Nem minden rovar bogár - Volkswagen 1600 L (1970) veteránteszt

Családi autónak szánták, de nagyon hiányoznak a hátsó ajtók. Akkoriban az Opel Rekord A és a Ford P3 (Taunus) felárért már kínált ilyet, nem is beszélve az öblösebb csomagtérről

1961-ben új taggal bővült wolfsburgi óriásgyár kínálata: megjelent a családi autónak szánt Typ 3. Bár génjeit a VW Bogártól örökölte, modern vonalú ponton karosszériájával teljesen más irányt képviselt, jobb helykínálattal és első-hátsó csomagtartóval, igaz, még így sem érte el riválisai praktikumát. Egy modellfrissítés utáni limuzint vezettünk, amelynek különlegessége az eredeti állapot és az alig 51 ezer kilométeres futásteljesítmény.

Sokszor megemlékeztünk már az eredetileg KdF-Wagen néven bemutatott, Ferdinand Porsche által tervezett és a negyvenes évek végétől nagy darabszámban gyártott VW Bogár (Typ 1) történetéről, amely később Amerikát is meghódította. 1950-től a műszaki alapjaira épülő Transporter (Typ 2) kisbuszként és áruszállítóként szintén óriási sikereket aratott, és a német gazdasági csoda egyik jelképévé vált. Idővel Wolfsburgban felismerték, hogy a hiányzik a Volkswagen kínálatából egy olyan személyautó, amely nagyobb a Bogárnál, és formaterve sem a világháború előtti iskolát képviseli.

Heinrich Nordhoff, a cég legendás elnöke komoly titkolózások közepette 1958-ban elindította a Typ 3 kódú új modell fejlesztési munkáit, azzal a megkötéssel, hogy a Bogár központi gerincvázas műszaki alapjaira kell épülnie.

Emiatt a tengelytáv sem változott (2,4 méter), de nagyobb és új koncepciójú, kiálló sárvédős helyett ponton karosszériát kapott.

1961-től kétajtós lépcsőshátúként és kombiként kínálták, mindkettőhöz passzolt a boxer farmotor, mert elég lapos volt ahhoz, hogy elférjen felette egy csomagtartó. Ehhez kicsit át kellett alakítani a gépet, amiben a Porsche szakemberei segítettek.

Ahhoz, hogy a négyhengeres beférjen a szűk helyre, az olajhűtőt vízszintesen szerelték be, a léghűtés ventilátorát pedig átették a főtengely végére. Így született meg a Volkswagennél bőrönd-motornak becézett boxer, amely először 1,5 literes változatban, 45 lóerővel mozgatta a Typ 3-at, később pedig két porlasztóval és nagyobb kompresszióval 54 lóerősre erősödött (1500 S). Megmaradt a korábbról ismert négysebességes kézi váltó, de az amerikai igényeket szem előtt tartva Autostick félautomatát, illetve a hatvanas évek végétől a csúcsmodellekhez háromfokozatú automatát is lehetett rendelni.

Érkezik a nyújtott orr és a benzinbefecskendezés

Bogár-örökségként megtartották a torziós rugózást, igaz, az első felfüggesztést alaposan átdolgozták. Kezdetben az említett lépcsőshátúból és a kombiból (Variant) állt a kínálat, 1965-ben pedig megérkezett a harmadik, ferdehátú változat is. Ez TL rövidítéssel (Touren Limousine) futott, de a nyugatnémet autósok hamar ráaggatták a Traurige Lösung, vagyis szomorú megoldás gúnynevet. Ebben mutatkozott be a nagyobb, 1,6 literes, de továbbra is 54 lóerős motor, amely '67-től fontos autóipari mérföldkőként modern, többpontos Bosch D-Jetronic befecskendezéssel is kapható volt.

Közben apránként fejlesztgették az 1500/1600 modellcsaládot, bevezették a ferde lengőkaros hátsó felfüggesztést, az első tárcsafékeket és a 12 voltos elektromos rendszert, de a tanulmányként régen bemutatott kabriót nem vették gyártásba. 1969-ben modellfrissítésre került sor,

ekkor ellaposították és 11,5 centivel megnyújtották az orrát, amitől 42 literrel nőtt az első csomagtér.

Szögletesebb lökhárítókat tettek a VW-re, megnövelték az első irányjelzők és a hátsó lámpák méretét. Továbbra is fontos piac volt az Egyesült Államok, oda leginkább klímás, automataváltós modelleket exportáltak.

Dél-Amerika szintén fontos piaca volt, olyannyira, hogy Brazíliában Marcio Piancastelli formatervező jóvoltából saját változatok készültek, a családosok régi vágyát teljesítve négyajtós karosszériával is. Végül a Typ 3 Nyugat-Németországban 1973-ig, míg a brazil szerelőszalagokon egészen 1980-ig készült, de a hatvanas évektől már nem ez állt a kínálat csúcsán: addigra elérhetővé vált a nagyobb, szintén farmotoros Volkswagen 411 (Typ 4). Mindkét modellt a lényegesen korszerűbb, fronthajtású Passat váltotta le, amelynek első generációja még az Audi 80 egyszerűbb, ferdehátú átirata volt.

