Ezt meg miért csinálta a Honda? Tettem fel magamnak a kérdést, amikor átvettem ezt a vasat. Nagyon dögös a kinézete, azt meg kell hagyni. A szín neve: Matt laurel green metallic. Nem szeretem a sötét színeket, de ez szép. Ráülve a sportos nakedek érzése töltött el, és már előre tartottam attól, hogy nem fogom szeretni, hiába néz ki jól. Szóval a lényege az elektromos tengelykapcsoló működtetés. A 650-es blokkot már ismertem a régebbi modellekből, az újdonságra, az elektromos kuplungra voltam kíváncsi. Hoppá, hiszen van kuplungkar! Na igen, ha át akarom venni a kezelés gondját. De hamar leszoktam róla. Ami elsőre feltűnt, hogy a műszerfali tableten a piros jelzés 12500 fordulatnál van! Nana!
Tehát az elindulás. Simán, ha kell, araszolva is. Na jó, ezt a feladatot sikerrel oldották meg a japán mérnökök. De még mindig nem értettem, hogy a DCT mellett minek ez, ahol csak a kuplungot automatizálták. Méghozzá így, bonyolultan, elektromechanikusan.
Lássuk, mit tud ez a technika! Váltót egyesbe, rajt, a gázt finoman felhúzni tökig, a motor pillanatok alatt eléri a 110-et (egyesben!) és nagyon gyorsan váltani kell! Pöccintés, megvan a kettes. A gáz marad koppanáson! És így tovább, gyorsan következik a többi gang, és eljön az igazság pillanata, amikor megértem, hogy miért csinálták ezt a japán mérnökök. Aki akár egyszer is ezt végigcsinálta, hogy tartott gázon elkapcsolt hatodikig, annak nem marad kérdése. Őrület! Na mégegyszer! És mégegyszer! Ez kábítószer! A motor hatezertől tizenkétezerig csak pörög és énekel és az embernek nincs szíve lefojtani a gázmarkolat visszatekerésével. Persze, tudom, hogy 95 lóerő nem a világ, vannak ennél sokkal erősebb gépek is, de az, ahogyan ez a négy henger dolgozik, és amilyen élményt ad a vas, azt tanítani kellene.
Aztán eltelik egy óra, leszáll a motoros, és akkor jön rá, hogy afenébe ez bizony fárasztó volt. Persze, mondhatnátok, hogy panaszkodik az öreg, de majd ha ti is megcsináltátok, akkor beszéljünk erről. Aztán a hang, ami elsőre gyönyörű, pláne, ha hagyjuk végigrohanni a motort a fordulatszám-skálán, de ha hosszabb útra indultok, és órákig kellene hallgatni, hamar feltűnik, hogy ezt a gépet nem nagy túrákra találták ki. Ezt mutatja az üléspozíció is, amelyet nevezhetünk enyhén sportosnak, de semmiképpen sem túrásnak. Ugyanakkor a 650-es sornégyes nagyon szépen forog kis fordulatszámon is, 50-60 között jöhet akár a hatodik is, és szépen kocogunk át a falvakon 2000-es fordulaton. De a faluvége táblánál a bal láb hármat visszarúg, és folytatódhat az őrület. A fordulat 6000 fölé, és tartott gázon tolom a gangokat. Hadd utáljon a békére és csendre vágyó lakosság. Mert ugyan belül van a zajszint a típusvizsgálatnál megállapított értéken, de ha megnézzük a típustáblát, azon 95 dBA van (6000 percenkénti fordulatnál), és az sem kevés. Ha pedig megforgatjuk, akkor…
Szóval vegyünk vissza, legalábbis akkor, ha sok ember van körülöttünk, az élvezkedés legyen magányos műfaj. Mert ugye nem az a cél, hogy bosszantsuk embertársainkat és minél több helyről tiltsanak ki bennünket?
Tehát, ha lenyugodtunk, vegyük szemügyre kissé alaposabban a motort. A műszerfal a szokásos tablet, rajta a szükséges információkkal. A kormányon a kezelőszervek nem tolonganak, annyi van, amennyi kell és nem több. Egyszerűen áttekinthető és kezelhető. Kicsit furcsa, hogy a tablet előtt gyorsan véget ér a motor, de ha megnézitek a fényszórót, mindjárt érthetővé válik a dolog.
Néhány érdekesség a kijelzővel kapcsolatban. Az, hogy többféle kijelzési módból választhatunk, nem újdonság a Hondánál. Van olyan lehetőség is, hogy vagy a benzinmennyiséget jelezze, vagy a tankban lévő benzinnel még megtehető távolságot. Aztán beállíthatjuk, hogy milyen motorfordulatszámnál kezdjen őrült villogásba a kijelző, jelezvén, hogy váltani kellene. Az, hogy a kijelző nyelvét ki lehet választani, már szinte természetes (sajnos magyarul nem tud…). Ha olajcserére van szüksége, természetesen azt is jelzi. És a beállítások legnagyobb része egy, azaz egy kapcsolóval végrehajtható!
Összefoglalva: ez a gép egy nagyon jól összerakott motorkerékpár, érdekes részletekkel. Az élvezkedést maximálisan szolgálja. Amire nem javasolnám: az a mindennapos használat és a hosszú túrák. Ami nincs neki, az a szélvédelem és a kényelem. Különösen az utasnak. Ami van, az az élvezet, ami átnyúlik adott esetben a tiltott kategóriába is… De ha volna egy ilyen a garázsomban, azért néha megkergetném…
PappLaci az öreg motoros
Műszaki adatok
Motor: soros, négyhengeres, négyütemű,16 szelepes, folyadékhűtésű, DOHC
Keverékképzés: PGM-FI elektronikus benzinbefecskendezés
Furat x löket: 67 x 46 mm, 649 cm3
Max. teljesítmény: 70 kW (95 LE) 12 000 f/p-nél
Max. forgatónyomaték: 63 Nm 9500 f/p-nél
Méretek H x SZ x M: 2120 x 780 x 1075 mm
Benzintartály: 15,4 literes
Hasmagasság: 150 mm
Saját tömeg: 206 kg
Ülésmagasság: 810 mm
Tengelytáv: 1450 mm
Erőátvitel: olajfürdős, többtárcsás E-clutch (elektromos működtetésű tengelykapcsoló), 6 fokozatú váltó
A gyorsváltó opcionális
Műszerfal: 5”-os, színes TFT kijelző
Világítás: LED-es
Első fék: ø310 x 4,5 mm féktárcsa négydugattyús féknyergekkel
hátsó fék: ø240 x 5 mm féktárcsa egydugattyús nyereggel
Első felfüggesztés: ø41 mm csúszószár-átmérőjű Showa teleszkópok
Hátsó felfüggesztés: 10 fokozatban állítható előfeszítésű központi rugóelem
Első gumiabroncs: 120/70ZR17M/C 17M/C MT3,50 üreges, ötágú öntött alu keréken
Hátsó gumiabroncs: 180/55ZR17M/C 17M/C MT3.50 üreges, ötágú öntött alu keréken
Tesztfogyasztás: 5,2 l/100 km (gyári adat: 4,9 l/100 km)
A tesztút hossza: 274 km