Ádám belvárosi srác. A lakását nemrég vette, ezért a falak még csupaszok, a bútorok beszerzése után a dekoráció ugyanis csak másodrangú feladat volt számára. Az előszobában egy Amerikában vásárolt román gyártmányú cipő az, ami először felhívja magára a figyelmet. Félig emlék, félig kuriózum a darab, de akárhogyan is: ez Ádám egyik kedvence. (Nőket is megszégyenítő cipő-mániával állunk ugyanis szemben.)
Ádám egyébként gyakorló apuka, Dani kisfia saját szobáját is büszkén mutogatta a kamerának. Gyerekkorában neki ugyanis a nővérével kellett osztoznia egy szobán, és még emlékszik rá, mennyire vágyott a térre. Saját kisfiának ezért a lakás legnagyobb szobáját nevezte ki: szerencsés a kissrác. Persze nem csak a szobája mérete a bizonyíték, Ádám komolyan veszi a gyereknevelést, folyamatos kapcsolatban van a fia tanáraival, és jobban ismeri a gyerek játékpuskakészletét, mint ő maga.
A cédégyűjtemény, kották és gitárok Ádám szobájában tagadhatatlan bizonyítékai, hogy egy zenész birodalmában járunk. A gitár végigkísérte az életét, jazz- és rockzenekarokban is játszott a középiskolás évei alatt, a popszakma csak az utóbbi néhány évben vált élete részévé. De még ez a szakma sem tudta rossz útra téríteni a gitáros-énekest, az egyik legrendesebb, legtisztább és egy tisztes családapát sejtető lakásban nézhettünk körül, amikor nála jártunk.