Egy szép példány, ami évi 1000 kilométert sem futott

Tesztautónk egy modellfrissítés utáni, lépcsőshátú 1600-as, szépen megőrzött állapotban. Papírokkal bizonyíthatóan egygazdás, rozsdamentes és hiánytalan, 53 évesen is kifogástalanul működik, pedig sohasem restaurálták. Jelenlegi tulajának korábban volt egy Bogara, ezt az autót Németországban élő barátjának szomszédja hirdette. A mindössze 51 ezer kilométert futott Typ 3-ban csak az olajat és a gyertyákat kellett kicserélni, lényegében érintetlen 53 évesen; egyedül a korhű rádiót hiányoljuk belőle. Amúgy a jól felszerelt, de nem csúcs L kivitel, amelyből kimaradt egy kedvelt extra, a tolótető.

Puritán, mégsem egyhangú a részben lemez (és így a karosszéria színére fényezett) műszerfal, a háromtagú óracsoport pedig igazán látványos. Nagyméretű, króm kürtkarimás kormányt tekerhet a sofőr, az ülések elég nagyok és kifejezetten puhák, az első lábtérre sem lehet panasz.

Miután indítunk, jellegzetes, bogarasan fütyülő boxerhang szűrődik be kissé fojtottan a kabinba,

a motor alapjáraton érezhetően remegteti a kasztnit. Rövid bemelegítés után próbakörre megyünk, és egyből feltűnik, hogy a váltója egészen jó: hosszú utakon, de könnyen kapcsolható, pontosan kattan a fokozatokba.

Sajátos, hogy az egyesért és a hármasért egészen előre kell tolni a kart, a páros fokozatokban pedig szinte függőlegesen áll; a hátramenetet balra hátra találjuk. Bogár-örökségnek tekinthetők a padlóból kinövő pedálok, furcsán mozognak, a kuplung útja hosszú. Rövid az egyes fokozat, a boxer nem forog szívesen, és magasabb fordulaton csak zajosabb lesz, jelentősen erősebb nem. Komótosan gyorsul a VW, az utazótempója 90-100 km/h, ekkor 3000/perc körüli a fordulatszám. 100 felett már szerény a rugalmasság, viszont a gördülési- és szélzaj is elfogadható marad, így lehet a kabinban beszélgetni.

A legkevésbé sem sportos, de bizalmat ébreszt

Lágyra hangolt futóművén az 1600 L könnyen libeg át az úthibákon, de érzékeny a nyomvályúkra és az oldalszélre, ráadásul az egyenesfutás nem igazán pontos. Kanyarban kissé megdől és nyomokban túlkormányzottságot is mutat. Mindezt nagy holtjátékú csigagörgős kormánnyal kell helyrehozni, melynek nem erőssége a pontosság és a gyors reagálás, viszont a könnyű orr miatt álló helyzetben sem kín tekergetni. Lassításkor elöl tárcsa-, hátul dobfékekre, és szervórásegítés híján a vádlinkra hagyatkozhatunk, de ezzel a sportruhába öltözött rokon, a Karmann-Ghia (Typ 34) is ugyanígy van.

Bár a mai forgalommal már nehezen tartja a ritmust az 1600 L, viszonylagos ritkasága és hangulata kellemes veteránná teszi,

amihez megbízható szerkezet és egész jó alkatrészellátás társul, leginkább a rozsdásodás jelenthet taposóaknát a sokat látott példányoknál. Évtizedeken keresztül nehezen lépett ki ez a modell a kultikus és hatalmas darabszámban értékesített Bogár árnyékából, de mára egyre többen értékelik oldtimerként, amit az árak is tükröznek (a bemutatott autót például 6,89 millió forintért hirdetik), a kínálat nagy részét pedig a Variantok teszik ki – hiszen egykor minden második újonnan eladott Typ 3 kombi volt.

Műszaki adatok - Volkswagen 1600 L (Typ 3)

Motor: OHV-vezérlésű, négyhengeres, léghűtéses boxer, hátul hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1584 cm3. Furat x löket: 85,5 x 69,0 mm. Kompresszióviszony: 7,5:1. Teljesítmény: 54 LE, 4000/perc fordulaton. Nyomaték: 110 Nm, 2200/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul ferde lengőkaros független. Elöl-hátul torziós rúdrugók és hidraulikus lengéscsillapítók. Kétkörös fékrendszer, elöl tárcsa, hátul dobfékekkel.

Felépítmény: kétajtós, ötüléses, félig önhordó acélkarosszéria középvázzal és padlókerettel. Hosszúság x szélesség x magasság: 4340 x 1605 x 1470 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Csomagtartó: elöl 184 l, hátul 289 l. Tank: 40 l. Saját tömeg: 960 kg.

Végsebesség: 135 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 20,0 s.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil júniusi számában: