Ebben Mr. Bean haja is égnek állna - Mini Cabrio JCW teszt (2021)

Az elmúlt évtizedekben nem igazán volt divat a kisméretű kabriókból mérges GTI-változatot faragni, mára azonban mindez elméleti kérdéssé vált, hiszen alig maradt többé-kevésbé megfizethető autó vászontetővel, és az izmos benzinmotorokra is nehéz idők járnak. Erre most tessék, itt egy rebellis, rikító sárga színben, gyorsítócsíkkal a gépháztetőn, lazán hátracsapott kapucnival és 231 lóerővel.

Pragmatikus megjegyzéssel foglalta össze fő kritikáját a balatoni szomszéd: "szép autó, de hogyan raknál rá vonóhorgot?" Bevallom, eszembe sem jutna bútorokkal vagy betonkeverővel felmálházott utánfutót, urambocsá' lakókocsit akasztani egy Mini Cabrióra, egy függesztett bringatartót pedig így is fel lehet tenni a hátfalra, de hát nem vagyunk egyformák. Véget is ért a beszélgetés, mígnem délután el kellett indulom, és mit ad isten, a derék szomszéd úr megint felbukkant, és ott hajlongott a Mini hátuljánál. „Azért jó hangja van" – adott feloldozást a középen kivezetett kétlövetű kipufogónak.

Terrier, ami már nem tépi szét a pórázt

Szó, ami szó, a John Cooper Works hidegindításkor ígéretesen zeng, és beállítástól függően menet közben is mély basszusoktól az érces tenorig változatos szabadtéri koncerttel szórakoztat, még ha nem is borzolja a kedélyeket olyan géppuskaropogással, mint a korábbi generációk JCW-modelljei. Más téren is elpuhult hozzájuk képest, például közepesen rossz úton nem akar elpattogni, a sofőr kezéből kormányt kitépő hajtási befolyások is hiányoznak, kanyarban gázelvételre sem indul meg a fara. Utóbbi rossz hír a feketeöves szerpentinezőknek, viszont előbbiek jók a használhatóság szempontjából.

Legutóbb tavaly ilyenkor járt nálunk a Mini Cabrio, méghozzá Cooper S kivitelben, de azóta történt egy modellfrissítés, és az emissziós normák, illetve gyártói CO2-flottakvóták teljesítése nem múlt el nyom nélkül: a 192 lóerőből lecsíptek néhányat, és már csak 178 maradt. Érdekes, hogy ugyanez a kétliteres, kettős megfúvású turbós motor hajtja a JCW-t, amely alighanem a kisebb gyártási volumen miatt megúszta a kasztrálást, így továbbra is csatasorba tudja állítani mind a 231 lóerejét.

Bár a maga 1,35 tonnájával többé már nem pehely-, hanem kisváltósúlyú a Cabrio, azért komoly ütőereje van.

Egyszer szívesen kipróbálnánk kézi váltóval is, csakhogy ősidők óta nem volt szerencsénk manuális Mini tesztautóhoz - természetesen ebben is nyolcfokozatú Steptonic Sport automata dolgozott, ami egy hagyományos bolygóműves szerkezet (ellentétben a Cooper S hétfokozatú duplakuplungosával). Igazából nem lehet sok panasz rá, a hétköznapi jövés-menésnél hamar felkapcsolgat és így igyekszik benzint spórolni, amikor pedig sarkantyúzni kezdjük a Minit (miután normálból sport módba átlökjük a krómozott billenőkapcsolót), gyorsan pakolgatja a fokozatokat és tovább tartja a fordulatot.

Nem nyitott sportautó, hanem sportos nyitott autó

Meglepetést lehet okozni annak, aki minden gyanús harci díszítés ellenére műkörmöslány-kocsinak tartaná a JCW-t, mert mindössze 6,5 másodperc alatt képes kilőni százra, szélsebesen letudja az előzéseket, ha pedig valaki netán német sztrádára téved, 200 km/h felett is érdemi tartalékokat fog felfedezni benne. Mindez a nyitott tetőnél még intenzívebb sebesség- és hangélménnyel fűszerezve igen szórakoztató játékot nyújt, igaz, nálunk nem túl visszafogott használat mellett 10 liter körüli fogyasztás árán. Ugyanakkor a német Spritmonitor.de oldalon a JCW-tulajdonosok tartós, vélhetően az utak nagyobb részében higgadt vezetési stílusnál mért összevont átlaga 8,7 literre jött ki.

Elcsépelt a Miniknél gokartos vezethetőségről beszélni, és ez esetben túlzás is, mert útszkennerhez hasonló visszajelzésekkel, borotvaéles reakciókkal, teljesen hiányzó alulkormányzottsággal és zéró oldaldőléssel vett kanyarokkal nem tud szolgálni,

viszont a kormánya elég precíz, a futóműve pedig bőven ügyes ahhoz, hogy elkápráztassa azt, aki egy átlagos autóból ül át.

A brit-német gyártónál felismerték, hogy egy sportos kabriónál nem a pályanapra járók igényeit kell érvényesíteni, hanem azokét, akik szeretik a bugit, de munkába járásra vagy hosszú útra is alkalmas kocsira vágynak.

