Pontosan négy évvel ezelőtt lépett be az európai piacra a Corolla 12. generációja, amely számos újítást hozott elődjéhez képest, azon kívül is, hogy – Auris helyett – újra Corollának hívták megint minden karosszériaváltozatát, nem csak a négyajtós szedánt. Például már az alacsonyabb súlypontot és jobb vezetési élményt adó TNGA építőkészleten alapult, és kigyomlálták a motorválasztékából a dízeleket, amiből korábban háromfélét is lehetett rendelni.
Cserébe megjelent hozzá egy új kétliteres hibrid, amely ugyanolyan kis fogyasztás mellett nyújtott jóval fickósabb menetteljesítményeket, mint a megbízható, de harmatos 1,8-as. Ma már kijelenthető, hogy a világpiac a keblére ölelte a Corolla 12. generációját is:
minden évében több mint egymillió fogyott belőle,
ezzel a világ legnépszerűbb autótípusának számított egészen 2023-ig, de akkor is csak a Tesla Model Y tudta megelőzni.
2023-ban érkezett meg a modellciklus felénél esedékes modellfrissítés, amit egyáltalán nem vett félvállról a Toyota annak ellenére, hogy kívülről alig változott valami az autón. Más lett az első lökhárító rácsának mintázata, kapott egy apró krómdíszt a ködlámpafészek, és módosítottak a fényszóróba integrált LED-es nappali fény mintázatán. Ennyi.
Amúgy örültem, hogy nem nyúltak bele komolyabban a külső dizájnba, mert rég volt ilyen karakteres formája a Corollának, ami talán csak azért nem tűnik fel senkinek, mert
már rengeteg fut belőle az ország útjain.
A tesztre kapott példány a második legmagasabb felszereltséggel, a GR Sport Dynamic JBL-lel rendelkezett, ezért egyedi lökhárítókat viselt elöl-hátul, feketére fújták a tetejét, és tízküllős, 18 colos alufelnikre húzták a gumijait.
Belül sem történtek drámai változások: háromdimenziós mintákkal javították a kárpitok és felületek tapintását, de a minőségérzet és a formatervezési színvonal még így is elmarad egy Mazda3 vagy egy Honda Civic szintjétől; igaz, az anyagok a Corollában is többnyire jó minőségűek, és az összeszerelésbe sem lehet belekötni. De nem a
bérautós hangulatú, egyszerű, érzelemmentes beltér
volt eddig a Corolla legnagyobb hiányossága, hanem a lassú és nehézkesen kezelhető infotainment rendszer, amelyen a vásárlói visszajelzések alapján most javított a Toyota.
Bár az alacsonyabb felszereltségekhez még mindig csak 8 colos érintőképernyőt adnak, de a fejlettebb hardver és a logikusabb menüstruktúra már ezeknél is felgyorsítja a használatot, emellett végre online frissítést, felhő-alapú navigációt (négy évig ingyenes előfizetéssel) és beszéddel vezérelhető digitális asszisztens is kapunk, amely akár az ablakokat is lehúzza, ha arra kérjük.
Azonban a magasabb felszereltségű Corollákban – így a tesztautóban is – még nagyobb a fejlődés, mert ezekbe a bZ4X villanyautóból átvett Smart Connect+ rendszer és a hozzá tartozó, 10,5 colos érintőképernyő került, amely nem csak nagyobb és jobb felbontású a korábbinál, hanem elegánsabb is, mivel a csúnya fizikai gombokat eltüntették a két széléről. Ebben a navigáció még fejlettebb, például
szól a fix traffipaxok előtt
és a különleges időjárási körülményekre is figyelmeztet. Viszont az hiba, hogy az Android Auto még mindig csak vezetékkel működik, és a tolatókamera képe is maradt gyenge felbontású, segédvonalak pedig továbbra sem követik a kormánykerék elfordítását.
A középső felszereltségi szinttől a korábban analóg műszercsoport is átalakul egy 12,3 colos képernyővé, amely négy különböző grafikát és rengeteg különféle adatot képes megjeleníteni (a hibrid rendszer energiaáramlásától a vezetéstámogató rendszerek pillanatnyi működésééig). Kár, hogy a kormányon lévő gombokkal a kezelése egy hét használat után is több mint nehézkes volt számomra, vezetés közben gyakorlatilag képtelen voltam bármit módosítani rajta, annyira elvonta a figyelmemet az útról.
A GR Sport csomag nagy előnye, hogy tartalmazza a látványos kinézetű, váll- és vesemagasságban is jól tartó, kényelmes és mélyre engedhető sportüléseket, melyeket a fejtámlákon dombornyomott GR logóval és fémbetéttel, valamint teljes bőr-Alcantara kárpitozással láttak el. A GR logót az indítógomb is megkapta, de ennél jobban örültem a szintén a csomaghoz tartozó, tökéles vastagságú és jó fogású, perforált bőrrel bevont sportkormánynak, amely jó szögben áll, és széles tartományban lehet beállítani a távolságát.
A 12. generációs Corolla másik nagy hátránya eddig a gyenge infotainment mellett a szűkös második üléssor volt. Két átlagos magasságú felnőtt már nem fér el kényelmesen egymás mögött, és a hátsó ajtónyílás sem túl nagy. Ez a hiba a modellfrissítéssel sem változott, de szerencsére csak az ötajtós, ferdehátú változatra jellemző, a mostani tesztben szereplő kombi (Touring Sports) és a négyajtós szedán ebből a szempontból sokkal jobb, mert azoknak a tengelytávolsága 6 centivel nagyobb, amit a hátsó lábtér bővítésére fordítottak.
Természetesen a kombi másik előnye a nagy,
596 literes csomagtartó,
ami 125 literrel múlja felül a négyajtós, és 235 literrel az ötajtós Corolláét – nem véletlen, hogy a taxisok kivétel nélkül ezt választják. Apró szépséghiba, hogy a kétliteres változatoknál 15 literrel kisebb hátul a hely, mert azokban olyan zsúfolt a motortér, hogy a 12 voltos akkumulátort a csomagtartó alatt kellett elhelyezni.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!