Itt a vége, fuss el véle? – tehetjük fel a kérdést a legújabb, negyedik generációs, csakis hagyományos benzinmotorokkal rendelhető Fabia premierjének apropóján. Valószínűleg igen – válaszolhatjuk meg röviden a már-már költői kérdést, hiszen nemcsak a világ, de a világ egyik vezető autógyártója, a Volkswagen Csoport, s azon belül a Skoda is a villanyautózás irányába halad meglehetősen öles léptekkel. A középkategóriás SUV-ok között máris ott az Enyaq iV, amely szerepel a 2022-es Év Autója jelöltek egyelőre még hosszú, selejtező előtti listáján, és jó eséllyel a döntősök közé kerülhet majd.
Meg aztán ott volt a városi mini, a Citigo iV, amelynek utolsó kiadása mintegy 250 km hatótávval jött-ment, kanyarodott és megállt. Erre most itt a legújabb Skoda, amiben
van ugyan jó néhány villanymotor, de a legerősebb közülük az önindító, ami még lágy hibridként sem segít be a hajtásba.
Más okból amúgy sokan kongatják a vészharangot a hagyományos kisautók fölött: ahhoz nem elég kicsi a CO2-kibocsátásuk, hogy csodát tegyenek az emissziós átlaggal, viszont csekély tömegük rontja a gyártók kvótabesorolását – sajnos nem mindenben igazságos az EU-s emissziós bírságrendszer.
Másfelől a B szegmensben az ár dominál, főleg a szerényebb vásárlóerejű kelet-európai piacon, amelyen a Skoda nagyon népszerű. Ezt az egyre több kötelező biztonsági felszerelés miatt nem könnyű szinten tartani, érdemes tehát a műszaki alapokat ésszerűsíteni. Ezért az újdonság az MQB A0 építőkészletből kapja a fődarabjait, amelyet a belső égésű motorok és a hozzájuk kapcsolódó váltók, valamint a perifériájuk korszerű, és persze takarékos sorozatgyártásához fejlesztett ki a Volkswagen. Azaz a kész tartalmat csak be kellett szépen csomagolni – rutinfeladatnak tűnik.
Nyilván a forradalmi újdonságok iránti bizalmatlanság is szerepet játszik abban, hogy a Fabia IV. (és nem iV, mint a márka villamosított modelljei) sallangmentes egyszerűségével szeretné őrizni az 1999-ben megteremtett hagyományokat, kiszolgálni a népes vevőkörét, és az újonnan érkező óvatosabb duhajokat.
Úgy lett sokkal szemrevalóbb, mint közvetlen elődje, hogy közben nem megosztó a formája,
gegek nélküli érett autó benyomását kelti, miközben széles hűtőmaszkja, vízszintesen elnyújtott hátsó lámpája és többi dizájnjegye tökéletesen illeszkedik a mai Skodák vonalába.
Ahogy (egyelőre) nincsen hibrid változat, úgy a dízelek is eltűntek a kínálatból, maradnak tehát a benzinesek - többségében egyliteres, háromhengeres kivitelben. Atkinson-ciklusú, szívó MPI-k jelentik a belépőt kétféle változatban, a vérszegényebbik 65 lóerős, míg a drágábbik 80-at tud. Felettük állnak a turbós, Miller-ciklusú, 350 bar befecskendezési nyomással dolgozó TSI-k 95 vagy 110 lóerővel. Utóbbi már 200 Nm nyomatékot mozgósít, és öt- helyett hatsebességes kézi váltóhoz kapcsolódik, felárért pedig a jól bevált, hétfokozatú DSG váltóval szabadít meg a sok kuplungolástól.
Négy hengert egyedül a némi késéssel jövő év elején érkező 1,5 literes, 150 lóerős csúcsmodell kap, szériában duplakuplungos váltóval. Bár a modellcsaládnak nem lesz RS tagja, ez már derék tempót tud diktálni: 7,9 másodperc alatt gyorsul százra, a végsebessége pedig 225 km/h.
Leginkább ennél a változatnál lehet értelme a másfél centis ültetéssel járó sportfutóműnek,
de az elmaradottabb térségekben a Fabia kérhető ugyanekkora emeléssel és „rossz út" csomaggal is, bár ilyen esetben a vevők helyében inkább crossoverben, például a márkánál maradva Kamiq-ban gondolkodnánk.
Háromhengeres, 110 lóerős turbómotorral volt lehetőségünk vezetni a Fabiát a lengyelországi menetpróbán, és értékelhető dinamizmusa, illetve takarékossága miatt ideális választásnak tűnik. Amúgy nem a sportosság a típus erőssége, hanem harmonikus viselkedése: csend és rend uralkodik az utastérben. Gyors menetben, kanyargós országúton is fölényes könnyedséggel volt irányítható, miközben túlméretes, 17 colos kerekein is normálisan rugózott, holott az északi barátainknál sem ritkák a barátságtalan aszfaltfelületek. Feszes, de kíméletes a futómű, érezhetően merev a kasztni.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!