Roncsból luxusautó: álmokat valósít meg a nyíracsádi karosszérialakatos csapat

Van, aki MÉH-telepre száműzné ezeket a vasakat, mégis több tízmilliót érő luxusautók születnek belőlük. Olyan személlyel találkoztunk, aki csapatával veterán járműveket újít fel, méghozzá nem is akármilyeneket.

Fotó: Molnár Péter

– Ezzel az autóval még fognak menni legalább 200 km/h-val úgy, hogy meglesz a műszakijuk is – mutatott az éppen készülő, hosszított, még léghűtéses Porsche 911-re főszereplőnk, Szűcs Zsolt, aki veterán autókat felújító karosszérialakatosokat foglalkoztat Nyíracsádon. Bevallása szerint mióta a benzingőz szaga megcsapta, azóta az autóipart tartja szíve csücskének. Voltaképpen ez is volt az egyik oka annak, hogy stábunk meglátogatta Zsoltékat, mivel ritka járműveket „gyógyítanak” meg. Ez az említett Porsche sem éppen mai darab már, mert mint Zsolt elmondta, 1964 és ’89 között gyártották a szériát.
- Ezt az autót enélkül a húzatópad nélkül nem lehetne megcsinálni, minden centiméter számít, különben eltérés esetén életveszélyes is lehet. Európában három darab van ebből a példányból: Hollandiában, Németországban és nálunk. Persze, ami nagyon sokat ér, az ez a rajz – mondta Szűcs Zsolt, majd mi is vetettünk egy pillantást a műszaki ábrára, ami a szakembereknek elengedhetetlen kellék.

Fotó: Molnár Péter

Néhány méterrel odébb egy nyitható tetős Porsche 911 Targa is a „műtőasztalon” feküdt, persze, ránézésre még minden nyithatónak tűnt rajta.
– Jövő év augusztusáig nekünk nem kell újabb munka – mondta, utalva arra, hogy rengeteg apró részletre kell odafigyelni, miközben dolgoznak, így hosszú időt igényel, mire helyrepofozzák a hozzájuk érkező járgányokat. Aki meg tudja mondani, mennyi munkaórát fogunk eltölteni egy veterán autóval, az a Jóistennel nagyon jóban lehet… De biztosan nem két hét, ezt ne várja senki – szögezte le.
– A veterán autózás pont a fordítottja annak, mint ahogy az autókat összerakják az üzemben. Ugye ott az alvázzal kezdenek, arra jön a küszöb, az A- és a B-oszlop, a doblemez és a többi. Nekünk pedig felülről kell visszafelé dolgozni, sokkal nehezebb, mint a nulláról összerakni – fejtette ki a szakma nehézségeit Zsolt.

Fotó: Molnár Péter

Majd gyorsan leszögezte, hogy aki veterán autózik (tehát javíttatja, akár gyűjti is azokat), semmiképpen sem azért él a hobbinak, mert anyagilag megéri, sokkal inkább az életérzés miatt. Legalábbis rövid távon súlyos tízmilliókat kifizetni egy nem mindennapi használatban lévő autóért nyilván luxus, habár, mint Zsolt elmondta, lehet, majd egy évtized múlva 100 milliót ér majd, és lehet rá befektetésként tekinteni. Apropó, életérzés: megosztotta velünk, hogy az egyik ügyfele egy Volkswagen Kübelwagent bízott a szakemberek kezeire, azzal a kéréssel, hogy fújják színre alul is, és legyen benne a legnagyobb motor, illetve futómű, mert ez az álma.

Fotó: Molnár Péter

És hogy lesz-e mire nézni, ha elkészültek ezek az autók? Zsolt rávilágított:
- Ha végeztünk, jön majd egy amerikai, 1945-ös Packard, az egy csoda. Viszont nincs hozzá semmi, tehát nekünk kell legyártanunk mindent hozzá. Érkezőben van egy Citroën HY, illetve egy Ford Ranchero GT is – osztotta meg velünk. Egy „öreg harcos” Polski Fiattal, egy felújításra váró Volkswagen Bogárral és egy gyönyörű Trabant kombival is szembetaláltuk magunkat, utóbbiról ráadásul kiderült, hogy különleges darab, hiszen ez volt Zsolt 25. Trabantja. 

Balogh Efraim / haon.hu