A textilügynök ezért 1850-ben óriási rakomány vászonnal érkezett San Franciscóba, ahol műhelyt és varrógépet bérelt, hogy nekiálljon sátorvászonból nadrágokat varrni. A munkaruhák meglepően nagy népszerűségre tettek szert már viszonylag hamar, és a Levi fiú kezdett igencsak meggazdagodni és kitűnni a családi vállalkozás (textilkereskedők) többi tagja közül. Leglelkesebb vásárlói aranyásók, cowboyok és földbirtokosok lettek, egyre többen és többen, egész Amerika-szerte.
Blue jeans
Strauss kicsit később a sátorvászonról áttért a franciaországi Nîmes-ben gyártott durva szövésű vászonra, ez eddig csak az itáliai Genova halászainak kedvenc viselete volt. Aztán, hogy egyedivé varázsolja a nadrágjait, indigóval elkezdte kékre festeni őket. Ettől kezdve kék színben pompázott minden munkásruha, ami Strauss keze munkáját dicsérte. Az elnevezés pedig Genova nevének angol kiejtéséből és a kék szóból származik: megszületett a "blue jeans", a mai farmernadrág őse, ami aztán a hosszú évek és évtizedek alatt nem csak örök divattá és a fiatalok kedvencévé - de státusszimbólummá is vált. A "blue jeans" egyszerre jelképezi Amerikát, és időről időre a szabadságot, a lazaságot és a fiatalos lendületet is. Nincs olyan ruhadarab, ami legalább ennyire stabilan tartotta volna a népszerűségét évtizedek alatt is, és világszerte olyan sikereket ért volna el, mint a farmernadrág.
Strauss két testvérével és Jacob Daviddel, az óriási sikerre való tekintettel megalapította a Levi Strauss and Company céget. Jacob David mint designer szállt be a vállalkozásba. Ő volt az, aki azt a bizonyos jellegzetes, autentikus farmerdesignt kitalálta, ami azóta is változatlan a legtöbb farmeren: a zsebek vonalától kezdve a fémszegecsek használatáig.