Videójáték-fronton a helyzet egyre fokozódik

Gyerekkoromban csak a kvarcjáték volt, egyszínű apró kijelzővel, tenisz vagy autóversenyzős játékkal. Azóta lefolyt már sok víz a Dunán, és az ember csak kapkodja a fejét, ha követni akarja, hogy videójáték-ügyben hol tart ma a világ.

A Game Boyból 11 éves története során 100 millió darabot adtak el szerte a világon. Még mindig nincs vége, folyamatosan jönnek ki az újabb és újabb modellek, mi pedig még mindig nem unjuk a Tetrist, az egyre színesebb és profibb játékokat, és a zsebben hordozható kis szürke játékdobozt.

A Nintendo mostanra valami egészen menővel rukkolt elő: a zsebkonzol, amit gyártanak dupla képernyős, és hivatalosan a Nintendo DS nevet viseli. Ez a kütyü egy kategóriával dögösebben néz ki mint az elődei, ugrott a retro-design, helyette beköszöntött a futurisztikus kinézet kora.

És persze a futurisztikus extrák kora is: ezzel a kis géppel úgy is játszhatunk egymás ellen, ha csak az egyikünknek van meg az adott játék. Sőt, egy beépített mikrofonnal is fel van szerelve, ezért beszéddel is vezérelhető.

Forrás: [origo]

A Sony zsebkonzolja sem kutya, a Nokiáéhoz hasonlóan ez is három az egyben: használhatod mobiltelefonként, játékgépként, és hordozható videó- és zenelejátszóként is. Videókat állítólag DVD minőségben nézhetünk majd rajta, ami megint nem kis szó. A Sony PSP és a Nintendo DS is ennek az évnek a végén kerül a boltokba, úgyhogy egyelőre nem tudjuk megmondani, mennyi pénzt kell majd spórolnod rájuk.

Háromdimenziós grafikák mindenütt, ezerféle cserélhető játék csillogó villogó dobozban: a buszon mellettünk ülőket meg csoda, ha elfogja a sárga irigység? A gyermekkornak igazából soha nincs vége. Legalábbis addig, amíg még megmozgatja a fantáziánkat a játék, biztosan nem.