Általában az 1978-ban bemutatott 123-as T modelltől számítják a Mercedes-Benz kombik történetét, pedig az több mint egy évtizeddel hamarabb elkezdődött. A 110-es Fecske sorozat alapján a gyár mérnökei tervezték meg az Universal nevű kombit, amelyet aztán 1965 januárjában, a Brüsszeli Autószalonon lepleztek le.
A hátsó ülés ledöntésével 2,71 köbméteres rakteret lehetett kialakítani, és hogy ezt ténylegesen lehessen ki lehessen használni, megerősített rugókat és a szedánhoz képest nagyobb, 15 colos felniket kapott az Universal – a terhelhetőség 710 kg. Noha a gyár fejlesztette az autót, a kivitelezést már a belga IMA végezte a Németországból szállított, részlegesen komplett karosszériák átalakításával, majd az autókat a Mercedes-Benz kereskedőhálózatában értékesítették.
A gyári múzeumban kiállított példány egy 200 D Universal, amelynek az üléseit könnyen takarítható barna műbőrrel kárpitozták, a raktérpadló a Panolux nevű, mahagónifára emlékeztető, de karcolásoknak ellenálló műanyag. Bordeaux mellett vásárolták és 1968 júliusában helyezték forgalomba, így az utolsó autók közül való. Amíg a szedánból 6 és fél év alatt 622 453 darabot gyártottak, az Universal kombiból mindössze 2754 darabot gyártottak 1965-68 között.