Az első villanyautó Made in Hungary címkével - Mercedes-Benz EQB 350 teszt

GLB alapokra épül az EQB, és ugyanezt a padlólemezt használja az A-osztály és a GLA/EQA is

Az európai prémiummárkák közül az egyik legszélesebb elektromos meghajtású kínálattal a Mercedes rendelkezik. Bár az első hazai széria villanyautóként Kecskeméten gyártott EQB-n tetten érhető, hogy egy belső égésű motoros modell átirata, akad olyan tulajdonsága is, amivel egyedülálló a piacon.

Egyre sokasodnak azok a kategóriák, ahol találhatunk villanyhajtású alternatívát a belsőégésűek mellé. Akad diszkontmodell (Dacia Spring), luxuslimuzin (EQS, BMW i7) és sok „polgári" villanyautó (pl. Hyundai-Kia típusok), sőt, még a kishaszonjárművek között is beindult a versengés. Ám mindezidáig egy kategória piaci résként tátongott a gyártók előtt: a hétüléses kompakt SUV-oké. Itt kell megjegyeznünk, hogy hajtástól függetlenül ezek veszik át a stafétát az egyterűektől, amelyek hiába praktikusabbak és tágasabbak, divatjamúltnak találtattak – márpedig a vevők szava szent.

Egy meglévő kompakt SUV elektromos átirata

Fogták tehát a Mercedes mérnökei a GLA szabadidő-autót, és a műszaki alapjaira felépítették a kicsit eltérő formájú, nagyobb tengelytávú és nyújtott hátsó traktusú GLB-t, amely akár egy hétfős család szállítására is alkalmas. Aztán – a márka stratégiáját követve – elektromos változatot is készítettek belőle, tehát az EQB nem egy önálló platformra épített villanyautó, de a kategóriájában így is egyedülálló. Megmaradt a GLB-ből a padlólemez és számos más külső-belső alkatrész, kidobták viszont a régi hajtásláncot, az orrába villanymotort tettek, a kerekek közé felcsavarozták az akkut.

Az így megspórolt időből és pénzből arra is futotta, hogy kicsit átalakítsák a külsőt, mégse tévesszék össze az emberek kipufogós ikertestvérével. Szemből erősen hasonlít az EQA-ra, pedig módosultak az arányai,

kicserélték a lámpákat, a hűtőmaszk helyét lefalazták, és megkapta a jellegzetes LED-es összekötő fénycsíkot.

Hátul ugyancsak átvették az EQA-stílusú lámpákat, persze fénycsíkkal, mert most ez nagyon menő. A lökhárítón csak annyit kellett módosítani, hogy kipufogónak még az emléke se legyen látható rajta, oldalnézetből pedig csak az egyedi alufeni és az EQB plecsni a különbség.

Formavilágával, sziluettjével a GLB/EQB kilóg a Mercedes SUV-család többi tagja közül, az előd GLK-hoz hasonlóan elég szögletes, dobozszerű testet alkotnak a lemezek. Ugyanakkor ennek is köszönhető, hogy leghátul jutott hely plusz két ülésnek. Belül persze az elmúlt évek Mercedes világa fogad minket, a közös keretbe foglalt dupla kijelzős műszerfal, a turbinát formázó légbeömlők, a kapcsolók mind-mind ismerősek. Szerencsére a minőség is a márkától elvárt szintet hozza, finom tapintású bőr-alcantara található az üléseken és az ajtóborításokon, a műszerfal nagy része is puha.

Szélesvásznú mozi és telefonos távfelügyelet

Csupán a középkonzolon és környékén elburjánzó zongoralakk rondít bele a képbe, ami nagyon könnyen koszolódik és már a tesztautóban is karcos volt. Ezen felül az ezüst színű (műanyag) dekorációk voltak kissé olcsó hatásúak, ezek hajlamosak nyöszörögni. Belül is éreztette hatását az AMG csomag, a piros cérnával varrt kárpiton túl az első ülések is sportosabb kiképzésűek. Tág határok között állítható a vezetőé, derék- és combtámasz is van, sőt az ülőlap szögét is variálhatjuk. Ugyanakkor a vételár tükrében az elektromos állítás, illetve a szellőztetés felára kicsit kellemetlen.

