Létezik még elérhető áron csapatszállító? - Peugeot 5008 1.5 Blue HDi Active teszt

Ha nem lenne elég izgalmas az autó, ott van mögötte egy U-Boot Typ IIA úszóképes makettje és egy „lezuhant” Messerschmitt

Nem is tudtam, hogy még gyártanak dízel autót – mondta az egyik barátom, aki régóta elektromos járgányt használ. Bizony, gyártanak, sőt fejlesztenek is, igaz, több márkánál befagyasztották a projekteket. Ebben az évtizedben várhatóan lesz még létjogosultága a gázolajos gépeknek, főleg a hosszabb utazásokhoz, így nem ördögtől való dolog a Peugeot 5008 Blue HDi-vel szemezgetni sem. Ráadásul hétülésesként nagycsaládos állami támogatással egész kedvező áron elvihető, és kevés olyan hibrid alternatívája akad, amely nem csak hétüléses, de praktikus kialakítású is.

A sok zöld rendszámos, hibrid és csillagászati összegekbe kerülő tesztautók között végre itt egy olyan jármű, amiről nemcsak desktop és mobiltelefon háttérképeket bámulva lehet álmodozni, hanem egy szélesebb társadalmi réteg is megengedheti magának. Szerény felszereltséggel, a gyengébbik dízellel próbáltuk az 5008-at életszerű helyzetben: ezzel vittem négy gyereket nyaralni egy hétre. Maga a modell azért is népszerű a nagycsaládosok körében, mert hétülésesként állami támogatással is meg lehet vásárolni, ugyanakkor autószerűbb, mint a haszonjármű-rokon Peugeot Rifter és társai.

A Peugeot tulajdonosa, a PSA idén beolvadt a Stellantis nevű gigacégbe, amely 15 márkát ölel fel, de még így is csak a 6. legnagyobb autógyártó a világon.

Előbb-utóbb mindenkinek meg kell találnia a helyét a csoporton belül, hogy a lehető legkisebb legyen a kannibalizáció az egyes márkák között,

és talán az a megfejtés, hogy a Peugeot lesz a komolyabb, érzelemmentesebb, technokrata brand. Kivétel erősíti a szabályt, ugyanis az 5008 egy izgalmas formájú, igényes családi batár, és nem más, mint a 2017-ben Év autójának megválasztott 3008-as testesebb rokona.

Tavaly kivasalták és felcicomázták az orrát

SUV-ként hivatkozik a modellre a sajtóanyag és a weboldal, ami egyfelől érthető, hiszen ez a hívószó mágnesként vonzza az autóvásárlókat, de kicsit félrevezető is, hiszen a magasabb építésen kívül semmi nem utal a SUV-ságra. Ez inkább családi egyterű, amit a 24 centis hasmagassága alkalmassá tesz a padkán áthajtásra, parkolgatásra, de a járt útról letévedni nehogy ezzel akarjon bárki, főleg, mert négykerék-hajtás nem is érhető el hozzá. A forma mindig erőssége volt a franciáknak, az 5008 is érdekes, bár nem az a filigrán és könnyen emészthető dizájn, mint az első generáció volt.

Persze a tesztautó már a második generációból is a ráncfelvarrott modell, és ahogy az lenni szokott, pont annyival lett kívánatosabb és divatosabb, hogy a pár éves 5008 tulajdonosai rosszul érezhessék magukat.

A facelift nem változtatott az alapokon: széles és hosszú hasáb, élre vasalt lemezekkel és nagymacskára utaló motívumokkal.

Orr-része teljesen átalakult, talán kicsit sok is a szemnek, ami ide került: van itt ma divatos krómpöttyözésű hűtőrács, több áll-légbeömlő (a ködlámpa a fényszóróba lett integrálva) és lámpák alatti cicabajusz, plusz egy-egy zárójelként világító nappali menetfény.

Alapáron teljesen LED-esek a fényszórók, elöl a kis fekete betétekkel az oroszlán szemére utalnak, de a hátsó világításon is dolgoztak: szoborszerű szépségűek a bura mögötti elemek, ennyire mívesen kidolgozott világító egységgel még nem találkoztam. A tesztautó rézszínű fényezése remekül mutat, meglepő, hogy a szokásos fehér vagy piros helyett pont ez az egyetlen felármentes szín. Ahhoz képest, hogy a konszernen belül a családi egyterű-specialistának számító Citroen az ötletesség szinonimája, az 5008 egy kiválóan átgondolt, a részletekre is ügyelő, nagyon kényelmes autó.

Teljesen más belül, mint a dobozszerű rokonok

A maga 4,6 méterével rövidnek számít a kategóriában, ez inkább a kompakt kombik mérete manapság, de a 2,8 méteres tengelytáv miatt szó sincs arról, hogy szűkös lenne. Lassan tíz éves a Peugeot találmánya, az i-cockpit-nek nevezett műszerfal-elrendezés, és az autóipar nagy rejtélyeként még nem másolta le senki. Gyorsan megszokható a magasra helyezett műszeregység – esetünkben egy átlagos minőségű LCD kijelző –, ahogy a pici, modern kormány is, és ez annyira természetes az első pár óra után, hogy visszaülve a saját autómba nehezemre esett a volán közepébe tekintgetni.

Szép amúgy a kijelző grafikája, de minimálisan lehet csak testre szabni, hiányoznak a témák is - ami van, azt kell szeretni.

Jó viszont a fotelekben ülni és elsőre minden kellemes, amihez nyúlni kell. A középső kapcsolósor nemcsak szép, de nyomkodni sem rossz, égetően hiányzik azonban a fizikai klímapanel, hiszen csak a menüből lehet állítani a szellőzést és a klímát - már sokszor megírtuk, hogy elfelejthetné végre minden gyártó. A tempomat kicsit elmaradott módon a kormány mögötti fülről vezérelhető, szerintem kis erőlködéssel elfért volna a küllőkön is.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!