A középkategóriás elektromos crossoverek/szabadidő-autók piacán gomba módra szaporodnak a versenyzők: az Audi Q4 e-tron, a BMW iX3, a Ford Mustang Mach-e, a Kia EV6, a Polestar 2, a Skoda Enyaq iV, a Tesla Model Y a Volkswagen ID.4, és a Volvo XC40 Recharge mind ebbe a szegmensbe tartozik, és a tisztán elektromos hajtás mellett az is közös bennük, hogy egyik sem idősebb két évesnél.
Most ebbe a szegmensbe lép be a Hyundai Ioniq 5 is, és a kezében rögtön két adut is tart, amivel komoly előnyt jelent számára a konkurenciával szemben: a 80-as évek divatját meglovagoló
retrofuturisztikus formája semmivel nem összetéveszthető,
elektromos architektúrája (E-GMP platform) pedig műszaki színvonalában a jóval drágább Porsche Taycanéval vetekszik.
A ma még ritkaságnak számító, 800 voltos rendszernek köszönhetően a Hyundai-ban vékonyabb és ezáltal könnyebb kábelezést lehetett használni, valamint az akkumulátort akár 350 kW-tal is lehet tölteni. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy
5 perc alatt 100 km hatótávolságot lehet nyerni,
és a teljes töltés is megvan bő 17 perc alatt. Kár, hogy ilyen töltési teljesítményre nálunk még csak az Ionity töltőszigetek képesek (amiből jelenleg csak öt működik Magyarországon), és ezeknél akár 20 ezer forintba is kerülhet egy villámtöltés, ha a nagyobb, 72,6 kWh-s akkumulátor van az Ioniq 5 padlójában. Ezzel a kapacitással egyébként elméletileg akár 480 km-t is meg lehet tenni egy teljes feltöltéssel, de a kisebb, 58 kWh akkumulátor 384 km-es hatótávja sem rossz.
Kevesen gondolták volna 2019-ben, hogy a Frankfurti Autószalonon kiállított 45 EV Concept nevű tanulmányautót lényegében változtatás nélkül kezdi el gyártani a Hyundai. Bár a koreai gyártó szerint a formát a 70-es évek Pony kupéja inspirálta, a C-oszlop formájába nem nehéz belelátni az olyan európai autóikonokat sem, mint a Volkswagen Golf vagy a Lancia Delta első generációja. Talán az ismerős arányok teszik, hogy az Ioniq 5 is kompakt autónak tűnik távolról, pedig valójában a 4,63 méteres hossza nagyobb a Tucsonénál és a 3 méteres tengelytávja pedig a hétszemélyes, három üléssoros Santa Fét is veri.
A frontrész látványát a kerékjáratokra simuló hatalmas géptető, és a V-alakú sötét mélyedés határozza meg, amely a kocsi védjegyének számító pixelszerű LED-csoportokból álló fényszórókat magába foglalja. Oldalról az ajtókon ferdén végigfutó él, valamint a karosszéria síkjába idomuló kilincsek mutatnak jól, hátul pedig a szintén pixeles dizájnt kapott LED-es hátsó lámpák.
A letisztult skandináv otthonok szolgáltak mintául az utastér tervezésekor, a stílus a mai trendeknek megfelelően minimalista, de a legfontosabb funkciókat, így a klímát is még fizikai gombokkal lehet vezérelni.
Teljesen sík a padló, nincs kardánalagút és középkonzol,
ami szabad mozgást teszt lehetővé; a rendkívül jó térérzethez a magas üléspozíció és a nagy ablakfelületek is hozzájárulnak.
A belső szélesség és a helykínálat pedig magasan veri a hasonló méretű SUV-okét. Amikor beállítottam magamra a vezetőülést (178 cm a magasságom), még bő egy arasznyi tér maradt mögöttem a hasonló magasságú utasom térde és a háttámlám között, és a hátsó pad is olyan széles, hogy három felnőtt is viszonylag kényelmesen elfér rajta. Viszont a padlóba épített akkumulátor miatt a hátul ülőknek kicsit magasan van a lábfeje, ezért a combjukat nem támasztja meg tökéletesen az ülőlap, de egy Tesla Model 3-ashoz képes még így is sokkal kényelmesebb itt ülni.
Ilyen óriási hátsó lábtérrel tényleg van értelme a sínen tologatható üléssornak, mert még akkor is marad hely a térdeknek hátul, ha a padot a csomagtartó növelése érdekében előre tolják. Mivel a motor a hátsó tengelynél helyezkedik el,
a csomagtartó sekély, de cserébe nagy alapterületű,
az 527 literes befogadóképessége hozza a középkategóriás SUV-ok szintjét. Ráadásul ott van még a Hyundai orrában az összkerékhajtás meglététől függően 57 vagy 24 literes első rekesz is, amely tökéletesen használható a töltőkábelek és az autós felszerelések tárolására.
A cikk folytatódik a második oldalon!