Méhkirálynők birodalma

Van egy ország, amit úgy mutatok be, ahogy mi magunk is megismertük. Átléptünk egy országba, országon belül. Határátkelő, külön vízumok és vámellenőrzés nélkül. És mindezt Törökországban!

A derengésig eljutni

Ismét stoppolás, felvesz egy fickó, később kiderült, isztambuli volt. Visz is minket Diyanbakirig. Késő este értünk oda, és mondta, ne nagyon menjünk a városban sehova, mert bajunk eshet. Inkább maradjunk az autóbusz állomáson, mert az fel van kamerázva. Lehet, hogy ez is sztereotípia? Majd úgy folytatta, hogy Batman városát nagy ívben kerüljük el, mert az szintén veszélyes. Ennek ellenére egy benzinkútnál táboroztunk le, rájöttünk, hogy tudunk netezni, ezzel a lendülettel, már a helyiek be is hívnak a shop részbe. Ott üldögélünk, teázunk, nézzük a tévét. Eljött a reggel, ideje volt elindulni, célunk a Van-tó volt. Ahogy közeledtünk a tó felé, egyre több a tank, katonai állomás, városonként ellenőrző pont. Azt hittük, mindez azért van, mert közel az iraki határ, és jobb félni, mint megijedni alapon élnek.

Már a városban is feltűnt az a mondatváltás, ami a köszönés, a "Honnan jöttetek?" és variációi után következik: "Én kurd vagyok, nem török. Vagy éppen az, hogy "Nektek, muszáj kipróbálni a kurd ételeket!". Lassan rájövünk, hol vagyunk.

Megismerés varázsa

A varázs elkezdődik a város szélén, számtalan kis- és nagyobb gyerek vesz minket körül, kedvesek, barátságosak. A nők a főút mellett, cserépedényt dagasztgatnak, a férfiak épp házat építenek kis segítőikkel. Ez már Ázsia! - jelentettük ki. Nem sokkal később már úton vagyunk ismét. Van városka felé tartunk, sofőrünk mondta, hogy az útvonal, amin végigmegyünk, nem a leggyorsabb, de nagyon érdekes. Elsőre félelmetesen hangzott, miért kell olyan sokat kerülnünk, kapaszkodnunk fel a hegyháton. Szédületes táj, néhol egy-egy állat, kopár növényzet és mindezt aláfesti egy tradicionális nyugtató, már-már meditatív, pozitív hangulatú zene. Később kiderült, a Dino együttesről volt szó.

Útközben nem lehet figyelmen kívül hagyni a semmi közepén, egy szerpentin baljós kanyarja után egy öreg bácsit, aki mézet árul. El is gondolkodtam ennek a lehetetlen helyzetnek a megoldásán. Nem kellett sokat várnom, és két kanyarral odébb sátortanya jött el mellettünk. Majd méhésztanya. Aztán egy tiszta vízű forrás. Az összhang az emberek és a természet között óriási. A sofőr felém fordult, és azt mondta: ez Kurdisztán.

Szubjektív

Milyen jó lenne közelebbről megismerni ezt a világot! Letértünk az útról, és a hegyek felé vettük az irányt. Pár tíz perccel később az is kiderült, mit jelent az, hogy Kurdisztán. Érdekes, hogy van egy nép, amelyik saját ország híján öt országban él, és össze tud tartani. Sőt a szokásait, hagyományait is ápolja.

Elnyomás

Pár évvel ezelőtt a Törökországban élő kurdok hangot adtak elégedetlenségeiknek. A törökök erre úgy reagáltak, hogy rengeteg rendőri posztot helyeztek el, majd minden város előtt, ami megnehezíti az életet, van mikor több órás sor alakul ki.

A Van-tó partjánál felvett egy fickó, kurd volt. Pár kilométert tettünk meg vele, amikor egy kereszteződésnél megkezdődött a tanácskozás, merre is menjünk. Ezt egy katonai ellenőrzés követte; az autóból nem szállhatunk ki, csak az útlevelet nyújthattuk ki az ablakon. Közel tíz katona ugrott az autónk köré, mintha nagyon kéne négyünktől tartani. Jó pár perc múlva engedtek tovább. A sofőrünk igazán csüggedt hangulatban volt. Kiderült: megkülönböztetik azért, mert kurd, szinte mindennapos, hogy emiatt hátrány éri.

Összességében megismertünk egy országot, ami igazából csak az emberek fejében létezik, és határozottan mondhatjuk, hogy megszerettük. Az emberek nagy része még mindig mezőgazdasággal foglalkozik, így megmaradt a bája a természet és a emberek közötti kapcsolatnak. Kedvesek, vendégszeretők, kíváncsiak, becsületesek. Azt hiszem, ennél többet nem is kell mondani róluk. Az biztos, hogy később ide még visszatérünk.

Utólag azért megtudtam, hogy az érmének ismét csak két oldala van. Ha barát vagy, mennyország, ha ellenség, pokol Kurdisztán.