Amióta világ a világ, a gazdaságosság érdekében mindig voltak autógyártók közötti összefonódások, legfeljebb nem kötötték nyíltan az emberek orrára. Esetünkben a Volkswagen és a Ford fejesei pár éve kezet ráztak, aminek értelmében a Volkswagen a MEB villanyautó-platformját és a Caddy-t biztosítja a Fordnak (utóbbiból lett az új Connect), míg a kék oválosok adják a Transitot és a Rangert, hogy átcímkézve Transporter és Amarok születhessen belőle. Ebből a haszonjármű-együttműködésből származik a menetpróbánk főszereplője, hogy hadat üzenjen a zömében japán pick-up mezőnynek.
Tehát akkor egy Ford Rangerben ülünk? Végül is, a szoknya alá nézve igen, de a Volkswagennél jó munkát végeztek, a megjelenés határozottan illik a márkaarculatba. Felszereltségtől függően krómozott, vagy fekete X-et ábrázol az orr-rész,
a rendszám felett a lökhárítóban és a plató ajtaján pedig dombornyomott „Amarok" felirat erősíti az identitását.
Alapáron LED-esek az első fényszórók, magasabb felszereltségnél mátrix kivitelű jár, intelligens kitakarással. A kerékjáratok feletti határozott domborítások az előző generáció optikájára emlékeztetnek, de fekete betétesek és kevésbé állnak ki.
Egyáltalán nem apró termetű az Európában csak dupla kabinosként piacra kerülő új pickup, mely a régihez képest még hosszabbra nőtt (így már 5,35 méteres), és a tengelytávolsága is nagyobb lett. Természetesen maradt a klasszikus létraalvázas felépítés és a hátsó merev híd, terepképességeit jelzi a 30 fokos első és 26 fokos hátsó terepszög. Középső rámpaszöge akár 21 fok is lehet, legalábbis oldalfellépő nélkül, terepgumikon. A gázlómélysége derék 80 cm, azonban ettől még nem számít kétéltűnek, úgyhogy óvatosan a folyón való átkelésekkor – ahhoz ajánlott egy utólagos snorkel.
Ennyit a száraz számokról, a tesztnap programja erős bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy nem az Amarok képessége lesz a gyenge pont egy vadregényes túra alkalmával. Több napnyi esőzés után jártunk vele erdőben és épített tereppályán is, a néhol tengelyig érő sárban pedig egyszer sem sikerült elakadnia a csapatnak. Persze nem csak terepjáróként, hanem kisteherautóként is vizsgáznia kell, amelynek egyik legfontosabb eleme az 1, 65 méter hosszú plató - erre akár két raklapot is fel tudunk szuszakolni, ha a lenyitott ajtóra is pakolunk, és a praktikummal sincs gond.
A raktér oldalfalán és alján is találunk rögzítőszemeket, illetve beépített mérőlécet, sőt, kérhetjük LED világítással is, ami a fülkéből és hátulról egyaránt működtethető. Ami a rakomány védelmét illeti, lehet elektromos platórolót választani, akárcsak a Ford Rangernél, vagy felszerelhető hardtoppal.
Duplakabinos kasztni esetén tisztességes, 1,19 tonna hasznos teherbírással lehet kalkulálni,
plusz 3,5 tonnás fékezett utánfutót is elvontathat. Dacára a hátsó laprugóknak, a kategória átlagához képest terheletlenül is egész elfogadhatóan lép át az úthibákon, így nem rázza ki a lelket utasaiból, bár nyilván távol áll tőle a személyautók komfortja.
Lényeges szempontja a kényelemnek, hogy már nem csak elöl, de hátul is valóban alkalmas felnőttek szállítására akár hosszabb távon. Bár lépten-nyomon prémiumként hivatkoznak az új pickupra, mi ezt nem erőltetnénk: teherautó-szinten tisztességes belteret kínál ugyan, de a kopogós műanyagok mindig emlékeztetnek arra, hogy a SUV-ok más kasztba tartoznak. Egy-két ezer kilométert futott tesztautóinkban gyűrött szélű ülésekkel és műanyagból készült, meghajló küszöb alatti fellépőkkel találkoztunk, ezek a bakik nem erősítik meg a csúcsminőség és az elpusztíthatatlanság mítoszát.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!