Kedvencből kegyvesztettek: búcsúznak a Volvo dízelmotorjai

A Volvo kínálatában több évtizeden át fontos szerepet játszottak a dízelek, 45 év után azonban legördült a gyártósorról a márka utolsó gázolajos autója. Bemutatjuk a gyártó négy-, öt- és hathengeres mérföldköveit, amelyek nagy sikereket arattak, főleg Európában.

Sok európai márka kihirdette már a teljes elektromos átállás dátumát, köztük a Volvo is. A kínai tulajdonban lévő svéd márka a bátrabbak közé tartozik, következetesen már évek óta azt állítják, 2030-tól már egyáltalán nem gyártanak belső égésű motorral ellátott személyautót. Közben az is egyértelművé vált, hogy a korábbi közönségkedvenc dízeleket jóval ezelőtt kivezetik a kínálatból, az átmeneti időszakban a benzines hibrideké a főszerep.

Finálé: ez a kék XC90 volt az utolsó dízel Volvo. Persze a teherautóknál még jó ideig marad a technológia
Fotó: Volvo Cars

Már tavaly a New York-i klímacsúcson bejelentettek, hogy 2024-ben gördül le az utolsó dízel autójuk a gyártósorról, ami most meg is történt. A torslandai üzemben készült XC90 szabadidő-autót egyenesen a göteborgi múzeumba viszik, amivel végleg lezárul a márka dízelmotoros autóinak története. Ennek apropóján összeállításunkban a Volvo négy-, öt- és hathengeres gázolajosaival kapcsolatos mérföldkövekre emlékezünk.

 

1979: az első dízel Volvo személyautó

 

A Volkswagentől szerezte be a 2,4 literes, dízelmotort a Volvo, de a 244 GL D6-os nem csak azért volt nagy szám, mert ezzel a Volvo is belépett a dízelpiacra, hanem azért is, mert a világ első, hathengeres dízel személyautója volt. 86 lóerős teljesítménye korrektnek számított, és közben takarékosságával gyorsan sok hívet szerzett a modell, ami tágas kombi kivitelére (245) is igaz volt. 

Kerregő kocka: a 244-es különleges hangú dízelmotorja eredetileg a Volkswagen LT kisteherautóhoz és furgonhoz készült
Fotó: Volvo Cars

Ekkor már nem is lehetett kérdés, hogy a dízelmotor egyre nagyobb szerepet játszik majd a piacon,

ezért később bevezették a turbófeltöltős verziókat (ezeket megkapták a 700-as mellett a 900-as sorozat modelljei is). A D6-os blokkal ellátott Volvót még az Egyesült Államokban is kínálták, ahol úgy reklámozták, hogy egy tankkal (60 liter) akár 590 mérföldet, azaz 950 kilométert is meg lehet tenni.

 

2001: Saját kézbe veszik az irányítást

 

A 90-es évek közepén már tudta a Volvo, hogy csak úgy veheti fel a kesztyűt a dízelmotorokat rohamléptekben fejlesztő német prémiumgyártókkal (köztük az amúgy a 2,5-ös TDI-ket beszállító Audival), ha ők maguk is a dízelgyártás útjára lépnek. Ennek első gyümölcse volt a 2001-ben debütált, 2,4 literes, öthengeres turbódízel, a Volvo Cars első saját öngyulladós motorja, amely a Volvo V70-es kombiban ünnepelte világpremierjét. A Skövdében készülő, jellegzetes orgánumú erőforrás hihetetlenül népszerűvé vált, pár év leforgása alatt a kínálat törzsét már a D5-ösök alkották.

Első változatában 163 lóerőt tudott a V70 D5-ben debütált öthengeres
Fotó: Volvo Cars

 

2008: a downsizing-éra kezdete

 

Az erős öthengeres motorok alá pozicionált dízel csak 2008-ban jelent meg a Volvo portfóliójában, a Drive-E járműcsaládba a PSA-csoporttól érkező, 1,6 literes, négyhengeres common-rail dízel került. Bár elsőre furcsának tűnt, hogy a V70-esbe és az S80-asba is beépítették, a számok önmagukért beszéltek, szerény CO2-kibocsátásával kiérdemelte, hogy Svédországban a “zöld erőforrások” közé sorolják. A Volvo méltán lehetett büszke arra is, hogy 

a gyakorlatban több Drive-E modell hatótávolsága is elérte az 1300 kilométert.

Ekkoriban hallatlanul népszerűek voltak Európában a dízelek - a Volvo az 1,6 és 2,0 literes négyhengereseket a francia PSA-tól szerezte be
Fotó: Volvo Cars

 

2012: az első plug-in hibrid

 

Ma már szinte természetes, hogy minden nagyobb márkának van plug-in hibridje, 2012-ben azonban kisebb szenzációszámba ment, amikor a Volvo lerántotta a leplet konnektoros, dízel hibridjéről. A hivatalosan V60 D6 Plug-in Hybrid néven futó modell sok tekintetben a mai típusokkal is felveszi a versenyt, hiszen elektromos hatótávolsága az 50 kilométert közelítette, a 215 lóerős dízelmotor és a 70 lovas villanymotor révén erőből pedig sem volt hiány. Ahogy a Volvo mondta akkoriban, ez egy elektromos és hibrid autó kombinációja egy izomautó teljesítményével. Utóbbi állításban van igazság, hiszen a V60 D6-os 6,2 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből 100 km/órára.

Komplex technika, nagy spórolási potenciállal: a Mercedest megelőzve mutatta ba a Volvo dízel-hibridjét
Fotó: Volvo Cars

 

2013: Az utolsó felvonás

 

A Volvo Engine Architecture (VEA) motorcsalád volt a márka történetének második teljesen önálló dízelmotorja. Búcsút vettek az öthengeres felépítéstől, hogy átadja helyét a 2,0 literes, négyhengeres erőforrásnak. 

A skövdei üzemet egy gigaberuházás keretében készítették fel az új motorcsalád gyártására,

az eladási adatok alapján pedig gyorsan világossá vált, ez a dízel is sikerként vonul majd be a márka történetébe.

Többféle jelöléssel és teljesítménnyel (150-240 LE), de egységesen kétliteres lökettérfogattal készültek az utolsó dízelek
Fotó: Volvo Cars

Több technikai érdekességet is tartogatott a duplaturbós erőforrás, többek között az i-ART technológia miatt: ennél a rendszernél a közös nyomócsőben található egyetlen nyomásérzékelő használata helyett minden befecskendezőből visszajelzést kap a központi számítógép az egyes hengerekben lévő nyomásról, így égési ciklusonként módosítja a hengerenkénti befecskendezést. A VEA erőforrások villanymotoros rásegítést kaptak 2019-ben, vagyis lágy-hibridként ért véget a dízel Volvók pályafutása 2024-ben. 

2019-ben a Volvo európai eladásában még a dízelek voltak túlsúlyban a többi hajtáslánchoz képest.  

Fotó: Volvo Cars