Nyugdíjascsoport érkezik a kisvasúthoz, egy úr kicsit közelebb merészkedik a bordómetál W214-hez, és talán nem is a vonalvezetés, hanem a csillogás nyűgözi le – míg a felesége utána nem szól, hogy késő van, a vonat nem vár. Pedig fotózás közben szívesen elmondtuk volna neki, hogy ez lehet az utolsó belső égésű motoros Mercedes, már amennyiben tényleg sikerül tartani a menetrendet, persze nem itt, hanem Stuttgartban. Ahogy sok más gyártó, úgy a Daimler AG vezetése is fogadkozik, hogy a 2035-ös uniós tiltást ki nem várva, nyolc éven belül mindent villamosít, és lám, mára a kínálatban tíz elektromos EQ-modell sorakozik.
Néhány piaci folyamat, illetve például az ősi rivális BMW több technológiára épülő jövőképe azért némileg megkérdőjelezheti, hogy sínen-van a terv, nem véletlenül fogalmazott árnyaltabban egy újabb interjúban Ola Källenius Daimler-vezér:
azokon a piacokon állunk át elektromos hajtásra, ahol azt a feltételek lehetővé teszik".
Bármit is hozzon a jövő, most nincs idő tovább elmélkedni, egy óra múlva le kell adni tesztautót, úgyhogy beindul a négyhengeres dízelmotor, nagyot fordul az első és kicsit a hátsó kerék (nevetséges, akár 10,8 méteres körön fordul az E a feláras összkerék-kormányzással), már készülhet is egy fotó a faráról.
Tény, hogy a formái sokkal inkább emlékeztetnek az S-osztályra, mint a kevésbé autó-, vagy legalábbis Mercedes-limuzinszerű EQE-re, gyönyörű az előredöntött hátfal és a domborodó sárvédő, a kissé hatásvadász módon belül csillagmotívumos lámpákat pedig az egész hátfalon végigfutó díszléc közi össze. Szerencsére a stuttgartiaknak eszük ágában sem volt a divatra hallgatva száműzni a krómokat, még a legsportosabb, AMG Line felszereltségű tesztautónkra is bőven jutott belőle, még a kétoldali kamu kipufogóvég köré, illetve a kocsi orrára, a valódi hűtőrácsra is rengeteg apró csillag formájában.
Feltűnő, mindenesetre szokni kell az E-osztály hatalmas maszkját, főleg, ha a kedves vevő a szélein futó díszkivilágítással rendeli meg, ugyanakkor a jó, akarom mondani, konzervatív ízlésűek sem fognak csalódni, mert az Elegance felszereltséghez klasszikus hűtőrács jár, a motorháztetőn pedig kiálló embléma tolja a levegőt (ezt amúgy a Mercedes újabban a legdrágább kisbuszánál és Maybach SUV-jainál is bevezette). Bő húsz éves hagyományt követve a felső-középkategóriás modell lámpatestei eltérnek a C- és az S-osztály kaptafájától, itt lágyabbak lettek a vonalai, és különösen az elsőknél szokatlan a hullámos aljú kialakítás.
Természetesen alapáron is LED-es a fényszóró, de az igazi nagy szám a nagyfelbontású, a távfényt önállóan fel-le kapcsoló Digital Light, amely az üdvözléseken túl a biztonsági rendszerek üzeneteit is az útra vetíti – például figyelmeztet, ha útépítéshez közeledünk. Bár most nem tudtunk kipróbálni, más Mercedesből ismerve
hasznos a csodalámpa, míg a kasztni vonalába simuló, érintésre előbújó kilincsek esetében erről nem vagyunk meggyőződve,
hosszadalmasabb így a nyitás. Akinek ez kevés, kérhet digitális kulcsot, ezzel akár 16 személy kaphat nyitási-indítási jogosultságot a megfelelő Apple okoseszközére.
Profilból sem mutat rosszul az E-osztály hatodik generációja, különösen ebben a színben és a fekete, 20 colos AMG Line felniken: klasszikus hátsókerekes arányai vannak (rendelhető 4Matic összkerékhajtással, ezt tesztautónk is megkapta), és lágyabbak a vonalai, mint a szintén vadonatúj BMW 5-ös sorozaté, ugyanakkor közel ötméteres hosszával játékautónak sem tűnik. Van benne anyag – mondaná a kisvonatos bácsi, és való igaz, hiába az alu-acél vegyes építésű karosszéria, már az E 200 alapmodell is 1,82 tonnát nyom, ami persze még mindig kisváltósúly az elektromos EQE bő 2,3 tonnájához képest, nem beszélve annak SUV-rokonáról.
Másként fest a helyzet, ha valaki ragaszkodik a zöld rendszámhoz, a benzines vagy dízel változatban is elérhető plug-in hibrid modellek ugyanis három-négy mázsával többet nyomnak, ráadásul csomagterük mérete jócskán zsugorodik: a limuzinnál 570 helyett mindössze 370 literes térbe lehet pakolni, ami egy B-osztályétól is elmarad. No de a mérleg másik serpenyője sem üres, a műfajban jókora kapacitású, 25,4 kWh-as akkuval ezek a modellek 100 kilométernél is többet elmehetnek tisztán elektromosan. Minden W214-ben bőséges az utastér helykínálata hátul, kellemes ülésekkel, napfénytetőnél is kellő méretű fejtérrel.
Legfeljebb arra lehet panasz, hogy az itt utazók lába kicsit nehezen fér be az első ülések alá, ugyanakkor az E-osztályt (a kizárólag Kínának késztett nyújtott kivitelt leszámítva) nem sofőrös limuzinnak szánták, hanem olyan tulajoknak, akik maguk ülnek a kormány mögé.
Alighanem ez lesz a pont, ahol a „bezzeg régen" iskola követői felhördülnek majd,
hiszen hagyján, hogy a szép kerek légbeömlők helyére kiviteltől függően automatikus állítású óriás-szellőzőrostély érkezett, és LED-díszkivilágítás dereng vagy pulzál mindenütt, a tájat minimum egy vezető előtti (12,3 colos) és egy óriási (14,4-es) középső kijelző uralja, igaz, legalább nem egybeépítve.
Akad azonban egy jó hír: annak, aki ennyivel beéri, és úgy konfigurál, hogy a luxusjachtokra emlékeztető faborítás legyen a fedélzeten, még a konzervatív ízlésnek is igen kívánatos autóbelsőt fog kapni. Aki inkább kütyürajongó, kérhet egy harmadik képernyőt jobb oldalra, amin a kedves anyós vagy más utas vezeték nélküli fejhallgatóval filmet nézhet, játszhat vagy netezhet, anélkül, hogy a sofőr odasandítana: őt, mint egy macska szempárja éjjel, figyeli egy-egy kamera a műszergyeség sötétjéből, és rögtön kitakarja a rendszer a mozit. De mi ez a púp a műszerfal közepén? Netán egy stopper tévedt ide a másik stuttgarti autómárkától?
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!