Grand Sport electric: ezt takarja a GSe rövidítés, és azonnal párás tekintetű reakciót vált ki azokból, akik emlékeznek még a nyolcvanas-kilencvenes évek GSi (Grand Sport injection) Opeljeire. A hírnév és a legenda megalapozott, ezek az autók kiválóan vezethető, sportos gépeknek számítottak, méltó ellenfelei a GTI Volkswageneknek. Utódaik sokáig az izmos, turbós OPC-k voltak, a közelmúltban pedig, már a francia tulajdonú Opel érában egy időre visszahozták a GSi márkanevet, amely, mint az Insignia tesztjéből is kiderült, pályanapra is bevethető fenevad helyett egy gyors utazóautót takart.
Most új éra kezdődik a villámos márka sportos modelljeinél, amelynek mikéntjét az Astra aktuális, L kódjelű és teljes egészében Stellantis (PSA) technikára épülő generációja mutatja be. Öltözék terén rokonához, a Peugeot 308-hoz hasonlóan egészen parádés, számomra ez a két autó a kategória két talán legjobban sikerült formaterve. Arról nem is beszélve, hogy miközben rég a SUV-ok uralkodnak, egy szépen megrajzolt kompakt érkezése igazi felüdülés. Ezen már az 1,2-es, háromhengeres Astra kapcsán is elmélkedtünk, amely – a szentgotthárdi ős miatt is – mindenhol óriási feltűnést keltett.
Persze a most kipróbált, hazai zöld helyett még német rendszámos, jól felextrázott GSe tesztautó minderre rátesz néhány lapáttal:
a fekete és a fehér, az élek és a hajlítások, a műanyag, a fém és az üveg kontrasztja határozza meg hangulatát, az arányai pedig egy vérbeli hot hatch-et idéznek. Igazán ütős az eleje a Vizor maszkban elrejtett fekete logóval és látványos légbeömlőkkel, mégis a hátulnézete a kedvencem a csíklámpákkal. Fokozhatták volna a látványt két kipufogóvéggel, de az ökoszellem jegyében az egyetlen csövet is eldugták, vigaszul a profilt szép, 18 colos GSe alufenik dobják fel.
Belül sem okozott csalódást az egynapos tesztvezetésen megismert csúcs-Astra, ha nem is prémium, de nagyon jó minőségű az utastér. Kiválóak a hasított bőr fejtámlával integrált fotelek, amelyeknek még a combtámasza is kihúzható, elsőre éreztem, hogy jól tartanak és kényelmesek, szerencsére néhány órával később sem változott meg a véleményem. A műszerfal elrendezésével nincs bajom, a hosszú, vezető felé forduló képernyősáv valójában két külön kijelző. Hátul csak átlagos a helykínálat, két középtermetű felnőtt éppen elfér, e téren jobb a nyújtott tengelytávú kombi (Sports Tourer).
Természetesen ez a szállítókapacitásra is igaz, az ötajtós ferdehátú csomagtere ugyanis a kipróbált plug-in hibrid GSe-ben 350 literes (70-nel kevesebb, mint a hagyományos belső égésű motoros kivitelekben).
Mindez kevésnek azért nem mondható, két ember úti holmijait vagy egy nagybevásárlás cuccait szépen elnyeli,
ám számolni kell azzal, hogy valószínűleg a töltőkábelt sem az ölünkben fogjuk hurcolni. Szerencsére az apróbb személyes tárgyaknak a kabinban ügyesen alakítottak ki rekeszeket, van bélelt és zárt szemüvegtartó a középkonzolon, a kézi váltó száműzésével is sok hely felszabadult.
Az Opelnek már a PSA előtti időkben sem mindig volt erőssége az HMI, vagyis az ember-gép interakciók megtervezése, néha sötétebb rémálmaimban előjön az első Meriva középkonzolja, amelyen minden logikától mentesen szórtak szét apró gombokat. Kétségtelen, hogy az új Astra kezelhetősége sokat fejlődött, logikusak a kormányküllőkön lévő kapcsolók, és jó érzékkel az érintőképernyő alá is tettek két sor fizikai gombot, ahonnan a klímát, az ülés- és kormányfűtést, illetve más funkciókat lehet vezérelni. Sajnos a menürendszernél már akadnak gondok, hosszasan el lehet bolyongani benne.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!