Zöld rendszámos mostohatestvér - Seat Leon e-Hybrid FR teszt

35 éve része a VW-világnak a spanyol márka, de ennyi idő sem volt elég arra, hogy megtalálják a konszernen belüli helyét. A tömegmárka a Skoda, a prémium az Audi, az új sportszer a Cupra, de mi a Seat? Erre a kérdésre az új Leon sem ad választ, de nem is kell filozófiai magasságokba emelkedni ahhoz, hogy a plug-in hibrid kivitel kettősségét értékelni tudjuk: egy látványos kompakt, amivel autópályázni is lehet, illetve egy elektromos autó hatótáv-korlátok nélkül. Persze nem ingyen...

Aligha volt komoly kihívás a 8-as Golfnál szebb autót rajzolni, és a Leon a bizonyíték arra, hogy a Volkswagen esetében sem az alapokkal volt a gond. Az arányai nagyon tetszenek, az elnyújtózó motorháztető, az éhes, tátott száj az elején, a szúrós, határozott élek. A szigorú fémet jól puhítják a játékos fények, telitalálat a hátul végigfutó fénycsík, ahogy az index is kedvesen kunkorodik. Az FR csomag nélkül is sportos az összhatás, de a rengeteg diszkrét (és persze feláras) apróság, mint a krómozott dupla kipufogóvég, a sportosabb lökhárító vagy a gyönyörű felni miatt az összhatás erős.

Látványos belső és szerény csomagtér

Kissé unalmas elődhöz képest a méretekben is komoly változások vannak, közel 9 centivel hosszabb, kicsivel keskenyebb és alacsonyabb is lett – ezen Ford Focus helyett is sokan el fognak gondolkodni, főleg, hogy abból még nincs plug-in hibrid. Az 1,6 tonna körüli önsúly soknak tűnhet, de a villanymotor és az akkumulátor bizony nehéz alkatrészek. Nemcsak a külső, a belső is nagyot változott, mert bár tulajdonképpen két nagy képernyő foglalja el itt is a látóteret, mégsem annyira futurisztikus, mint a Golf: a tagolása megmaradt, a műszerfal és a középső LCD nem folyik egybe.

Az anyagminőség és az összeszerelés a remek, itt nincs jele erőletett spórolásnak, bár nyilván egészséges távolságra van egy Audi A3-belsőtől. Látszik, hogy a műszerfal formáit értelmes létforma kreálta, a szögletes élek, a hűtőrácsot utánzó légbeömlők, a príma kormány kifejezetten szerethető hellyé teszik a kabint.

A SUV-divat egyik hozadéka, hogy az ember hozzászokik a szellős utastérhez, ez itt viszont egy klasszikus kompakt,

ami persze átlagos méretű embereknek még épp kényelmes, de azért passzentos. Középtávú, mondjuk, belföldi utazásra én négy embernél többet nem zsúfolnék be.

Érdekes, hogy a tekintélyes méretgyarapodás ellenére a csomagtartó egy dobókockányit sem nőtt az aktuális Leon generációnál, vagyis alapesetben 380 literes. Csakhogy a plug-in hibridben a tankot és az akkut is el kellett helyezni valahol, a magasabb padlóval bizony kisautós 270 literre csökkent a kapacitás. Sajnos a töltőkábeleket is ide bedobálva kell hordanunk, nincs ilyen célra kialakított rekesz mondjuk a padlólap alatt. Annak tehát, aki komolyan gondolja a családi autós felhasználást, vagy szokott nagyobb holmikat szállítani, az e-Hybridből mindenképp a kombit ajánlott választania.

Jó ötlet volt felszámolni a gombok zömét?

Váratlan helyről érkezik az első igazi pofon, hiszen a Volkswagen-csoport a menürendszerek hajnala óta példás logikával építette fel a felhasználók által nyomkodható struktúrákat, és általában mindig mindent elsőre sikerült megtalálni még a legrutintalanabbaknak is. Ezért is meglepő, hogy a Leon nem állt be a sorba, kusza és feleslegesen túlbonyolított fedélzeti rendszere latinos emóciók helyett a spanyol inkvizícióra emlékeztet. Mindennek egyszerű oka van, a fizikai gombokat lényegében felszámolták a középkonzolon, ezen már a többi új VW-csoportos kompaktban is bosszankodtunk.

Idővel persze kiderül, hogy hőfokot illetve hangerőt mégiscsak lehet érintős csúszkákon böködni, de ezek sem mindig veszik, hogy mi is volt a szándékunk, és ami a legrosszabb, még világítást sem kaptak. Akadnak már furcsaságok is, mint például, hogy

az autó leállításakor a rádió még szól, de a kormányon lévő gombok (hangerő, csatornaváltás) már nem működnek.

Azt sem sikerült megfejteni, hogy mi értelme van alapállapotban csak ikonokat mutatni a gombok helyén, a feliratok csak akkor jelennek meg az érintőképernyőn, hogyha közelítjük felé a kezünket.

Lenyűgözőnek ezt a technológiát nem nevezném, hiszen állandóan hadonászni kell a kijelző előtt ahhoz, hogy megvilágosodjunk. Mire gondolt például a költő, amikor egy kis kardiológiai diagramot rajzolt? (A megfejtés: jármű állapota.) Lesz tehát mit megszoknia a tulajoknak, a digitális műszerfal viszont amellett, hogy szép, millióképpen konfigurálható, és stílusokból is akad három. További jó hír, hogy a Leon minden mai okos szolgáltatást tud, vezetéknélküli telefontükrözést, hangvezérlést és miegymást, ezek mellett nekem az asszisztensek működése is tetszett- különösen a holttérfigyelőé.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!