Sport a vízparton

Vannak olyan sportok, amelyekhez, bár tulajdonképpen nem kell víz, az ember mégicsak vízparton szeret igazán űzni. A víz látványa tehát talán mégis csak kell, vagy a pancsolás hangja közelről, de lehet, hogy a strandhangulat vagy a vietnami papucs az, ami nélkül ezeket az elfoglaltságokat eszünkbe nem jut űzni.

A strandfoci gyakorlatilag szintén csupán egy homokos terepet igényel, egy focilabdát és sok lelkesedést. Két - egyenként négy főből álló - csapat kell, hogy játssza. Mivel nem versenyként, hanem szórakozásként fogjuk fel, lazán azt mondhatjuk, a szabályok a hagyományos foci szabályai, és leginkább rajtunk múlnak. Kis pontosítás azonban sosem árt, csak, hogy tudjuk, mitől térünk el.

A pálya hivatalosan egy harminc-negyven méter hosszú, tizenhét-huszonöt méter széles téglalap, amit természetesen homokkal kell felszórni. A kapu két egymástól négy méter távolságban álló oszlop, amik felül keresztléccel vannak összekötve, körülbelül két méter magasságban a talajtól. A kapufára a hálót úgy kell felerősíteni, hogy a labda ne pattanhasson vissza a mezőnybe, akármekkora szupererővel is lőjük be.

Ha nem a haverokkal akarjuk csak eltölteni az időt, és érdekel a sportág hivatalos része is, rendszeresen rendeznek bajnokságokat a Balaton, sőt a Tisza partján is, amatőr és profi kategóriában egyaránt.

Visszatérve az abszolút amatőr kategóriához, kapóra jön, ha magunkkal viszünk a strandra mindent és bármit, ami kerek, ami rugdosható, dobálható, passzolgatható, amivel el lehet tölteni az időt. A frizbitől a színes gumilabdán keresztül - tudjátok, amihez speciális ütők-elkapók is vannak, és általában a vízben állva játszunk velük, ami miatt rendszerint a vízfenéken fejezi be szórakoztató pályafutását egy-egy nélkülözhetetlen kellékük - a felfújható strandlabdáig minden jól jöhet.

Egy sör mellett ücsörögve kitalálhatunk saját fejlesztésű játékokat is, saját játékszabállyal és saját fejlesztésű kellékekkel - hasznosítsd a környezeted! - majd büszkén fitogtathatjuk az összes többi jelenlévőnek egy elnéző mosollyal az arcunkon, hogy mi bizony tudunk valamit. Még egy olyan szituációban is, amiből kívülről mondjuk csak annyi látszik: néhány vihorászó srác dobál egy apró labdát egy kiürült üdítősüveg mellé, és attól függően, mennyire sikerül megközelíteniük, a vihorászás időnként hatalmas ovációba csap át. A részletek kidolgozását mindenkinek a fantáziájára bízzuk.