Nem a szépségéért, hanem a tudásáért lehet szeretni – Mercedes-Benz EQE SUV 350 4Matic teszt

Bár a formavilág eltér a belsőégésű típusoktól, azért az EQE SUV jól felismerhetően Mercedes maradt

Bármennyire is a klasszikus limuzinjairól híres a Mercedes, a trendekhez és kereslethez neki is igazodnia kell, így már számtalan szabadidő-autót tart a kínálatban. Nemcsak a hagyományos motoros, hanem az elektromos vonalon is igyekszik kiszolgálni a vásárlókat, ezúttal az utóbbiba tartozó EQE SUV járt nálunk, amellyel érdekes tapasztalatokat szereztünk.

Nincs olyan márka, amely annyiféle szabadidő-autót tartana a kínálatában – legyen az belső égésű motorral hajtott, plug-in hibrid vagy tisztán elektromos – mint a Mercedes-Benz. Az EQ jelzéssel elindított elektromos típuscsalád „átalakított" autókkal indult 2019-ben, vagyis egy meglévő benzines/dízel modellből fejlesztettek utólag villanyautót, ilyen volt az első fecske, az EQC, aztán a kisebb EQA és a magyar gyártású EQB is.

2021-re viszont már a Mercedes is elkészült a saját gördeszka platformjával, az EVA2-vel, amelyet dedikáltan villanyautókhoz tervezett. Az EQE és EQS limuzinok kapták meg először, utánuk pedig a felfújt „városi terepjáró" változataik, melyeket szörnyen kevés fantáziával EQE SUV-nak és EQS SUV-nak neveztek el (talán a stuttgarti márka az első, amely típusnévként használja a sport utilitiy vehicle kifejezésből képzett mozaikszót).

Könnyen vág rést a levegőben

Közülük a kisebbet, az EQE SUV-ot kaptuk meg tesztelésre, már amennyire kicsinek lehet hívni egy közel 4,9 méter hosszú, tükrök nélkül is majdnem 2 méter széles,

üresen 2,5 tonnát nyomó batárt.

A formavilág nagy meglepetést nem okozhat, az EQ modelleknél megszokott legömbölyített, kavicsra hasonlító dizájnt kapta meg az ez a Mercedes is, mert a jó légellenállás prioritást élvezett a fejlesztésnél. A 0,25-ös alaktényező tényleg remek egy magas építésű autótól, a 90-es évek aerodinamika-bajnok kupéja, az Opel Calibra például kikapna tőle ebben a versenyszámban. Igaz, az EQE szedán még nála is sokkal jobb (0,22-es) alaktényezővel bír, ami közel van a világcsúcshoz.

Annak ellenére, hogy az EQE SUV elvileg egy teljes kategóriával nagyobb az EQC-nél, csak 10 centivel hosszabb nála, és több ülése sincs. Igaz, a csomagtere 20 literrel nagyobb és hátsó lábtérben is veri a testvért, mert a tengelyei 16 centivel messzebb vannak egymástól. Összességében letisztult, egyszerűen formált lemezekből tevődik össze a karosszéria, de

a betonszürke fényezés is tehet róla, hogy a méretét leszámítva nem feltűnő jelenség.

Még úgy sem, hogy a tesztautónak a feláras AMG külső csomag miatt kicsit más az orr-része, elsősorban a lökhárító kialakítása, mint a mezei változatoknak.

Csodafényszóró, ami akár projektor is lehet

A Digital Light méregdrága, feláras tétel, viszont, ha csak egy extrát rendelnénk az autóhoz, ez legyen az. Egészen elképesztő vele sötétben a vezetés, amit autópályán is volt alkalmam megtapasztalni. Már a tompított is remekül világít, városban statikus és dinamikus kanyarfénnyel is segít, de az igazi show akkor kezdődik, ha elhagyjuk a település vége táblát. Oldalanként 1,3 millió(!) mikrótükör szórja a távfényt ha nincs senki a közelben, többszáz méter hosszan szinte nappali világosságot teremtve.

