Valódi hibriddé változott a bestseller - Suzuki S-Cross 1.5 Dualjet Hybrid teszt (2022)

Bár márkaként az összeladásokban már nem a Suzuki viszi a prímet, az idei első kilenc hónapban Magyarországon 5038 darab talált gazdára a megújult S-Crossból, amivel toronymagasan a piac legnépszerűbb modellje. Mostantól a bevált alapkivitel mellett egy új öntöltő (full) hibriddel bővül a választék, ami újabb siker lehetne, de már papíron sem ígérnek sokat a számítások, a valóságban pedig váratlan kompromisszumokat tartogat.

Mikor fogunk vele zümmögve araszolni?

Nagyjából hét éve ültem először az akkor új Vitarában, még egyszerű 1,6-os szívómotorral és 120 lóerővel - nagyon megmaradt, hogy mennyire remek karakterisztikájú egység volt. Egész rendesen ment és simán 7 liter alatt fogyasztott vegyesben, azóta pedig az idő igazolta megbízhatóságát is. A kis turbós benzineseket sok gyártó elrontotta, de a Suzuki nem, az 1,4 Boosterjet 140 lóval szintén bejött. Utóbbi lágy hibridként is teljesen bevált, öntöltőként viszont már a Vitara rövid menetpróbáján kétségek merültek fel, az S-Cross kormánya mögött eltöltött mostani teszthét pedig tanulságos volt.

Lássuk először, mit ígér az új rendszer! Más, főleg tengerentúli modellekből némi módosítás után átvett (nem Atkinson-ciklusú) 1,5-ös, 102 lovas szívóbenzinmotort szereltek be az orrba,

ezt egészíti a váltóval közös házba beépített villanymotor, az inverter és a 140 voltos lítium-ion akkumulátor.

Alacsony sebességnél elvileg kizárólag villannyal is mozoghat az autó, vagyis megvalósulhat a csendes és zéró emissziós araszolás manőverezésnél és dugóban. Persze 33 lóerőtől azért nem lehet csodát várni, még a mára bőven nagykorú Toyota Prius II. is 68 lóerős villanymotort tudott csatasorba állítani.

Ezzel együtt is hidegzuhanyként ért viszont, hogy a nálam töltött hét nap és ből 400 kilométer alatt az S-Cross egy centit sem volt hajlandó elektromosan megtenni. Próbáltam óvatosan, bemelegedve, dugóban, de nem akarta lekapcsolni a benzinmotort. Utánakérdeztem, és találtam egy kollégát, aki ezzel az autóval korábban képes volt nyúlfarknyi távon, de villannyal haladni. A magyarázatot nem tudom, műszaki hiba sem kizárt, én a hideg időre fogom a dolgot: a teszten nem ment a hőmérséklet 5 fok fölé, igaz, anno a kiszolgált, sokat futott Priusommal -15-ben is tudtam még zümmögve spórolni.

Sokkal fürgébb a turbós alapmodell

Ha a Suzuki weboldalán megnézzük az adatokat, újabb kétségek merülnek fel a rendszer értelméről. Míg a lágy hibrid 129 lovas, addig az öntöltő összesen 116, és nyomatékban még nagyobb az eltérés, 235 Nm áll szemben a 138-cal. Ráadásul azonos, összkerékhajtású változatokat figyelembe véve a fogyasztási (5,8 l/100 km) és CO2-kibocsátási (132 g/km) adatok is teljesen megegyeznek, így nehéz nyereségről beszélni a komplexebb rendszernél. Sajnos a pontos gyorsulási adatról hallgatnak a katalógusok, de a 10,2-es (Boosterjet Allgrip) értékkel itt nagyjából 13 másodperc áll szemben.

Sajnos a forgalomban sem remekel az öntöltő hibrid, rég ültem olyan autóban, amiből a mindennapi közlekedéshez szükséges rugalmasság ennyire hiányzik, egyszerűen lomhának érződik.

Ebben az AGS nevű robotváltó is ludas, komótosan és bólogatással tarkítva kapcsol,

nem véletlenül számolt le vele szinte az összes gyártó. Körülbelül másfél másodperces átmenetet lehet érezni a fokozatok között, a gázra lépve fájdalmas vonyítást produkál a Suzuki, de megindulni nem igazán akar. Átlagfogyasztása kútnál mérve végül 6,6 literre jött ki, ennél kevesebbre számítottam, főleg a menetteljesítmény tükrében.

Enyhítő körülménynek számít, hogy felárért összkerékhajtással is meg lehet venni, ilyet bizony a kategóriában alig találni a konkurenseknél, pláne automatizált váltóval kombinálva (kézi kapcsolással a rendszer a lágy hibridhez is elérhető). Sport módban növelhető a nyomaték a hátsó kerekeken, amit Lock gombbal állandóvá is lehet tenni, de van hóra optimalizált állása is, tehát az S-Cross-szal nem akadály a könnyű terep, homok vagy sár. Ha nem is fél-önvezető, azért bőséggel akadnak asszisztensei, így adaptív tempomat, holttérfigyelő, sávelhagyásra figyelmeztetés és ráfutásgátló.

Meglepetés a nyolc számjegyű összeg

Kedvezményes alapáron, GL kivitelben 7,5 millió forintért vihető el a lágy hibrid S-Cross, míg a full hibrid eleve a közepes GL+ felszereltséggel indul 10,45 milliótól. Ebben már van LED-fényszóró, ülésfűtés, a fent említettek közül számos vezetéssegítő rendszer és több más extra. 250 ezer forint az üvegtető és 700 ezer a 4x4-hajtás felára, ezek nagyon baráti összegnek mondhatóak a mai piacon. Ha minden extrát kérünk, még akciósan is 12,24 millió forint az S-Cross GLX ára (plusz metálfényezés), ami még a riválisok, például a Toyota Yaris Cross borsos árának ismeretében is húzós a „Mi autónkért".

Pedig, ha engem bárki megkérdez, hogy milyen megfizethető autót vegyen, a válaszok között mindig ott van a Suzuki. Megbízható, könnyen fenntartható és olykor még élvezetes közlekedési tárgyakat kínálnak, és ár/érték arányban az alap turbómotoros S-Cross ma is kiváló. Ezt a fekete címkés hibridet viszont nem tudtam elfogadni: azonos felszereltségnél 2,5 millió forinttal drágább, miközben minden paraméterében azonos vagy éppen rosszabb. Egyetlen esetben lehet csak indokolt: ha létszükséglet az automataváltó, minden más felhasználásra a bevált lágy hibrid az okosabb választás.