Valódi hibriddé változott a bestseller - Suzuki S-Cross 1.5 Dualjet Hybrid teszt (2022)

Bár márkaként az összeladásokban már nem a Suzuki viszi a prímet, az idei első kilenc hónapban Magyarországon 5038 darab talált gazdára a megújult S-Crossból, amivel toronymagasan a piac legnépszerűbb modellje. Mostantól a bevált alapkivitel mellett egy új öntöltő (full) hibriddel bővül a választék, ami újabb siker lehetne, de már papíron sem ígérnek sokat a számítások, a valóságban pedig váratlan kompromisszumokat tartogat.

Ezt is megértük: az S-Cross (leánykori nevén SX-4 S-Cross) az ország kedvenc új autója, miután letaszította a trónról rokonát, a Vitarát. Persze a kilencvenes és kétezres éveket is dominálta a Suzuki-cunami, de a gazdasággal együtt az emberek új autóval kapcsolatos elvárásai is nőttek, már jó ideje nem Swift a sláger. A tesztautóval közlekedve nekem is felszállt a hályog a szememről és nem győztem csodálkozni, hogy milyen szinten vannak tele az utak az esztergomi SUV-okkal. Főleg a Vitara dominál, ám újként kissé megkopott a varázsa, hiszen 2015 óta szinte változatlan formában gyártják.

Kívül teljesen átalakult, belül csak részben

Most a tavaly év végén látványosan megújult, második generációsként emlegetett S-Cross a kedvenc, és meg kell hagyni, tényleg jobban néz ki a grandiózus frontrész, mint a szomorú régi, de valójában inkább alapos ráncfelvarrásról lehet beszélni. Persze a lényeg, hogy ez a Suzuki mindent tud, amit a célközönség megkíván: magasabb építésű, mint a Swift, így a hajlott hátat is könnyű belehajtogatni és nagyobb presztízst, biztonságérzetet ad. Elég tágas ahhoz, hogy gyerekek vagy az unokák beférjenek, van tisztességes csomagtartója, és sokféle új extra között nyolc hangszóróból szól benne a rádió.

Tulajdonképpen működik ez a felértékelés, még anyukám is elismerően csettintett, amikor ráébredt, hogy egy Suzukival vittem el. Pedig a beltéren érezni lehet az olcsóságot, a külsővel ellentétben azt csak néhány részletében építették át. A műanyagok minősége a konkurenseknél már nem itt tart,

az ódivatú kapcsolókhoz nem nagy élmény hozzányúlni, viszont legalább az üléseket tudtam kedvelni,

hosszú távon is kímélték a derekamat. Nagy pluszpont jár azért, hogy a klímakonzol analóg, nem kell a menüben kotorászni hozzá, a kormányon és a pult többi részén is fizikai gombokat találunk.

Kár viszont azért, hogy teljesen felesleges kivételként a multimédia képernyő alatti sávban a visszajelzést nem adó érintőgombokat erőltették – még szerencse, hogy keserves tapogatózás helyett a hangerőt a kormányról is lehet állítani. Van vezeték nélküli telefontükrözés, ez nagyon kényelmes, viszont egy indukciós töltőt nyugodtak rakhattak volna valahová, úgy lenne teljes a digitalizáció. GLX szinten az új, 9 colos átmérőjű és HD-felbontású érintőképernyőn a navigáció mellett a 360 fokos kamerarendszer képe is megjelent, méghozzá jó minőségben, és tényleg könnyű vele manőverezni.

Ez a rendszer saját, nem pedig Toyota-féle

Hely van bőven mindenhol, a Vitaránál valamivel hosszabb (4,3 méteres) S-Cross szellős, tágas jármű. Hátul felnőtt utasok is megfelelő fej- és lábtérrel számolhatnak, elöl ülve pedig a kilátás jó, ahogy a félmagas üléspozíciót is könnyen meg lehet szokni. Szép számban találunk tárolórekeszeket az egyszerű műanyag berendezésben, amivel persze ugyanígy volt az év elején tesztelt 1,4-es turbós kivitel is. Mostani tesztautónkban viszont a csomagoknak 400 helyett mindössze 293 liternyi hely jut, a duplafenekű tér alsó blokkját a full hibrid rendszer akkumulátora foglalja el – ez kisautós érték.

Könnyű amúgy elkeveredni a Suzuki hibridjei között, négy szintet különböztetnek meg a kínálatban.

A kínálat zömét lefedő két megfizethetőbb rendszer, vagyis a 12 vagy 48 voltos lágy, illetve a most tesztelt 120 voltos full hibrid teljes egészében saját fejlesztésű. Ugyanakkor a Swace (ami valójában egy átcímkézett Corolla) öntöltő és a még drágább Across (egy álruhás RAV4) plug-in hibrid hajtása a kasztival együtt a Toyotától érkezik, és teljesen más világ. A csak haszonjárműként kapható Jimny terepjárón kívül nincs olyan európai Suzuki, ami ne lenne kisebb-nagyobb mértében villamosítva.

Ami az S-Cross modellt illeti, a kétféle saját tervezésű hajtással kapható. Alapból 1,4-es, turbós benzinmotorhoz társított indítógenerátor jár (48 voltos lágy hibrid), míg felárért az újdonságnak számító, tisztán elektromos kilométereket ígérő öntöltő (full hibrid) rendszer is elérhető. Utóbbit mindössze a csomagtérajtó ezüst helyett fekete, de teljesen azonos felirata különbözteti meg, ami aligha könnyíti a drágább kivitel marketingjét, és csak robotizált váltóval elérhető. Ezzel egy időben, a házi verseny és az emisszió csökkentésére a lágy hibridek kínálatából kivették az automatákat.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!