A Toyota Research Institute (TRI) és a Stanford egyetem immár csaknem hét éve működik együtt egy olyan projektben, amely az autóvezetés, a közlekedés biztonságosabbá tételét tűzte ki céljául. Speciális fókuszuk az önvezető autók vészhelyzeti reakcióinak a tökéletesítése, amit egy rendkívül látványos módszerrel valósítanak meg: megtanították a robotpilótát driftelni.
Ehhez ugyanis arra van szükség, hogy a megperdülés határára kerülő járművet folyamatosan visszatereljék egy stabil, kontrollált menethelyzetbe, ami azt jelenti, hogy a járművezérlés a másodperc törtrésze alatt képes korrigálni a megcsúszással fenyegető helyzetet.
Az együttműködés most új fejezetébe lépett: egyszerre két autót vettek rá az összehangolt driftelésre. Ez hatványozottan összetettebb feladat, mint a szimpla drift, hiszen saját maga mellett környezetére is figyelnie kell az autónak – ebből a szempontból ez sokkal közelebb áll azokhoz az összetett kihívásokhoz, amelyek a forgalomban várnak az önvezető autókra.
A feladat komplexitását jelzi, hogy bár a két autó hardveresen jóformán teljesen azonos volt, vezérlésüket és szenzoraikat teljesen eltérő feladatokra programozták. Az elöl haladó autót a TRI kutatói készítették fel a manőverre: ennek az volt a feladata, hogy a kijelölt nyomvonalat követve megőrizze stabilitását, és ne haladjon meg bizonyos paramétereket (pl. kormányszög.) A követő Suprát a Stanford szakemberei programozták: ennek az elöl haladóhoz kellett igazítania a mozgását, mindig ügyelve arra, hogy váratlan helyzet felmerülése esetén is biztonságos ráhagyással tudja elkerülni az ütközést.
(Forrás: Smarter Media)