Édes-savanyú fogás európai tálalásban - Dongfeng Forthing T5 Evo teszt

Német dizájner tervezte, japán a motorja, mégis a kínai autógyártás fontos képviselője a Forthing T5 Evo. Vajon megüti az ingerküszöböt Magyarországon egy itthon ismeretlen márka? Egy hétig vezettük a látványos formájú, 1,5-ös turbómotoros kompakt SUV-ot, így fel tudtuk tárni a jó tulajdonságait és a hiányosságait is, hogy meg lehessen válaszolni a legfontosabb kérdést az ár-érték arányról.

Nem ez az első kínai jármű az Autó rovat karmai között, a közelmúltban volt már MG ZS és MG HS is a parkolónkban, vezettünk BYD furgont, LEVC taxit és NIU villanyrobogót, jártunk hazai Geely-bemutatón, illetve részletesen foglalkoztunk a kínai autóipar várható offenzívájával is. A Dongfeng magányosan ácsorgó modelljeit viszont eddig csak az Óbudai Autójavító (VW-csoport) kerítésén túlról láthattuk. Nagyon vártuk tehát a T5 Evo tesztjét, de már rögtön az átvételnél tudatosították, hogy a tesztautó konfigurációja nem szerepel az árlistán, és valóban szokatlan is volt a felszereltsége.

Új szereplőként mindig nehéz érvényesülni, pláne egy meglehetősen telített piacon, ahol a keresleti helyett (vége a hosszas várakozási időknek) már alapvetően kínálati túlsúly van (áremelkedések). A T5 Evo mégis akkora érdeklődést váltott ki polgártársaimból, hogy utoljára talán a Bentley Flying Spurben éreztem magam ekkora celebritásnak. Emberek mutogatnak, integetnek, van, aki a parkolóban, de olyan is, aki piros lámpánál kezdeményez beszélgetést, a teszthét csúcspontja mégis az a pillanat volt, amikor egy Ferrariból kezdtek el fotózni. Lehet, hogy összetévesztettek valakivel?

Divatos és nagyon is átgondolt formaterv

Vagy inkább valamivel, merthogy a T5 gyanúsan hasonlít a legújabb elektromos Lotus SUV-ra, az Eletre-re. Ilyenkor hajlamos az ember egyből elkönyvelni, hogy ez bizony egy újabb kínai dizájn klónozás, de alaposabban utánanézve, az Eletre-t 2022 tavaszán leplezték le, a T5 Evo pedig már 2020 óta gyártásban van. Akkor most ki is másolt kiről? Talán a hasonló orrkialakítás tényleg csak a véletlen műve, mindenesetre tény, hogy nagyobb presztízsű márka emblémája is lehetne rajta a jellegzetesen távol-keleties Dongfeng logó helyett, maga a karosszéria ugyanis jó formatervű.

Ami a méretét illeti, a jó kiállású T5 egy kompakt SUV, 4,56 méteres hosszal és 1,86-os szélességgel, nagyjából a Hyundai Tucsonnal, a Toyota Corolla Cross-szel és a Volkswagen Tiguannal összevethető.

Hátulról a csíklámpával már inkább egy Porschére hajaz, még a Forthing felirat elhelyezése és a betűtípus is stimmel,

de az összhatás mégsem gagyi. Tesztautónk jáde zöld színe megosztó, igaz, létezik gyári pink is, szerencsére a többi hat árnyalat könnyebben emészthető. Minden fényforrás alapáron LED-es, a T5 kevés krómmal és sok-sok fekete műanyag betéttel követi a mai divatot.

Igazi meglepetés a négy valódi kipufogóvég, ilyet tényleg már csak a drága sport SUV-okon lehet látni. Arányait tekintve igazán akkor lenne ütős a Forthing, ha pár centivel szélesebbre húzták volna, főleg a farát, de így is felülmúlta a várakozásaimat az élő mustra. Sebaj, gondoltam, belül biztosan lesz egy-két olyan égbekiáltó gagyiság, amit majd térdet csapkodva mesélhetek az olvasóknak. Nos, csalódást kell okoznom, mert nem tudtam felröhögni az ajtócsapódásán, az illesztéseken vagy valamilyen minőségi bakin. Ugyanakkor tény, hogy kissé jellegtelen, unalmasan fekete utasteret kapunk.

Első ránézésre korszerű műszerfal

Ami a vezetőülést illeti, rövidnek tűnt a lapja és a támla teteje sem illeszkedett a hátgörbületemhez, de irtó erősen képes masszírozni, jól érezhetően hűt és fűt, illetve elektromosan állítható. Ötletes módon az anyósülés állítógombjait a sofőr felőli oldalra helyezték, így balról is elérhetők. Tárolórekeszből nincs hiány, könnyen belakható a T5, a középkonzol jó magasan van, az elektronikus váltókar igényes bőr-fém kombináció – eddig szinte prémium a minőségérzet. Tetszett az óriási üvegtető is, de furcsa, hogy a gombot végig – jó 15 másodpercig – nyomni kell nyitáshoz és záráshoz.

Messze nem tökéletes a klímakonzol, napfényben alig látható zongoralakk érintőgombokkal kell kezelni, és bár hőfokot lehet állítani egy tekerővel, az jó pár másodperc késéssel visz el a hűtés-fűtés menüjébe.

Apropó, multimédia, a szellőzésvezérlést leszámítva gyors, de végtelenül egyszerű is, csekély a személyre szabhatóság,

és vannak olyan bosszantó apróságok, mint a rádió, ami nem írja ki az RDS-készülékeken rég megszokott állomásneveket. Szintén átgondolatlan a kezdőképernyő, semmi hasznosat nem tud megjeleníteni, például a fedélzeti számítógép adatait vagy a külső hőmérsékletet.

Szokatlan a vezető előtt lévő műszeregység is, ami nem egy kijelző, hanem egy folyadékkristályos, kvarcóraszerű nagy lapka. Szerencsére a sajtófotók alapján itt lehet LCD is, remélem, a véglegesen itthon kapható felszereltségekbe bekerül, mert ez itt mókás ugyan, de eléggé faragatlan megoldás. Elöl és hátul amúgy rendesen el lehet férni az utastérben, négy felnőtt akár hosszabb útra is indulhat vele. De mi újság a csomagokkal? Az ötödik ajtó elektromosan, meglepően tempósan nyílik fel: 480 liternyi holmit lehet itt elhelyezni, vagyis átlagos a kapacitás, sajnos karcolódósak a műanyag kerékdobok.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!