó-piacon, ami annak köszönhető, hogy

két lábbal a földön állva kezdtek neki az elektromobilitásnak.

Nem katapultként gyorsuló, többszáz lóerős, méregdrága sportkocsikat dobtak piacra, hanem relatíve elérhető áron, ésszerű paraméterekkel rendelkező családi kocsikat, ez pedig értelemszerűen nagyobb eladásokat eredményez. Korábban az e-Niro és az azonos technikájú Hyundai Kona Electric is járt már nálam teszten, így nem hagyhattam ki a szintén ugyanazzal a hajtáslánccal szerelt e-Soult sem, hátha harmadjára is sikerül kellemes tapasztalatokat szerezni vele.

Csak az elektromost hozzák

Mivel a két korábbi tesztnél gyakorlatilag csúcskivitelben jártak nálam az autók, a nagyobb, 64 kWh-s akkuval és erősebb motorral, így örültem, hogy az e-Soulból a kis akkumulátoros, közel alapkivitelű verzió jutott nekem. Kellemes emlékeket idéz fel bennem ez a modell, mivel az elődje volt az első tesztautó, amelyről cikket írtam, egyben az első villanyautó is, amit kipróbáltam. Az összetéveszthetetlen, bár erősen megosztó dizájn azonnal megfogott, igaz, a dobozszerű, szögletes karosszéria már a 2008-ban bemutatott első generációnak is jellemzője volt.

Mint autó, az kevésbé sikerült jól (csak a zene ritmusára villódzó hangszórók miatt volt emlékezetes), de a 2013-as második széria már sokat javított a korábbi hibákon, és ez volt az első, amelyből már elektromos változat is készült.

A csíkszerű fényszóróiról könnyen felismerhető harmadik generáció 2020-ban érkezett,

de az első hírek még arról szóltak, hogy Európában nem tervezik a forgalmazását (a Soul fő piaca mindig Észak-Amerika volt, az eddig eladott 1,6 millió autó nagy része ott talált gazdára). Közel egy év elteltével végül az öreg kontinensre is elkezdték a szállításokat, ám a szigorú károsanyag-kibocsátási előírások miatt kizárólag az elektromos e-Soul jelent meg nálunk, a más piacokon elérhető 1,6-os benzines (szívó és turbó is) változatok „tiltólistán" maradtak.

Hogy néz ki?

A tömzsi, magas orr, az extrém vékony fényszórókkal valahogy sunyi tekintetet eredményez. Nem agresszív, mégis viccesen morcos, az elektromos verziónak köszönhetően minimális hűtőnyílással, nekem bejön az összhatás. Most is kettéosztották az első lámpákat, felülre a menetfény és a fényszóró, míg alulra az irányjelző és a ködlámpa került, mind teljesen LED-es. A korábbi helyén, az orr bal részén található a töltőcsatlakozó fedele, az viszont változott, hogy

már európai, Type2/CCS szabványú csatlakozókat kapunk.

Oldalról szinte alig változott a karakteres Soul-sziluett, a meredek szélvédő és az egyenes vonalú tető gyakorlatilag ugyanaz, mint volt, az ajtók, kilincsek és ablakok szintén, egyedül a C-oszlopnál történt némi variálás, ide is felkerült az autó típusneve. Bár a Soul elvileg a crossoverek kategóriájába tartozik, a lökhárítók és a küszöbök alsó részét fedő műanyag borítás a kerékjáratoknál hiányzik, és egyébként sem terepjárós az összhatás.

Milyen belül?

Akik másik Kia típusból ülnek át, rögtön otthon érzik magukat, de e nélkül is gyorsan belakható az autó. Megfelelő kényelmet biztosítanak az első ülések, bár a vezetőnek egy deréktámasz azért még jól jönne.

Egy SUV-hoz képest alacsony, egy normál személyautóhoz képest magas az üléspozíció,

elöl akár kétméteres sofőr is elfér. Nincsenek büntetésben azok sem, akiknek csak hátul jut hely, mert mind a lábuknak, mind a fejüknek bőven marad tér, négy átlagos vagy annál kicsivel magasabb utas teljesen jól elfér. A 4,2 méternél rövidebb e-Soul helykínálata közel van a 18 centivel hosszabb e-Nirohoz, csak a csomagtartója kisebb 136 literrel.

Lehet, hogy kicsi a csomagtartó, de legalább jól ki lehet használni. A padló két szinten rögzíthető, felső állásában az osztottan dönthető támlákkal közel sík felületet kapunk, ha bővítjük a teret. Legalul van egy extra tárolódoboz, ide a defektjavító és a KRESZ tartozékok simán elférnek. A csomagrögzítő füleken kívül semmi egyéb extrával nem kedveskedtek, sőt még a kalaptartót is nekünk kell felnyitni, mert nincs rákötve az ajtóra, bár ez messze nem olyan kellemetlen, mint amilyennek hangzik.

A cikk folytatódik a második oldalon!