50 éve debütált az elpusztíthatatlan Volvo, amely még az utódát is túlélte

Az NHTSA hivatal a biztonság mércéjének választotta a Volvo 240-est, amely a világ első személyautója volt katalizátoros motorral.

Közel 20 évig gyártották a 200-as sorozatot, összesen 2,8 millió példány készült belőle Fotó: Volvo Cars

Nem csak manapság vannak olyan modellfrissítések, amelyet modellváltásnak állítanak be, de valahogy így született az 1974-ben piacra dobott Volvo 200-as sorozat is. Ránézésre épp csak az A-oszlop előtti karosszériarész változott a közvetlen előd 100-as sorozathoz képest, miközben 

a lemezek alatt két nagyon fontos változás történt:

 a korábbi blokkon alapuló, de már felül vezérelt motorokat vezettek be, és ekkor kapott gyűrődőzónákat a struktúra. Annyira biztonságos lett a Volvo 240-es és 260-as, hogy az USA-beli NHTSA (National Highway Traffic Safety Administration) hivatal mércének nevezte ki a bemutatást követően.

Fontos műszaki fejlesztés volt elöl a MacPherson-rugóstagos felfüggesztés, hátul pedig a kanyarstabilizátor megjelenése Fotó: Volvo Cars

A dobozforma megjelenés annak a Jan Wilsgaardnak a munkája, aki 1950-1990 között volt a Volvo főtervezője, és az előd 100-as, és az utód 700-as sorozat formatervét is elkészítette. Eleinte egy kerek fényszórót használtak, majd később készült négyzet- és téglalap-formájú fényszóró is, de volt dupla kerek és dupla téglalap (Sealed Beam) lámpákat tartalmazó fényszóró is az évek alatt a kínálatban, no meg a sportmodell a maga kerek fényszóróival, és azok mellett elhelyezett téglalap alakú kiegészítő fényszóróival... 1981-ben és 1986-ban esett át modellfrissítésen a típus.

A nyújtott változat reprezentációs célokra is megfelelt Fotó: Volvo Cars

Nyújtott tengelytávolságú változatot is készítettek, a limuzinok TE (Top Executive), a kombik T (Transfer) néven készültek. Előbbi különösen népszerű volt Kelet-Németországban, ahol az évek alatt 135 példányt vásárolt belőle az államapparátus – a köznyelvben a kormányzati negyedet Volvográdként emlegették. 

A kombi belsejébe 3-4 üléssort szereltek

 (a normál kombikhoz elérhető volt a csomagtérben elhelyezett, hátrafelé néző pótülés), ezeknek az autóknak elsődleges célja a személyszállítás volt, sokat iskolabuszként használtak Svédországban.

Iskolabusz helyett is bevált a négy üléssoros kombi Svédországban Fotó: Volvo Cars

A Bertone Olaszországban építette a 262 C jelzésű kupékat, a kétajtós limuzinhoz képest jobban döntött szélvédő és vastagabb C-oszlop jellemezte ezt a változatot, amelynek formáját szintén Jan Wilsgaard alkotta meg. Az USA-beli Volvo importőr a 25. születésnapjára rendelte meg a Newport Conversions cégtől a 262 C Solaire kabriót, amelyet azonban a svéd központ elkaszált, arra hivatkozva, hogy azok nem elég biztonságosak.

A szuperritka kabrióból csak öt darab készült Fotó: Volvo Cars

A 200-as modellsorozatnál már nem egyértelműen árulkodik a szám a motorról és a karosszériaváltozatról (1981-től már egyszerűen a 240-es számot használták az összes változaton), például Görögországban az adózási szabályok miatt még a 260-as is elérhető volt 1,8-as négyhengeres motorral, de a 240-es is elérhető volt hathengeres motorokkal. 

A Volvo 200-as sorozat volt a világ első autója szabályozott, hármas hatású katalizátorral,

 1977-től Kaliforniában, 1980-tól az összes USA-tagállamban a lambda-szondás, Bosch K-Jetronic benzinbefecskendezéssel szerelt B21F motorral szerelték a típust, ez a technológia csak a nyolcvanas évek közepén érkezett meg Európába. 1982-ben váltottak az elektronikus Bosch LH-Jetronic rendszerre.