Szintén plusz pénzért kapunk fűtést az amúgy gyönyörű és remek fogású AMG sportkormányba. Nem spóroltak a gombokkal, plusz ott van rajta egy-egy optikai billentyű is, úgyhogy kell egy kis idő, míg megtanuljuk mit és hol állítunk.

Viszont rengeteg funkciót elérünk róla, részben innen vezérelhetjük a középső multimédia képernyőt is.

Apropó infotainment, ebben tulajdonképpen semmi eltérés nem volt az általunk korábban tesztelt ötszemélyes EQA-hoz képest. A kifogástalan képminőség mellé igényes grafika, ezerféleképpen testre szabható, de viszonylag könnyen használható rendszer jár.

A funkciókat a középkonzolon lévő tapipadról is kezelhetjük, ami menet közben némileg biztonságosabb és kényelmesebb, mint az érintőképernyőt tapogatni. Hangvezérlést (magyarul nem tud), teljes online kapcsolatot, forgalmi és töltőponti információkkal rendelkező saját navigációt, okostelefon tükrözést, vagyis sok szolgáltatást nyújt a rendszer. Applikációval távolról is felügyelet alatt tarthatjuk az EQB-t, valamint okostelefonról a klímát/fűtést és a töltést is időzíthetjük, vezérelhetjük, összességében tehát infotainment terén teljesen naprakész az új villany-SUV.

Szokatlan matrica: 166 centi felettiek kerüljenek

Már elöl is feltűnően tágas az utastér, a kétrészes panoráma üvegtető ellenére a fejtérrel sincs gond. Ugyanez egy sorral hátrébb is igaz, a lábtér meg látszólag pazarlóan sok, ami akkor nyer értelmet, amikor megtaláljuk az ülésállító karokat. Nem csak tologatni lehet, a háttámla is több fokozatban rögzíthető. Egy átlagos magasságú vezető mögött még akkor is értelmezhető a helykínálat, ha a hátsó ülés teljesen előre van húzva. A támlák 40/20/40 arányban osztottak, a középső részt lecsukva adott a sízsák is. Ám sok villanyautóhoz hasonlóan itt is felhúzott lábakkal kell ülni a padló magassága miatt.

A remek variálhatóság mellett pohártartós könyöklő, különböző tárolók és hátravezetett klíma is emeli a kényelmet. Ezzel szemben egy szem USB-C csatlakozó árválkodik a középkonzol végén, ami érthetetlen spórolás.

Mivel a belső szélesség elég nagy, rövidebb utakra még középre is ültethetünk valakit,

de a padlón lévő kardánalagút azért figyelmeztet az EQB eredetére. A szélekre Isofix gyerekülést tehetünk, és ez igaz a leghátsó ülésekre is. Talán nem mondunk nagy meglepetést, hogy az EQB valójában 5+2 személyes, hiszen ami hátul vár ránk, az nem felnőtt embernek való.

Bár középső sor ülései egy mozdulattal elcsúsznak az útból, keskeny résen kell bepréselődni, a kerékjáraton pedig matrica figyelmeztet, hogy a 166 centinél magasabbak maradjanak az első két üléssor valamelyikén. Én a 174 centimmel még elfértem odabent, a fejem sem ért a kárpithoz, de szó szerint a padlón ültem, a térdem szinte a fülemhez ért. Előrehúzott ülésekkel akad lábtér, viszont itt csak kisgyerekek bírják pár tíz kilométernél tovább. Ide is jutott pohártartó, két USB és tárolózseb, már csak azzal kell megbarátkozni, hogy a hátsó ajtótól pár centire ülünk, és kilátás sincsen sok.

A cikk folytatódik, kérjük lapozzon!