1954-ben 2 fontos újdonsággal jött a Chevrolet pickupja, először itt használtak a fülke vonalába simuló platót, és a 4,3 literes Jobmaster nevű soros 6 hengeres erőforrás alternatívájaként elérhetővé tették a 4,3 literes Taskmaster fantázianevű V8-ast. Ed Cole irányításával fejlesztették ki az erőforrást, mindössze 15 hét telt el az első vázlatok és az első prototípus megépítése között. A munka sürgősségét az indokolta, hogy piacon volt a Corvette, amelynek gyenge pontja szó szerint a 3,9 literes soros 6 hengeres erőforrás volt, amelyet le kellett váltani.
Azért ment ilyen gyorsan a munka, mert noha a General Motorsnál akkoriban olyan belső utasítás volt érvényben, hogy minden műszaki fejlesztést minden divízió 2 évig saját maga használhat, mielőtt megosztaná azt, a Corvette miatt ezt felfüggesztették, így átvehették a Pontiac mérnökei által kifejlesztett nyomórudas/hidrotőkés szelepvezérlést – ami egyébként a fiókban pihent, mivel a Buick közbe szólt, és letiltotta a Pontiac V8-as piacra dobását, hogy az ne zavarja a saját V8-asának piaci bevezetését. A többi pedig történelem.
1955-ben a Corvette és a többi Chevrolet személyautó is megkapta a pörgős erőforrást, ez nagyban hozzájárult az 1955-ös Chevrolet modellek népszerűségéhez. A hatvanas években aztán egyeduralkodó lett a GM termékek körében a Chevrolet által kifejlesztett small block V8-as a középkategóriában, ami aztán a big block V8-asok területére is bemerészkedett.
Aktuálisan az 5. generációs small block V8-asokat gyártják, ide tartozik a valaha volt legerősebb, sorozatgyártású V8-as is, amely a Corvette ZR1-esbe kerül 1079 lóerővel, illetve a legerősebb, szívó V8-as, amely 670 lóerővel mozgatja a Corvette Z06-ost. Az elmúlt 7 évtized alatt mintegy 113 millió darab small block V8-ast gyártottak, és még legalább egy generációt velünk lesz az erőforrás, hiszen nemrég indították el a 6. generáció fejlesztését, ami 854 millió dolláros befektetést jelent a General Motorsnak.