Nyilván feszes a JCW, és a kátyúkat is érdemes kerülgetni vele, de a tesztautónk 18 colos Cup Spoke felnijeivel és 205/40-es gumijaival még elfogadható komfortot nyújt. A 17-es alapszetthez képest így jobb az összkép, a 19-es malomkerékkel viszont odaveszne a rugózás. Kabrióélményben pedig mindig is erős volt a Mini: meredek szélvédőjével nem akar elzárni a külvilágtól, felhúzott ablakkal és szélfogóval pedig borús időben sem fagyasztja arcunkra a mosolyt. Kár, hogy a lenyitott vászon miatt alig látunk ki hátra, viszont jó, hogy köztes, csak az első ülések fölött nyitott állása is van a tetőnek.

Hogyan lehet modernizálni egy retró műszerfalat?

Ha akad olyan tulajdonsága a Mininek, amivel kiverné a biztosítékot a racionális szomszédnál, akkor az mindenképpen a helykínálata: elöl el lehet ugyan férni, de a hátsó ülés legfeljebb kisiskolásoknak való, a csomagtartónak nevezett farzseb pedig mindössze 160 literes, és olyan zegzugos, hogy nagyobb tárgyat képtelenség bepasszírozni. Szerethető viszont az ős-Minik stílusában lefelé nyíló csomagtérfedél, a kevésbé testesek rá is ülhetnek naplementét nézni. Minden relatív, a kétüléses, használható utastéri tárolórekesz nélküli Mazda MX-5-höz képest a JCW már-már praktikus jármű.

Szerencsére retró elemekkel gazdagon megtűzdelt műszerfalával a Mini üdítően más, mint a többi mai autó, ami a mostani modellfrissítésnél megkötötte a tervezők kezét.

Így az anno kilométerórát hordozó, középső levesestányérban lakó érintőképernyőt csak keskeny, 8,8 colos csíkká tudták növelni,

plusz gesztusvezérléssel is ellátták, igaz, ennél többre értékeltük, hogy a két ülés között megmaradt a bevált i-Drive-vezérlőtárcsa. Látványosak a tányér peremén végigfutó hangulatfények (például a klímát hidegebbre állítva kék, melegebbre vörös színben pompáznak), de akad egy új trükk is.

Száműzték a képernyő alól, sőt, a kormányküllőkről is az amúgy nem túl megnyerő minőségű fizikai gombokat, a helyükre sík zongoralakk felületbe ágyazott érintőkapcsolók kerültek, amik modernek ugyan, de kezelhetőség terén szerintünk egyáltalán nem jelentenek előrelépést, sőt. Eltűnt az analóg kilométeróra és fordulatszámmérő a kormányoszlopról, a helyét szintén egy kijelző vette át (csak a középső része változó jelzésképű), de a matt fólia ellenére sem mindig jól leolvasható napsütésben. Az önálló klímapanelt és a márkavédjegynek számító krómozott kapcsolósort nem módosították.

Nehéz lesz mértéket tartani konfigurálásnál

Ami a felszereltséget illeti, széria ugyan a fény- és esőérzékelő, a tolatóradar, a motoros tető, az USB-csatlakozós, itthon sajnos nélkülözhető DAB-rádió, azért szorgosan ikszelgethetünk olyan tételeket az extralistán, mint az automata klíma (133 ezer forint), az automatikusan elsötétedő belső tükör (50 ezer), a LED-es hangulatfények (66 ezer), a tolatókamera (133 ezer) vagy a navigáció (266 ezer). A vezetéssegítő rendszerek csomagja 199 ezer forint, az Always Open (ülésfűtés, komfortbejutás, szélfogó) pedig 149 ezer, és akkor még nem is beszéltünk a millióféle dekorációs lehetőségről.

Komoly összeget el lehet tehát költeni szükséges vagy látványos opciókra, ezt azért érdemes hozzászámolni a 11 milliós vételárhoz. Vezetési élményt is figyelembe vége egyetlen igazi riválisa akad, a Mazda MX-5 G184, amely kiviteltől függően 10,9-12,4 milliós áron érhető el, számomra is vonzó klasszikus képlettel: szívómotorral, hátsókerék-hajtással, közvetlen ember-gép kapcsolattal. Ezzel szemben a Mini JCW nagyobb teljesítményt, családkompatibilis négyüléses kialakítást tud felvonultatni, na meg különleges retró dizájnt – ami talán még a zsémbes szomszédnak is bejön.

Ugye ismerős valahonnan a színe?

Eleve kilóg a mai autók tengeréből a JCW, de az idei modellfrissítésnél rátettek még egy lapáttal: megjelent a palettán a „Zesty Yellow" szín, aminél feltűnőbbet aligha lehetne elképzelni. Sokakban vicces emlékeket ébreszthet, hiszen némileg hasonló élénksárga árnyalatban pompázott Mr. Bean legendás szolgálati autója is, lakattal a vezetőoldali ajtaján. Az 1990-től öt éven keresztül forgatott tévésorozatban a csetlések-botlások rendszeres kelléke volt a régi Mini, amellyel a magánéletében amúgy súlyos autóőrültnek tartott Rowan Atkinson 2009-ben a Goodwood Revival veteránfesztiválon is ment egy tiszteletkört – természetesen a tetőn szállított fotelben ülve, felmosófával és zsinórral vezetést imitálva.