Ráadásul, ha heten vannak a fedélzeten, a csomagteret is elfelejtetjük: nagyjából három-négy kisméretű hátizsákot tudnánk az alig arasznyi mély helyre bepréselni. Csakhogy a töltőkábeleknek is kell a hely (legalább a Type2-nek), amiket dedikált táskákban kapunk a gyártótól. Az EQB belsőégésű eredete itt megint visszaüt, hiszen elöl semmilyen csomagtér sincs, így a kábeleknek sincs sehol hely. A pótüléseket egy mozdulattal lecsukva 495 literes, jól használható csomagtér keletkezik, ha pedig ez kevés, akkor a középső ülések is síkba fektethetők, és 1710 literes hodály nyeli el a nagy holmikat.
Háromféle hajtással vásárolhatunk EQB-t, a 250-es jelzésű alapmodell egyetlen villanymotort kap, előre beépítve. Természetesen ez a legkisebb teljesítményű, a 190 lóerő 8,9 másodperces gyorsulásra elegendő,
viszont ennek a legjobb a hatótávja, a WLTP szerint akár 470 kilométerre is elég egy töltés.
Az EQB 300 már hátra is kap motort, tehát összkerékhajtású, és 228 lóerővel, 8 másodperces 0-100 sprintidővel és 420 kilométeres hatótávval számolhatunk. Tesztautónk a 350-es jelzést viselte, itt a két motor 292 lóerőre képes, de az instant elérhető 520 Nm-es nyomaték még impozánsabb adat.
Elég korrekt érték a 6,2 mp-es gyorsulási idő, a végsebessége a többi változathoz hasonlóan 160 km/h-ra van korlátozva. Rögtön tisztázunk kell, hogy az EQB 350 annak ellenére nem mutat sportautós jegyeket, még ha száraz úton is finoman csikorgó kerekekkel indul meg padlógázra, könnyedén gyorsít bármilyen sebességről, a végsebesség közelében sem fogy el a lendülete. Masszív teljesítménye ellenére ugyanis az autó minden más eleme észszerű használatra int. Ott van például a lágy futómű, amivel szinte már a francia iskolát idézve, hajószerűen ringatózva siklik az úton.
Sima acélrugókkal is tisztességesen kivasalja a Mercedes az úthibákat, nem üt fel, ám ezért áldozatot kell hozni, ami az első kanyarodáskor nyilvánvalóvá válik. Megdől az egész karosszéria, és bár az akku miatt a súlypont elég alacsony, jellemző, hogy már egy szűk íven vett körforgalomban is hamar csikorogni kezdenek a gumik. Persze, ha a komfort oldaláról közelítjük meg a dolgot, máris helyre kerül minden. Ez érvényes a kormányzásra is, ami nem túl közvetlen, visszajelzésből sem sokat ad. Méretéhez képest meglepően fordulékony az EQB, parkoláskor szűk helyen is ügyesen boldogul.
Tesztautónkban csak hátul volt kamera, viszont a 360 fokos, automata fékezéssel kombinált radar mindent észrevett a közelünkben. Menet közben pedig csendben suhan az EQB, igaz, a kerekek zaján kívül kicsit soknak tűnt a villanymotorok hangja.
Ezek aztán nyomban el is tűnnek, ha az alapáron is tisztességes minőségű hifit bekapcsoljuk,
és a sztrádatempónál előkerülő szélsusogás sem okoz hangzavart, így az EQB-vel pihentető az utazás. Ehhez hozzájárul, hogy a visszatápláló motorfék három fokozatban állítható, plusz létezik egy adaptív, radaros (forgalomfüggő) üzemmódja is.
Nekem az alapértelmezett mód teljesen megfelelt, majdnem egypedálos használatot tesz lehetővé, a teljes megálláshoz viszont kell a fékpedál is. Szükség lenne finomhangolásra, mert az elektromos és hidraulikus fék közötti átmenet elég darabos, ráadásul a pedálérzet sem az igazi, de a hatásosságát nem érheti kritika. Vezetéstámogató rendszerekkel soványan állt az EQB, a tesztautóban sima tempomat, sávelhagyás korrigáló és jelző, táblafelismerő, valamint holttérfigyelő volt, semmi más.
Ezek jól működtek, manapság a chiphiány miatt a komoly rendszerek hozzáférhetősége korlátozott.
Meglepő, hogy az akkumulátor is az EQA-ból érkezett, a nettó 66,5 kWh kapacitás ilyen nagy autóban kissé soványnak tűnik. Tesztünk során közel 600 megtett kilométerre 17,7 kWh-s átlagfogyasztás adódott, ami egyáltalán nem rossz érték. Mindez 35-40 fokos kánikulában, állandóan bekapcsolt klímával, autópályán kívül teljesen vegyes használattal, Eco funkciók használata nélkül sikerült. A hatótáv így megközelítette a 400 kilométert, ami egész közel van a WLTP adathoz. Autópályán azonban visszaüt a nagy és szögletes forma, ott 250-300 kilométer után muszáj megállni tölteni.
A delej váltóáramon 11, egyenáramon pedig 100 kW-tal áramlik az akkumulátorba, és ez utóbbi hiába nem hangzik rekordértéknek, a remek töltési görbe miatt közel 80%-os szintig képes folyamatosan tartani.
Amikor megálltunk vele egy 150 kW-os ultratöltőn, a 20%-ról 89%-ra töltés pontosan fél órát vett igénybe,
ami nem csak akkor kedvező érték, ha egy-egy utazás kényszerszünetét nézzük, hanem akkor is, ha az időalapú fizetés költségeit is. Természetesen itt is megfontolandó egy otthoni wallbox telepítése, a mai villanyárak mellett mindenekelőtt akkor, ha napelem is kapcsolódik a rendszerhez.
Hétszemélyes, elektromos személyautóként egyedülálló az európai piacon az EQB, mert bár ilyen paraméterekkel léteznek más alternatívák, mint például a Nissan e-NV200 vagy a Peugeot-Citroen-Opel hármasikrek, azok érezhetően haszonjárműves gyökerekkel (és jóval szerényebb hatótávval) rendelkeznek. Persze anyagiak terén ne számítsunk csodákra, az új kecskeméti Mercedes a márkától megszokott módon drága: az alapmodell 22,6 millió forinttól elérhető, míg a legerősebb hajtásnál 25,8 millió forinttal kell számolnunk, igaz, ebből lejöhet még a nagycsaládosok állami támogatása.
Tesztautónk konfigurációja közel 31 millió forintra rúgott, és még bőven akadt hiányzó tétel az extrák között, ennyi pénzből bizony sokan inkább nagyobb SUV-ot keresnek belső égésű motorral vagy plug-in hibridként. Másfelől nézve viszont különös, hogy az EQB felára szinte jelentéktelen az EQA-hoz képest, ami (főleg nagycsaládos támogatásnál) a hétüléses kivitel felé billentheti a mérleg nyelvét. Hiába a hazai gyártás, egy ideig garantáltan nem lesz része az utcaképnek, viszont lavinát indíthat el azzal, ha válaszul a tömegmárkák is elkészítik a maguk családi villanyautóját, kedvezőbb áron.