Mindig izgalmas dolog valami új modellt először látni vagy vezetni. Idén ősszel debütál majd az új Superb – amelyet szintén vezettünk, de egyelőre még nem szabad semmit sem elárulnom róla, annyira titkos – és az új Kodiaq, a Skoda második generációs középkategóriás, hétszemélyes SUV-ja.
Mindkét modell gyakorlatilag készen van,
már csak a tesztelésük és finomhangolásuk zajlik. Az egynapos eseményen nemcsak vezethettük az elmaszkolt prototípusokat, de szigorú biztonsági protokoll mellett megmutatták a két típust álcázás nélkül is. Beléjük is lehetett ülni, megnyomkodni, kipróbálni mindent, négy hónappal a világpremier előtt, persze ide a fényképezőgépet már nem vihettük magunkkal.
Tágas hétszemélyes SUV megfizethető áron, mi másról ábrándozna a tipikus családos autóvásárló? Skodát – így a Kodiaq-ot is – tipikusan mégis céges flottákba vesznek, mert ár/érték arányban kiváló, jól tervezhető a karbantartása, ráadásul a lízing végén kifejezetten könnyen lehet továbbértékesíteni. 2016-ban mi is ott lehettünk az első generációs Kodiaq berlini világpremierjén, amelynek díszvendége Kerekes Vica volt (a Csehországban igen ismert és népszerű felvidéki színésznőt olyan rajongással vették körül a Skoda felső vezetői és hivatásos fotósai, mintha a legnagyobb hollywoodi sztárok közé tartozna).
Már akkor sejteni lehetett, hogy a Volkswagen Tiguan Allspace és a Seat Tarraco cseh alternatívájának számító Kodiaq az aranytojást tojó tyúkja lesz a Skodának, és ez be is igazolódott:
bő hat év alatt kb. 800 ezer darabot értékesítettek belőle a világon
(Kínában a legnépszerűbb, ott 160 ezer fut belőle), Csehország mellett Ukrajnában, Indiában és Kínában is gyártották. A vásárlók 60 százaléka ötüléses kivitelt vett, és ugyanekkora volt az összkerekesek aránya is. Ami ennyire sikeres, azon nem érdemes drasztikusan változtatni, és ezt Mlada Boleslávban is tudják, ezért az új Kodiaq-generáció az első óvatos, de alapos továbbfejlesztéséből született.
Senkinek sem fog nagy meglepetést okozni a Kadiaq II külseje, a karosszéria arányai például megmaradtak, de
a hossz 6 centivel, 476 centire nőtt
(a 279 centis tengelytáv változatlan). Az alapvetően változatlan külső azért kapott néhány olyan látványelemet, amelyektől a Skoda azt reméli, hogy elalél majd a közönség. Például divatos, kétszintes fényszórók lesznek elöl, a nappali menetfény átlóg a felső részből az alsóba, de a gyáriak szerint izgalmas látványt nyújt a hűtőrácson teljes szélességben végigfutó LED-csík is.
Hangzatos nevű, Crystallinium kék üvegbetétek lesznek a feláras full LED-mátrix fényszórókban, ezek a hagyományos cseh színezett kristályüvegre emlékeztetnek, és kiemelik a fényszórók kontúrjait, amivel egy csipetnyi eleganciát adnak a megjelenéshez. Nem rossz az összhatás, viszont nincs meg a Kodiaq-ban a felismerhetően skodás karakter, se az orr-részről, se a lámpákról nem lehet elsőre rávágni, hogy igen, ez egy Skoda.
Kár, hogy az utastérről még nem mutathatunk képeket, mert ez viszont azonnal levett a lábamról: okosan keveri a modern hangulatot a klasszikussal, továbbra is szinte feleslegesen tágas, és skodás módon átgondolt. A legnagyobb változás, hogy
az automatikus váltó előválasztó karja felköltözött a kormány mellé
bajuszkapcsoló formájában, az ID modellekhez hasonlóan tekergetve lehet váltani rajta a menetirányok között. A középkonzolon így sok hely szabadult fel, amit arra használtak fel, hogy egy dupla beállásos, 15 kW teljesítményű, hűtött, vezeték nélküli telefontöltő-boxot alakítsanak ki benne a szokásos tárolási lehetőségek mellett.
Digitális a műszerfal (10,25 col), rendelhető head-up display, középen pedig egy 12,9 colos képernyő trónol, amit teljesen újraterveztek. Az újkori Volkswagenek zűrzavaros kezelőfelülete után megnyugtató volt tapasztalni, hogy pár perc nyomkodás után egész használhatónak tűnik a rendszer. Került a képernyő alá egy fizikai kapcsolópanel is, amelyre nagyon büszkék a csehek, mert egyszerre analóg és digitális: a három kör alakú tárcsa közepén három kis képernyő van, amelyeket befele nyomva lehet váltani, hogy éppen mit állítsanak. A két oldalsó például a hőfokot és az ülésfűtést/szellőzést tudja kezelni, a középső pedig a hangerőt, a befújás erősségét vagy amit szeretnénk, ugyanis programozható.
Hozzá kell tenni, hogy nem a spanyolviaszt találták fel a csehek (a Renault már évekkel ezelőtt hasonló kezelőszerveket alkalmaz), csak éppen megcsinálták úgy, hogy intuitív módon működjön. A beltér egyébként igényes anyagai közül a tárcsák műanyagja sajnos lefelé lóg ki, érthetetlen, hogy miért nem használtak alumíniumot, sokkal jobb lenne a tapintásuk és talán nem ment volna csődbe a cég sem.
A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson tovább!