A mátrixos kitakarása a többi közlekedőnek pedig olyan precíz és hibátlan, amit eddig sehol máshol nem láttam. Autópályán például képes úgy kitakarni az előttünk haladót (vagy haladókat) a fénykévéből, hogy nem csak két oldalára, hanem még fölé is távfényt vetít. Ezzel az út feletti információs táblákat jóval messzebbről is látjuk. És akkor még ott vannak a vetítési funkciók (az autó méretét jelző téglalap sávszűkítésnél, ráfutásveszélyt, útépítést, gyalogost jelző ikonok, sávváltást segítő nyíl, stb.), amikről oldalakat lehetne mesélni.

Rejtélyes nyílás a sárvédőn

Azért kell az ablakmosó folyadékot a sárvédőbe vágott kis nyíláson át betölteni, mert a „motorháztető" elvileg nem nyitható (egy kis ügyességgel azért mégis). Amúgy csak műanyag burkolatokat és a hatalmas HEPA szűrőt találni alatta, még kitámasztó pálca sincs, nemhogy gáztöltésű teleszkóp. Sajnos az ajtók alja nem fedi be a küszöböt, így saras, latyakos időben könnyen összekoszolhatjuk magunkat a ki- és beszállásnál.

Hyperscreen nélkül is lenyűgöző a belső

Nem lóg ki a belsejével a most kapható Mercedesek közül az EQE SUV, nagyon high-tech és digitális, de közben steril is a környezet. A 3 millió forintos felárért árult Hyperscreen teljes szélességű üveglapja mögé három 12,3 colos kijelző is kerülhet, így az utas akár menet közben is nézheti a Netflixet. Alapáron azonban csak két képernyő jár (a középső állítva), a harmadik helyére pedig egy hatalmas felületű csillagmintás borítást kapunk, amellyel több baj is van. A hűtőmaszk borításához hasonlóan giccses, de ami zavaróbb, hogy kellemetlenül olcsó hatású, kemény műanyagból van, továbbá

menet közben nyikorog és recseg.

Márpedig egy alapáron is majdnem 40 milliós Mercedestől nem épp ezt várná az ember. Ehhez hozzájön, hogy rossz úton a hátsó ajtók felől is jöttek zörejek.

Mindez azért különösen kínos, mivel amúgy egy süketszoba az EQE SUV belseje menet közben. A villanymotorok hangja sosem hallatszik, a gördülési- és szélzaj minimális, még autópálya sebességnél is. Ez nem csak a komfortot növeli, hanem így jobban kiélvezhetjük a Burmeister prémium hifi nyújtotta kiváló hangzást. Visszatérve az anyaghasználathoz, az említett műanyag panelt leszámítva azért a legtöbb részlet rendben van. Bőséggel jutott az ajtókra és a műszerfalra is a bőr-Alcantara kárpitozásból, de az ezüstös és bronz dekorelemek is működnek. A középkonzol zongoralakk-fekete része azonban megint csak olcsó hatású, viszont ez, és a már említett csillagmintás felület más borítással is kérhető.

Hihetetlenül részletes beállításokra ad lehetőséget a fedélzeti multimédia gyors és szép grafikájú szoftvere. Vezeték nélkül tükrözi az okostelefonunkat, villámgyorsan indul és működik, még a műszerfal stílusát is a saját ízlésünkre szabhatjuk. Nincs fizikai klímapanel, a légbefúvás az érintőképernyőről állítható, amelyen alul fixen ott van a vezérlőfelület. A kormányon lévő kapacitív érintőgombok viszont nehézkesen használhatók: bár rengeteg funkció elérhető innen is, a felületek kicsik és némely gomb akár több különböző módon is használható: simogatva, érintve, csúsztatva, megnyomva, hosszan nyomva, de haptikus visszajelzés nélkül (amit az érintőképernyő viszont megad).

A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson tovább!