A kupéban is kényelmesen elfért négy felnőtt a puha bőrüléseken Fotó: Volvo Cars

A Volvo itt kezdte használni a PRV blokkot, a Peugeot, Renault és Volvo által fejlesztett V6-ost, amely aztán a DeLorean DMC-12-esben is csalódást okozott. A 2664 köbcentis alumínium V6-os benzinbefecskendezéssel 136 lóerős, karburátorral 125 lóerős – a befecskendezős B21E blokk 123 lóerős volt. 

Egy 244 GL műszerfala 1980-ból
Fotó: Volvo

1980-ban 2,8 literre növelték a V6-os lökettérfogatát, amivel együtt kenési problémák is érkeztek, az 1981-ben piacra dobott 2,1-es turbómotor 155 lóerejével és 240 Nm nyomatékával felülmúlta a hathengeres tudását, és sokkal megbízhatóbb is volt.

Inkább elegáns, mintsem sportos volt a Bertone által gyártott kupé verzió Fotó: Volvo Cars

A világ első, hathengeres dízelmotorral szerelt személyautója is a Volvo 240-es sorozatnak köszönhetjük, hiszen a svédek már 1979 tavaszán piacra dobták a Volkswagen LT teherautóból származó 2,4 literes soros hathengeres dízellel (82 LE) szerelt autójukat, a BMW csak 1982-ben, a Mercedes-Benz csak 1985-ben jött ki a hasonló motorú modelljével. 

Nem volt valami fényes siker a teherautó-dízel,

 mert nem bírta a tartós nagy sebességű száguldást az autópályán, és típushibája volt a hűtési problémák miatt deformálódó hengerfej. 

1981-ben vezették be a 2,1 literes, 155 lóerős turbómotort, amely 195 km/h-s végsebességet és 9 másodperces százas sprintet tett lehetővé. Az erre épülő 300 lóerős versenyváltozat 1985-ben a Túraautó Eb-t és a DTM-et is uralta Fotó: Volvo

Olaszországban és Finnországban az Audi 100-asból származó, kétliteres öthengeres dízel (68 LE) is elérhető volt, utóbbi helyen 

alig 2% volt a vételár-különbség az öt- és a hathengeres dízel között,

 azonban a gépjárműadó és a biztosítási költség sokkal olcsóbbá tette a gyengébb változat fenntartását. Az első évben alig 600 darab dízel 240-es készült, és később se tudta megszorongatni ez a változat a megbízható négyhengeres benzinesek pozícióját.

Európa mellett Észak-Amerikában is nagy karrert futott be a 200-as sorozat Fotó: Volvo Cars

A modernebb motorokon kívül fontos műszaki fejlesztés volt az elöl MacPherson-rugóstagos felfüggesztés, a hátsó kanyarstabilizátor megjelenése, a fogasléces kormánymű sokkal pontosabbá tette az irányítást. A Volvo egyébként folyamatosan fejlesztette a 240-es típus biztonságát, 1980-tól adták az aszférikus, holttérmentes külső tükröt, Kanadában 1990-től már nappali menetfényt is adtak, az USA-piacon 

1990-ben jelent meg a vezetőoldali légzsák,

 1991-től opcionálisan blokkolásgátlót is lehetett választani.

Az 1983-as modellévben hivatalosan már minden modellt 240-esnek hívtak a korábbi 242, 244 vagy 245 elnevezések helyett Fotó: Volvo

Érdekesség, hogy az utód, az 1982-ben bevezetett 700-as sorozat anyagi sikere megmentette ugyan a Volvo autógyárat, de még így se volt képes a 200-as sorozat leváltására, hiszen 

az utolsó 240-es, egy halványkék kombi 1993. május 14-én készült el,

 míg a 700-as sorozat utolsó példányát már 1992 végén legyártották.