A Baby-Benz mostanra nőtt fel igazán - Mercedes C 300 AMG Line teszt

Kizárólag négy hengerrel, lágy hibrid rendszerrel, látványos formával, illetve elképesztő mennyiségű és minőségű extrával követeli a középkategória trónját az új C-osztály, ennek megfelelően az ára sem szerény. Hosszabb útra vittük a klasszikus hátsókerék-hajtású, izmos benzinmotoros limuzint, hogy kiderüljön, bizonyíték is van-e kiválóságára, vagy netán mindez csak ígéret.

Nem titok, valahol legbelül mindig is szimpatizáltam a csillagos márkával, de csak idén lettem teljes jogú klubtag. Sokunk mondása szerint „aki a régi autókat szereti, rossz ember nem lehet", ennek ellenére meg kell értenem azt, aki megteheti, hogy egy vadonatújba üljön be – de vajon jobban jár-e az új C-osztállyal, mint egy BMW 3-assal, Audi A4-gyel vagy más riválissal? Lassan e kérdésnek is történelmi hagyományai vannak, a 190-es utódját ugyanis 29 éve mutatták be a nyilvánosságnak, és eredetileg ez volt a belépő a Mercedesek világába, mint a legolcsóbb és egyben legkisebb modell.

Aztán az ezredfordulón, amikor már létezett a kompakt A-osztály, megtehette a stuttgarti márka, hogy az új C-t (W203-ast) feljebb pozicionálja: így lett sok szempontból az S-luxuslimuzin kistestvére, miközben a középső E-osztály mindig is más karakter volt. Most a vadonatúj W206-os kódjelű új generációnál ugyanez az első benyomásom, kívül-belül mintha egy miniatürizált S-osztály lenne, és őszintén szólva az első olyan C-formaterv, amit szívből tudok szeretni. Nem nézett ki rosszul az előd sem, de szerintem ez dizájnban még az erős mezőnyben is veri a többieket, az új 3-ast és az A4-et is.

Egy BMW-nek vagy Alfának sem jobbak az arányai

Ez a klasszikus, hátsókerekes szedán Mercik közül a legkisebb, de még így sem mondható aprónak a maga 4,75 méteres hosszával. A magassága 1,45, a szélessége 1,82 méter, az arányai pedig közel tökéletesek. Hosszan nyújtózik a motorháztető, a kabin hátra van tolva és már a látványból is lehet érezni, hogy hátsókerék-hajtású (opcionálisan persze lehet 4x4-es is). Az AMG Line csomag pont elég ehhez a formához, visszafogottan sportos lesz tőle a C-osztály, ennél több cicoma szerintem már túlzás lenne, és alighanem elvenné karakterből a visszafogott eleganciát.

Jót tesz neki ez a fehér szín a fekete tetővel és a sok-sok fekete betéttel, látványosan kevés a króm, de én még ezt a keveset is elhagytam volna.

Külön figyelmet érdemel a hűtőrács kialakítása a sok-sok apró, térhatású csillaggal.

Ami pedig a belső teret illeti, pazar, erre nincs jobb szó. A fekete bőr ezzel a sok fényes felülettel nem egészen az én ízlésem, de nyilván minden leendő vásárló tud majd olyat konfigurálni, amiben megtalálja lelki békéjét. Próbáltam, de nem sikerült slendriánul összeszerelt részletet vagy méltatlan anyagokat találnom a kabinban, pedig még az ülések alá is benéztem.

Alapáron digitális a műszeregység, a középső kijelző pedig 9,5, vagy a tesztautónkban is használt drágább kivitelben 11,9 colos méretű, amivel minden frissen behuppanó utast elámít. A képminőség és a felbontás kifogástalan, a menü nagyon részletes, viszont könnyű benne eltévedni, kell néhány nap, hogy ráérezzen a felhasználó, utána viszont már könnyedén kezelhető. Egyébként ez már az MBUX nevű rendszer második generációja, amiben a továbbfejlesztett és a világon mindenhol erőteljesen marketingelt hangvezérlés (Hey, Mercedes) továbbra sem tud magyarul, igazán kár érte.

Itt nem a centik is a literek számítanak

Ehhez a digitális show-hoz jön még a millióféleképp konfigurálható hangulatvilágítás, ami akár lassan hullámzó színváltásokra is képes. Látványos az AMG Line-hoz járó osztott küllős kormány, de sajnos használni már nem ennyire egyértelműen jó. A gombok érintősek rajta, a hangerőszabályzót például simogatni kell és nem ad visszajelzést, holott a mobiltelefon-ipar már a kétezres évek derekán rájött, hogy ez zsákutca. Vissza is tértek a fizikailag benyomható, vagy nyomásra rezgéssel/kattanással reagáló gombokhoz. Itt még az ajtón lévő ülésfűtés, illetve -memória kapocsolója is érintős, amit képtelenség megszokni, oda kell nézni, hogy megfelelő helyre tapicskolok-e, kár volt túlbonyolítani.

Ha viszont beállította az ember, az első két ülés rettenetesen jó, felárért masszíroz is, tág határok között állítható a gerinctámasz, jó hosszú combtámaszt lehet kizümmögtetni, és oldalirányba is rendesen tart.

A hely mindig kényes kérdés egy középkategóriás limuzinnál, 185 centi felett már elöl sem igazán ideális a C-osztály,

hátul pedig nagyjából 180 centi a limit, felette panaszkodni fognak az utasok a fejtér hiányára, ráadásul az első ülések alá nem fér be egy nagyobb cipő. Csomagtartója is kompromisszumos, alig 450 literes, elég, ha annyit mondok, hogy a Skoda Octavia 600 litert nyel el.

Vajon mennyivel nyújt többet ennél egy mai S-osztály? Nagyjából 30 centi a plusz minden irányban, vagyis pont annyi, hogy bárki, bármelyik ülésen kényelmesen tudjon terpeszkedni. Na meg jó néhány olyan fejedelmi extrát is kínál a nagy testvér, mint a hátsó dönthető trón, a 3D-műszerfal, vagy a zajszigetelésből és légrugós futóműből adódó elképesztő komfort. Hiába, akármennyire is prémium az új C-osztály, a nagyobb modellek kiváltságai nem sérülhetnek, vagyis a megtermett férfiemberek el fognak vágyakozni innen - ezt a szériát nemhogy sofőrös autónak, de még taxinak sem szánták.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!